ennek itt tényleg vége. szeretnék egyáltalán nem blogolni a saját érdekemben, de nem tudom ez mennyire fog menni. meglátjuk.

nagyon szeretném, h ezt senki se olvassa el, csak azért teszem ki, mert a blogom és az életem része. volt. emlékeim szerint egy csomó olyan rész van benne, ami nem csak szánalmas, hanem nem is ide való, és semmiképp nem írtam volna le, ha élesben blogolok. de már nem érdekel, nem fogom ezért újraolvasni, cenzúrázni meg főleg.

06.19.
nem hívott. furcsállom. elképzelésem nincs mire gondol.

egyáltalán nem emlékszem miket mondtam neki tegnap. bántót, elgondolkodtatót, vagy nem tudom. (a gyerekével kapcsolatban egy félreérthető bénaságot mondtam, de azt csak akkor lehet bántónak gondolni, ha félreérti. sokszor visszakérdeztem, megbántódott-e, mert tényleg nem annak szántam. mondjuk tagadta, de nála sose lehet tudni. megmondom őszintén a gyerekkel kapcsolatban csak azért rándul görcsbe a gyomrom, mert ugyanúgy hívják, mint az anyját, szóval mikor meghallom a nevüket, reflex szerűen bekattanok, de nem a gyerekre, hanem mert azonosítom őket a név miatt.)

őszintén kiváncsi vagyok mi zajlik benne és az hogy van, h nem hív. miért nem. és h fog bármi kiderülni most? hogy?

elsimételtem neki többször is, h ugye ő csinálta vissza múltkor, pedig én úgy éreztem, akkor kibírnám már végre, ha vége lenne (nem így mondtam), így viszont nem dobhat ki. és megígérte, h nem fog. most akkor esetleg mégis arra gondol, h ha nekem menne, akkor tessék, itt van, nem jelentkezik, nem csinál semmit vissza? nem tuuuudom. 

vagy megsértődött a kislányára "tett" megjegyzésem miatt, mármint, mikor azt mondtam, h utálom őket? nemár.

hogy fog kiderülni, h mi van. hooooooogy?

elmentem ma a velencei tóra és arról ábrándoztam, h felhiv, h beszélni akar velem és mondtam jó, megvárom ott agárdon és akkor jött és megkérte a kezem. h gondolkodott és midenben igazam van és velem szeretne lenni. (ezt csak azért írom le, mert ez még jó darabig vázlat marad és így bátrabb vagyok) a velencei tóhoz amúgy oda se mentem, mert millióan voltak a parton, szóval odakukucskáltam és szinte a parkolóból vissza is fordultam. jézusom.

furcsa, de most már mániákusan gyakorlom a performanszom, pedig a közelében nem vagyok, h előadjam. őrület.

06.20
olyan feszült vagyok, h elmondani nem tudom. rögeszmém, h mondtam neki hülyeségeket, amiket meg akarok magyarázni, ami miatt fel kell hívnom. de mi van azzal, h ő utasított vissza és itt hagyott?  és h úgy ölelt magához szótlanul nagyon sokáig és úgy ment el, h még nyújtotta be a kezét az ajtón? mi van, ha csak gondolkodik? ha csak érlelődik benne minden? sajnos nem gondolnám, h az érlelődik benne, h elvenne, de esetleg elgondolkodik mindenen. bár, ha jobban belegondolok, az ő elgondolkodása nekem sose a javamat szolgálja. sahajnohos. :( most mit csináljak? most nem bírok várni. ha holnap tényleg elutazik a családjával, amitől szintén kivagyok, akkor nem találkozunk és nem is beszélünk a héten? egyrészt abba belehalok, másrészt ilyen még nem volt és és és nem is lehet. jézusom.

Felhivtam h mist akkor sose all mar szoba velem vagy hogy. O ezt nem mondta. Kedvenc mondatom. O ezt nem mindta, csak tegnap mashogy alakult. Megis hogy. Felhivta a fia h menjenek moziba aztan hazament. Hm. Alapbol erre hivott volna engem is ugyhogy hagyjuk. Ma pedig szinten a fiaval az outletbe mennek ahova szinten hivna ha nem igy allna a helyzet ahogy. Szoval hm. Es utana lehet h megy a ribancert. Aha. Ezen a ponton mondtam h ugy latom engem kiirt az eletebol. Nem csak most ez igy alakult. Aha. Meg hat megbeszeltuk h nem tslslkozhatunk mert mindig ugyanaz van es mar hanyszor elmondta h ezt nem lehet igy csinalni. Ezt sem beszeltuk meg. Marmint most. Kivonult tolem tegnap es kesz. Elment. Nem beszeltuk meg ha csak azt a ket szot amit nyoszorgott nem vesszuk annak de ne vegyuk annak. Penteken nyilvan elmegy a videki programra ahova nagy boldogan mindenkit visz es ettol azt hiszi mikyen jo lesz de nem nekem elhiheti. Oszinten remelem h a ribanc felesege vegig vinnyogni fog vmi miatt, ami nem tetszik neki. Mert ez ilyen. Most masfel oraja tenfergek es varom h visszahivjon. Azt mondta 1-2 ora mulva vegez es hiv. Nyilvan nem akar ma talalkozni velem amit nem fogok tudni elviselni es kurvaszomoru leszek. Vagyok mar most. Es ossze se tudom szedni a gondolataimat azt se tudom mit tudnek neki mondani marmint h megertse mar mi van mert osszevossza tudok beszelni veg nelkul csak annak nincs ertelme meg foganatja sem. Nem ertem az eletemet. O meg az ovet nem. Mert nem mondhatom el az o eletet amiben persze kurvaokos vagyok es akkor az en eletem is ertelmet nyerne. Kurvavilag komolyan.

aha, még most sem hív, és az az érzésem, h nem is fog és akkor szerencsére megint olyan ideges leszek rá, h elmehet a picsába! az a baj, h ez nálam csak pillanatnyi felindulás és hamar elmúlik. olyan megnyugtató viszont, h nem élesben blogolok és nem élő egyenesben megy ki az eszement fröcsögésem, mert már nagyon szégyenlem és nonszensznek érzem, meg hiába olvasnak kevesen, van bennem vmi elvárás féle érzés nem tudom pontosan honnan, kitől, de h nomrális dolgokat kéne már írnom és leszakadni erről az elmebetegségről, amiben vagyok. de így titokban nyugodtan leírhatom kétmilliószor is, h nem hiszem el, h ez történik. h bazdmeg megint ő döntött és engem semmibe se véve cselekszik. annyira szeretném elmondani, mekkora béklyónak érzem a vallását, ami ebben az esetben abszolút csak megnehezít mindent és én egyáltalán nem vagyok benne biztos, h a jót cselekedteti vele, sőt. alapvetően az ellenkezőjéről vagyok meggyőződve. meg azt se értem, h jó, gyón. és? attól mi változik, már elnézést? ha nekem vki előadná, h megcsalt, de nyugodjak meg, meggyónta, hát nem hinném, h bármit is változtatna az érzéseimen. kit érdekel, h meggyónta-e vagy sem? megcsalt és kész. amennyire értem a meggyónás az max az ő lelkiismeretén segít, bár nekem az se világos, h hogy. attól, h elprüntyögöd a papon keresztül istennek, h már megint kurvára vétkeztél, ráadásul ugyanazt kétszázharmadszor, és büntetésként elmondod a kiszabott nem tudom miket, szóval attól hogy lesz semmis az egész és élhetsz tovább tiszta lélekkel? szerintem baromira sehogy. amit tettél megtetted és semmi sem fogja semmissé tenni. ráadásul, önzőség mintaképei, ti, kit érdekel a ti lelkiismeretetek, mikor mást bántotok meg a cselekedeteitekkel. senkit. szóval eleve nem értem ezt a vallás dolgot. de hagyjuk is, mert hülyeségeket beszélek gondolom, hisz nem értem a vallást, hogy magamat ismételjem a nyomatékosság kedvéért. faszom, de tényleg. és akkor térjek oda vissza, h miért nem hív? rég eltelt nem csak az egy, de a két óra is, sőt, mindjárt három. tudom én vagyok a hülye, h kételkedem benne, h nem fog hívni, de ha egyszer így van, akkor így van.

és ami most dübög a fejemben, az az, h hogy lehet, h egyik nap bazdmeg belém bújva, rám kapaszkodva, csimpaszkodva, megőrülve vissza akar szerezni, aztán löttyen egyet az agya és eldob? ez hogy van? hogyhogyhogyhogyhoyg? hogy merészeli és hogy teheti meg egyáltalán? fú de baromi mérges vagyok! mert ne haragudjon már a világ, ne őrüljünk már meg teljesen, egyszerűen nem változhat egyik percről a másikra ekkorát benne minden. és sajnos most kb úgy érzem, h igenis kihasznált szexuálisan. eddig tagadtam, de most, h visszagondolok, meg itt van a legutolsó eset is, hát az h van, h csak akkor és csak úgy, ahogy ő akarja, csak úgy lehet? és másnap meg már semmit, de ránézni se. aha, pesrze. mindjárt szétvet az ideg! ha ezt egy csaj csinálja egy pasival, akkor hisztis ribanc, játssza az eszét és menjen a picsába az ilyen. és értem, akkor mondjam ezt én is, de nem akarom, mert én őt akarom! mi a kurva életnek vette el azt a nőt, minek? több, m int tíz évig jött rám folyton. aakkor most mért nem látja, h ennek kell lennie?! nincs önuralmam, úgy szétvernék vmit! persze nem fogok, mert igenis van önuralmam. sajnos. mert őt kéne szétverni, amiért ekkora szemétláda. amúgy azt se értem hogy történt, hogy elmentem a munkahleye előtt oda is vissza is, és se be nem mentem, se fel nem hívtam, csak megállapítottam, h ott volt még a kocsija. persze így jó, mert nem akarok teljesen őrültnek tűnni, még ha az is vagyok, kivárom, h jelentkezzen. de ha ma nem fog, akkor tényleg nagyon meg fogok haragudni rá és én tudom, h  mindent meg lehet magyarázni, csak ne nekem. ne
nekem!

este dögösre öltöztem és felhívtam, elvisz-e pár sarokkal odébbra, mert tudtam, h pont akkor, pont azon az útvonalon megy a ribancért. nem vette fel, gondoltam még gyón, oda ment ugyanis... küldtem sms-t, semmi válasz. igaziból nem izgtattam magam miatta, mert vagy még a templomban van, vagy lehalkítva maradt a telefonja, gondoltam. így elindultam gyalog. épp odaértem, mikor megláttam az ismerős rendszámot bekanyarodni. integettem, de nem látott. tudtam, h acsk megfordul, tehát pontosan előttem is elf og menni, így közelebb mentem az úthoz. és mivel majdnem elé ugrottam integetve, jónőségem biztos tudatában, észre is vett.én akkor már nem láttam a szélvédőn át, csak a ribancot, aki szintén baromi lelkesen integetett, csak tudnám mifasznak. vegye már észre mi folyik körülötte! aztán jóval később, mikor már jól beboroztunk, felhívott, h akkor látta a hívásom és az sms-em és nem direkt nem reagált, nagyon szívesen elvitt volna, csak le volt halkítva. és kérdezgetett még sokat mi van, hogy van, mit csinálunk, meddig maradunk. a bortól kedves és közvetlen voltam, amin érezhetően meglepődött.

06.21.
sokat gondoltam ma rá nagyon. leginkább, h nekünk együtt kell lennünk és h mit mondok majd, ha találkozunk megbeszélni a dolgokat. tudtam, h ma még csak nem is beszélünk, mert vmi családi programja volt és nem érdekel, h csúnya dolog, de azt kívántam, h vesszenek össze vmin. szakad rólam a víz, nem tudok többet írni az egész napos nyígomról.

06.22.
azt hiszem azt mondta, ma hív. de ez nem biztos, mit tudom én már mit mondott pontosan, mikor azt ecsetelte, h de beszélni beszélhetünk, attól, h nem találkozunk, meg nem jön fel, mert annak tudjuk mi a vége, és azt nem lehet. de beszélni lehet. és akkor sztem azt mondta ma hív. asszem. ez a szombat amúgy annyira gáz, csak fekszem és azon gondolkodom, más is így bassza-e el az életét és h mit csinálnak vajon most mások, mert biztos nem egyedül fetrengenek a kanapén, mint én. lehet, h azt mondta akkor hív, ha mégis tudunk találozni a nagy beszélgetésre, de amiatt inkább ne hívjon, mert képtelen lennék rá. nincsenek gondolataim. és csak úgymeg találkozni nem akarnék. de mivel nem fog hívni, kár is ezen agonizálni.

06.23.
ma nem tudom mit éreztem. sok dolgom volt, meg el is vagyok távolodva mindentől. mintha nem is ismerném. mintha nem is történt volna semmi köztünk soha. nem is értem miért akarok beszélni vele. mit akarok egyáltalán mondani. aztán meg újra itt van bennem és nem értem miért is nem vagyunk mi együtt és nem értem mi tartja vissza, nem értem miért nem tiszta sor neki az, ami nekem igen és van pár gondolatmenetem is, mit mondjak, majd ha beszélünk. aztán megint csak az üresség, az van bennem.

06.24.
ma egy kicsit sírásra áll a szám. hiányzik. és félek, h nem fog hívni.

intézkedtem, jöttem-mentem. éreztem, h nem fog hívni. megebédeltem és épp tv-t nézve kezdtem pihenni, mikor megcsörrent a telefon és ő volt az. alapvetően eszembe se jutott találkozni vele, mert én már csak a nagy beszélgetést akartam, ami ma idő hiány miatt semmiképp se volt megoldható. de mivel én képtelen vagyo kneki nemet mondani bármilyen szinten is, találkoztunk. ezt végül is mondta csütörtökön is, h ma egy fél órás külsős munkája van és oda elmehetnék vele, de nem foglalkoztam vele, h ne stresszeljek rá, h nem hív, elfelejtette, mit tudom én. na de a lényeg, h találkoztunk. eleinte semmit se szóltunk egymáshoz és én nem is terveztem kezdeményezni, csak mert nem éreztem úgy, h tudnék. és akkor ő vhogy elkezdett beszélgetni, de az nekem nem ment, így előálltam azzal, h szerintem múltkor megbántódott két dolgon, rájuk kérdezhetek-e. és igen, jól éreztem, nem esett neki jól és akkor ezeket tisztáztuk. sajnos kaptam egy olyan kritikát, h ilyen gyűlölködő vehemenciát ő anno ki se nézett belőlem és ezt igazából furcsállja. nem esett jól, de ez van, ha így látja. mondjuk annyiban módosítottam, h én aztán senkit se gyűlölök és ez így is van, csak a tehetetlen dühöm személyesítődik meg többnyire a feleségében. de igazi gyűlöletről szó nincs. én nem is igazán tudok gyűlölni egyébként. ha érzek is nagy indulatot, vagy futó gyűlöletet, ami ki tudja igazából mi, az is elmúlik nagyon hamar és pár nap múlva már nem is emlékszem mi volt a bajom, ezért is akarok mindent azonnal megbeszélni. mert aztán már minek, meg mit, nem tudok már úgy belehelyezkedni a történetbe. aztán ahogy beszélgettünk kicsit enyhült a feszültség, meg ahogy most már ez lenni szokott, ahogy én mérges vagyok, vagy távol tartom őt, akkor békítgetni és barátkozni próbál. most is ez volt. mikor kezdtem újra elveszteni a hisztifonalat,, megkértem menjünk el fagyit enni. kelyhet akartam, szép nagyot. azt ő nem szereti, de menjünk, majd ő tölcsérből eszi. jó. és majd én meghívom, mert van nálam kb 2500 ft-ja és abból majd én gazdálkodom :) és sajnos egy halál béna fagyizóba mentünk, ahol csak tölcséres fagyi volt, így neki kellett fizetni. azért leültünk kicsit, míg megettük és beszélgettünk. már hasonlókról, mint amit holnap akarok, de nem mentünk bele nagyon semmibe, h ne legyen elkótyavetyélve. most is belemondta az arcomba, hogy nem hagyja ott őket, viszont ha velem van nem bír magával és szeretne megcsókolni ott és akkor, meg megölelgetni, de nem lehet. én már ezeket úgy viselem, h szó szerint szem rebbenés nélkül nézek a szemébe és hallgatom. és próbálom befogadni az infot, de sose megy. értem a szavakat, de nem akarom az értelmét is beengedni. így lehetséges az, h továbbra sem értem miért nincs velem. aztán a kocsiban lefolytattunk még egy olyan párbeszédet, ami tudom, h a legidegesítőbb a világon, mert olyan, mintha tudnám a másik minden godnolatát, ki akarnám tőle kényszeríteni, amit hallani akarok és mindezt elég erőszakosan. ez egy vicces demopárbeszéd volt arról, h a szerelme vagyok-e, de bármilyen más témában is le tud zajlódni és tudok róla, h csinálom, bár nem szeretem és le is akarok állni, de néha elkap a gépszíj. megkértem, h holnap, ha nem venném észre, h ezt csinálom, vagy csak nem bírom abbahagyni, szóljon rám. hamarabb végeztünk a fagyival, mint gondoltam, volt még egy kis idő.hazajöttünk. alapvetően azt gondoltam, h mindenki megy a dolgára, de fel akart jönni. jó. leült úgy a kanapéra, h csak az ölébe ülés tűnt opciónak, de nem tettem meg, hiába szerettem volna, hanem mellé ültem és csak néztünk kb. utána kedvenc helyére, a melleimre tette a fejét és akkor így voltunk. picit el is szundítottunk, aztán indulni kellett. a földszinten megállt a lépcső aljában, felém fordult és csak állt. meg én is. vmit beszéltünk is, de aztán is csak állt, h abbahagytuk és én is. soha többet nem fogok kezdeményezni alapon, meg kiváncsi voltam ő mit akar. és hát megcsókolni. és így is lett. meg megölelni, meg aztán mivel erre kb kiugrott a nadrágjából egy bazi nagy és kemény izé (legszívesebebn megnevezném, de ez mégse az a blog asszem), amit bekaptam kicsit és szerettem volna visszaadni neki a múltkori visszautasítást, de mondom, nekem ez nem megy. aztán jött vki, így mi is elindultunk. lekísért a garázsba, amit sose szokott. és hát miért, mert ott újra előkerült az akorra már tűzforró és ha lehet még nagyobb és még keméynebb izé, amit kicsit még kényeztettem konkrétan egy kamera előtt (remélem, h csak tolvaj elijesztő és valójában nem is működik. ha igen, nem akarok többet a szomszéd csajjal találkozni), aztán visszatuszkoltam a nadrágjába, közöltem, h a sok hiszti helyett talán belém kéne dugdosnia, mindenkinek jobb lenne, majd otthagytam. azt a fejet, amit vágott :) szerencse, h el voltam késve, és így nem fejeztem be ügyködésemet és így, álló izével kellett tovább mennie. na és akkor persze itt álljunk már meg egy szóra megint. remélem holnap megtudom az igazat ezekről a dolgokról, mert én őszintén nem értem, h most, miután túl van a vágyott gyónásán, h végre áldozhasson, ami gondolom most vasárnap meg is esett, meg azok után, amiket állandóan mond, h így nem lehet, úgy nem lehet és most már mindennek ellen fog állni , mert már hiteltelen is, meg egyébként is, hogy viselkedhet megint így. vagy ha ezt így, akkor mitől nem bír kinyílni a szeme vagy mitől nem tud észhez térni, engedni magának, amit valójában szeretne és kész, legyen velem. passz. ilyenkor egyébként aggódik, h szeretem-e még és erre rá is kérdez rendszerint. és bár próbálta nem mutatni, de megérintette, h szerdán találkozom egy pasival és annyira nem bírom kiélezni az ilyen helyzeteket, h nem jött ki a számon, h találkozom egy pasival, hanem azt mondtam, h találkozom egy lány férjével, mert ez az igazság, még ha amúgy ez viccből tényleg randi lesz. valójában részemről nyilván nem, mert nekem ő semmilyen szinten nem pasi, meg mit kezdjek egy újabb nős férfival. mutattam is róluk képeket, h megnyugodjon, mert nem bírom az ilyen feszkót, bár lehet, h pont h rá kellett volna hagyni, h találkozom egy pasival, és?

06.25.
ma van a beszélgetés. azt mondta dél körül végez. 3/4 2 és nincs sehol. érdekes módon ez nem érdekel, vagyis a lehető legnagyobb nyugalommal várom, csak azt hittem együtt eszünk, vagyis h főzök és ehhez be is vásároltam, de mint időközben kiderült, elment enni. de minek? jaj már. nincs ebben semmi egyébként, meg nem mondtam, h főzök, csak ha mondjuk megkérdezte volna elmegyünk-e együtt enni, akkor mondtam volna, h főzök. na mindegy. jelenleg amúgy  semmi gondolatom nincs, fogalmam nincs mit fogunk beszélni. próbáltam visszaolvasgatni a blogom direkt, h "hangulatba" kerüljek, de semmi. ezért nincs semmi értelme ennek az utólagos megbeszélésnek. mit mondjak?! tök gáz. de az is, h azért is mehet minden a végtelenségig, mert az ember egyszerűen elfelejti a pár nappal azelőtti dolgokat. ilyenkor mindig elgondolkodom, h mennyire fontosak egyáltalán ezek a dolgok, ha így elmúlnak. persze aztán újabb szituációban, aminek ugyanez az alapja, újra előjön, szóval valószínű csak elnyomódnak a dolgok. nem tudom. na de, most az érdekel, miért nem ehettünk együtt. hjaj. mit csinálok a sok köcsög csirkemellel, amiért egyébként három boltban jártam, mert sehol nem lehetett kapni. vehettem volna jelnek.

feladom. komolyan. én ezt nem értem. nem beszéltünk semmiről, pedig tényleg megpróbáltam, tényleg akartam, de nem bírtam egy kérdést se kinyögni, és mondanivalóm se volt semmi. őszintén. ez hogy van? én már arra se emlékeztem megint, h mit akarok beszélgetni egyáltalán. pedig mielőtt jött direkt olvasgattam a blogom, h képbe kerüljek, netántán hangulatba, de nem ment. már könyörögtem, h idegesítsen fel, hátha akkor menni fog, de nem ment. minden erőlködésem ellenére se és akkor bénán azt kellett mondanom, h nem megy, hagyjuk a francba és ezért nem szeretem, ha nem azonnal beszélünk meg dolgokat, mikor történik. és akkor már amúgy is ott tette vette magát a kanapén és láttam, h kb csak az érdekli mikor kapom be, de nem foglalkoztam vele egy darabig direkt. aztán kezdett elaludni, amit tagadott, de attól még így volt. és akkor vmiért elkezdtem csapkodni a combjat kívül, de persze a belső combjára hajtottam és akkor bírkóztunk kicsit ez ügyben, amit mindig úgy szerettem volna és tényleg jó is volt, szeretem az ilyet, h erősebb nálam és küzdök, de hiába és örülök, h ő is benne volt. aztán egyszer csak állítólag megütöttem ott  és akkor persze meg kellett gyógyítanom. jó hosszan gyógyítgattam, meg ő is engem. csodálatos egy megbeszélés volt, mit ne mondjak. nem tudom követni a történéseket. és most akkor nincs az, amit határozottan elgondoltam, hogy megmondom, ez így nem jó, 3 hetet kap, h gondolkodjon, aztán viszlát. vagy, ami kb csodaszámba menne, válasszon engem. sajnos nincsenek illúzióim, de vmiért mégis akarok adni annak egy esélyt, h elgondolkodhasson. de nem a saját, hanem az én gondolataim mentén. ezt akartam ma elmondani, meg támpontokat adni a gondolkodáshoz, de nem ment. szeretkezés után aludtunk és végre kiskifli nagykifli üzemmódban, amit vele eddig sose, mert nem tudom. igaziból egyszer próbáltuk, de vhogy méretileg sem egyezett a dolog, most meg igen. örültem. utána elmentünk még egy boltba és miután kijöttünk, na akkor rám jött a kérdezősködhetnék. soha jobbkor, mert onnan már sietnie kellett haza (minek?), de azért vmennyit beszélgettünk. a következők kerültek szóba: mondta, h tegnap megint beszélgettek. ezek folyton beszélgetnek. mármint ő mindig beszélgetni akar a nővel, de az vele nem. nálunk meg én akarok vele, ő meg velem nem. szép. na szóval, beszélgettek, h ez így nem jó, ahogy vannak és kérdezte a nőt, h meglepődne-e, ha szeretőt tartana olyan viselkedés mellett, amit produkál úgy általában. és hát igen, nagyon meglepdőne, mert szerinte egyáltalán nem az a retorzió a szex nélküli életre, h félrelép. ráadásul oka van, h miért nem szexel. mert semmi nem tetszik neki, mindig meg van sértődve, vagy mit tudom én. szóval nagyon meglepődne és akkor annyi, aki őt megcsalja, az mehet! hát, kiváncsi lennék ezt élőben hogyan reagálná le, mert szerintem ahogy belegondolna a helyzetébe, nem le ne ott se le is út, fel is út, meg semmi se, hanem szépen lenyugodna, vagy nagy duzzogva, de együtt maradnának. és akkor legalább lenne igazán oka soha többet nem szexelni vele, mert ő nem nyúl hozzá, ha más nőhöz is hozzáért. gondolom én. és már nem tudom mi mit követett, de a nő vhogy kezdeményezett, elkezdte csókolgatni, vagy tudom is én, de állítólag nem lett semmi, mert egyszerűen már fel se áll neki rá. meg annyira semmit sem csinál a nő szex címén, h nem tud már vele mit kezdeni. és eszébe szokott jutni közben, amiket és ahogy én csinálom és annyira más, amit otthon kap, h már nem is kíváncsi rá. hm. ennek örülök, és nem érdekel, ha gonoszságnak tűnik. és akkor szex híján beszélgettek még, aztán aludtak. őszintén kérdezem, minek ezt erőltetni? ráadásul állítólag olyasmikről beszélget vele, h mi és hogy volt a nő exeivel. ez állandó témája és nem értem mi olyan lehet még, mait nem hallott, de állítólag van, meg azért kérdezi újra meg újra, hátha vmit máshogy mond, mint addig. őőő. és most derült arra is fény számomra, h miért kellett megnézni az egyik exét egyik nap. akkor hiába kérdeztem, csak annyit mondott, mert szerinte ismeri vhonnan, de meg akarja nézni tényleg rá gondol-e. hülyeségnek hangzott, de ha ezt mondta, ezt mondta. na ma kiderült, h anno, pár hónapja, mikor a csaj megnézte az én sms-emet, mikor ő otthon hagyta a telefonját, akkor ő is megnézte neki. már nem titokban, hanem mondta, h jó, akkor most ő is megnézi. és volt jó pár sms ezzel az expasival, ráadásul kicsit túl barátkozós és közvetlen hangnemben, meg szülinapi, névnapi köszöntések, stb. érdekes. az is családos ember egyébként, gyerekekkel, feleséggel, kutyával, meg egy olyan degenerált fejjel, h csak na, de hát kinek a pap, kinek a papné. szóval ilyenekről beszélgettünk és lett volna még hirtelen ezer kérdésem, de minek, nincs is közöm ezekhez. és mégis, néha perverz módon akarok ilyenekről beszélni, még ha fáj is, meg valójában nem is akarok róluk hallani. most mondjuk nem hatott meg. mondjuk az azért idegesít, h szerdán délután elmennek vhova a nő kezdeményezésére. remélem összevesznek. bocs. kissé az is zavart viszont, h ezt tegnap nem mondta, csak h nem ér rá, de nem emiatt, hanem vmi munka miatt. nem akarom, h összevissza hazudgasson. ilyenben bírom, ha megmondja a frankót és nem szoktam hisztizni se. na mindegy. ja és a legőszintébb hangján azt mondta, h szerinte szerelmes belém. egyébként elhiszem neki. viszont, és itt jön a régi nóta, szereti a feleségét, blablabla. jóéjszakát.

06.26.
azt mondta hív ma, de nem hívott. és nem is érdekel. ilyen is van. semmivel nem bírok foglalkozni. az mondjuk érdekelne miért van ilyen állapot. (bár most, ahogy ezt leírtam, igenis érdekel, hogy képzelte, h nem hív, mikor megígérte!)

este 9 felé felhívott. örültem, h betartotta, amit mondott.

06.27.
ma olyan napom volt, h kb csak feküdni volt lélekjelenlétem. nem tudom miért. vmi iszonyú céltalanság lengett körül, de nyomasztóan, csak semmi értelmes nem jutott eszembe, ami a dolgom lett volna, azt meg nem csináltam. 12-kor hívott, h 1 körül jön. jó. már ez se izgatott igazán. aztán mikor fél 2-kor se volt még sehol akkor azért elkezdett izgatni, főleg, h 3-ig ért rá. de ideges nem lettem szerencsére. fogalmam nem volt mit csinálunk és az lett, h beszélgettünk kicsit, vagyis én csipogtam vmiről, aztán annyira álmos volt, h lefeküdt a kanapén, én rá és vmit mesélt hétvégéről és kiderült bmeg, h nem is utaztak el múlt pénteken vidékre, ahogy eredetileg tervezve volt, mert a nő reggel bemondta az unalmast! és csak úgy együtt voltak egész nap hárman. na én ezen úgy felhúztam magam és elkezdtem ordibálni,  h hazudik és elegem van, mert ez nem az első mostanában. és ezek persze elhallgatások, nem hazugságok szerinte, meg látom, most is bevallja, nem hazudik, csak nem beszéltünk eddig erről. meg a kedvencem, h nem kérdeztem. hát bakker már megint, nem kérdezhetek mindenre rá még én se, a kérdezőgép! fú, tényleg ideges lettem, nem szeretem az ilyet, sokkal jobb, ha megmond mindent, mint ha később csak  úgy belöki. de aztán elkezdett viccelődni és akkor aztán persze el is felejtettem hirtelen az egészet, nem is érdekelt tovább. az vhogy hamar kiderült, h ma a nem szexelős nap van, amit nem bántam, mert nekem is fáj minden elérhetőségem (haha), kivéve a szám, szóval azt tudtam volna felajánlani, ha ő akarja, de nem akarta és ma ügyesen nem is forszíroztam semmit, mint eddig mindig, kivéve a múltkori őrületet. azért rákérdeztem ez megint mi és ugyanaz. nem értem, de mindegy. és már nem emlékszem hogy, de lett viszont akkora vidám bírkózás, meg strandpapuccsal csapkodás, h csak na és én az ilyet úgy szeretem! mint gyerekkoromban. nagyon jó érzés, komolyan. nem tudom ezt elmondani. én ezt határozottan igényelném és eddig csak a legelső pasimmal csináltuk rendszeresen. legtöbbször amúgy előjátéknak is beillik, nagyon bírom, ahogy az erős férfiak győzedelmeskednek fölöttem. szóval nagyon élvezetes volt és szerencsére neki is tetszett. aztán aludtunk. olyan jó volt a póló nélküli, csupaszőr mellkasára tenni a fejem. aztán sajnos elment. igaziból ennyi is elég volt mára, jó volt, meg minden, max az zavart a mai napban, hogy az egész olyan elcseszett volt és kb ezért a két óráért volt érdemes felkelni. azért ez elég béna. ja és azért puszit kaptam a kedvenc részeimre. amúgy figyelem őt és érdekes, ahogy látszik, ahogy tényleg erőt vesz magán. úgy csinálok, mintha nem venném észre, de azért az olyan napokon is, mikor épp lelki problémái vannak, elindul felém a keze és mondjuk az utolsó pillanatban kapja el, vagy teszi máshova. ma is volt ilyen, bámul, odanyúl, picit hozzáér, lehúzza a pólóm, stb. de a végén megállja és nem tesz mást. ami mostanában zavar, h nem is lehet a szexről beszélni. pedig szeretek.
kérdeztem mi van ezeken a visszautasítós napokon, ha én nagyon szeretnék szeretkezni vele, hoyg akkor az hogy. és úgy, hogy nem lehet és akkor én majd megsértődöm, kiabálok, veszekszem és ennyi. hát ja. amúgy ugye tényleg ennyi, mivel úgyse emlékszem az egészre két nap múlva és megy minden tovább. sajnos minden hisztim után ez látszik. meg ha majd épp belefér neki és van szex, úgyis tudja, h majd azzal kiengesztel. döbbenet. egyébként azért sem értem az egészet, hogy van, amikor megállja, oké, de más napokon meg nagyon vehemens és minden félére nyitott, szóval nem tudom, olyankor tudathasadásos, vagy hoyg? nem értek semmit úgy összességében.
és megmondtam neki, h az nem megy, h azért nem hív, h ne gondoljon rám mindig, mert azt nem szabad. mivan?! ketten vagyunk ebben a dologban és nem dirigálhat csak ő.

06.28.
délelőtt edzésen voltam, aztán hívtam mit csinál és akkor elmentem a mhelyére és  elég rég voltam már ott, élveztem, beszélgettem a kollégájával és mondott olyat a gyerekéről (az ominózus pénteken, mikor nem utaztak el, oda is bementek), aki még mindig egy 5-6 éves kislány, hogy bement és elkezdett köpködni a földre. hát. mit is mondhatnék. aztán megjött ő is, dolgozott még kicsit, én is, aztán dedikálta a jobb mellemet, majd vittem nekik ebédet és megebédeltünk a munkahelyén. utána elmentünk nekem pénztárcát venni és bár kurvadrága volt, boldogságom határtalan, mert gyönyörű, aztán elvitt tesómnak venni dolgokat és mindenképp haza akarta vinni mind a hugom, mind a cuccát, de aztán erről lecsúsztunk. nem bántam. így hazajöttünk hozzám és az ölébe ültem szeretgetésre és amikor elkezdett puszilgatni, majd nagyot sóhajtva nyújtózkodni, már sejtettem, h ma az a nap van, amikor nincs lelkiismeret furdalása (rejtély). és én ezt imádom csinálni, főleg vele, mert egyszerűen gyönyörűszép, finom és illatos és és és. imádom, na. és azt is, ahogy élvezi, amit csinálok vele. nagyon izgató és ha tehetném, állandóan rajta ügyködnék. és nem értem hogy lehet ezt visszautasítani, mármint h a nője hogy tud nem gyönyörködni benne és élvezni. na mindegy. mostanában egyre többször hallom, h fel se áll neki már otthon, mert egyszerűen annyira nem tesz érte semmit a nő és a puszta látványa ezt már nem idézi elő. meg hogy annyira borzalmasan szenvtelenül és kínlódva közelít a témához, h már az lelombozza a végtelenségig. őszintén sajnálom, h nem mi vagyunk együtt. bárcsak elmehetnék vhova 2 napra! persze nem fogunk, mert nem mer, meg a munka, meg mit tudom én, egyéb kifogások. pedig másra sem vágyom. ja, vagyis de, h együtt  legyünk, csak h ismételjem itt magam halomra.

egyébként szívesen jönne anyuékhoz hétvégén, csak hát dolgozik. őőő, ez az egyetlen probléma? vagy inkább az, h nem vagyunk együtt, nem? amúgy sztem szeretnék őt anyuék és milyen jó lenne, ha tényleg együtt mehetnénk oda.

06.29.
hívtam ma, mert nyomasztott vmi. hogy tegnap elmondtam neki, h meséltem kisfiúnak a visszautasításos sztorit és azon úgy megütközött. nem tudom pontosan min. szerintem azt hiszi senkinek semmit nem mondok. azért ez nem igaz, mert mondok, de szerintem semmi olyat, amit ne lehetne elmondani. és ma fel kellett hívnom, h ez mért zavarta, de persze különösebben nem tudtam meg és 100%-ig meg se nyugodtam.  aztán mivel ilyen elanyátlanodott voltam, írtam neki sms-t, amiben azt tudakoltam hiányzom-e neki. igen. délután meg hívott, main nagyon meglepődtem, mert ilyenkor nem szokott. a családjával kóboroltak vmi plázában és látott nekem jó edzőcipőt. a nő más boltban volt, ő meg a kislányával nézelődött ott és mondta neki, na ez milyen jó kis cipő lenne nekem és fel is hívott. örültem, csak szar volt a kedvem ugye alapból, így nem annyira lelkendeztem. de mait mondani akarok, h olyan fura, ahogy a kislányáról beszél. ezt egyáltalán nem tudom elmagyarázni, de talán azért van, mert minden újdonság neki a gyerek körül, így az is, h boltban vannak együtt. mindegy, vmi meghatározhatatlanul fura van vele ez ügyben és kész.


06.30.
a következő történt az elmúlt 10 percben: lefeküdtem az ágyamra és elkezdtem nézegetni a telefonom. közben hallgattam a zenét a rádióban. a zenétől feltűnően jó kedvem lett, lóbáltam még a lábam is. a telefonon már nem is azt nézegettem, amit akartam, hanem a dropboxos képeket róla, amiket kb márciustól nem láttam érdemben, direkt. és ahogy nézegettem, mindet jó alaposan szemügyre véve, nagyon elérzékenyültem és annyira más szemmel láttam, mint régen, mikor készültek. akkoriban még nem ismertem az arcait, és nem hatottak ismerősnek a képei, csak simán tetszett. most viszont már igen és mindegyik arckifejezéshez tudtam volna mondani egy sor történetet, h mikor vágott ilyen, meg ilyen fejet a képen szereplő alkalmon kívül is. már ismerősek voltak a vonásai és ez örömmel töltött el. a végén elkezdtem sírni, h én mennyire, de mennyire szeretem és szeretnék vele lenni. aztán hirtelen minden még drámaibbra fordult: egyik pillanatról a másikra (de tényleg) újra nagyon beleszerettem! és ettől még jobban kellett sírnom, de egyben mosolyognom is a lelkemet melengető, bizsergető érzéstől. aztán megszólalt egy rúzsamagdi szám, a szerelem, ami még rátett az egészre egy lapáttal, mert ez a szám nem csak nekem, de neki is tetszik és hát a szerelemről szól ugye. és ahogy nézegettem tovább azt az aranyos kis fejét, csak arra tudtam gondolni, h bárcsak tudnék bármi olyat mondani vagy tenni, ami azt eredményezi, h mi együtt lehessünk boldogan, mindkettőnk akaratából. kaphatok vmi segítséget ehhez? nagyon szeretnék. jajdeszeretemeztaszarházit.

07.01.
ma magamtól hívtam dél körül és bementem a mhelyére. miután végzett ebédeltünk és elmentünk kissé vidékebbre fagyikelyhezni, mert azért nyígok mióta. én hívtam meg, az ő pénzéből, ami egy könyves rendelés kapcsán nálam maradt és viccből nem adtam neki vissza, hanem fagyizásra "tettem félre". fagyizás közben semmi romantikus nem történt sajnos, vhogy mintha el lett volna gondolkodva, de mikor rákérdeztem, csak azt mondta jó elbambulva ülni így munka után. jó. aztán mentünk tovább északra autókázni. a cukrászdában vhogy szóba került a felesége, h megy érte hatra, amin meglepődtem, mert azt hittem szabadságon van. és akkor kicsit elkezdett kiosztani, h h legyen velem tapintatos, ha nem vagyok rá vevő, de amúgy vevő vagyok, csak most a döbbenet miatt akadékoskodtam. aztán viszont hamar túltettem magam a dolgon. és aztán vhogy még a kocsiban is beszélgettünk a nőről annak kapcsán, h pénteken újra nagyon ment rá, de hiába. egész este készülődött, fürdött, kiöltözött, mit tudom én, aztán küldte őt is fürdeni minden áron, de ő meg már akkor rosszul volt az egésztől, mert nem akart vele lefeküdni. aznap ugye nálam volt és hát nem érezte magát rosszul, h úgy mondjam és emiatt sem volt kedve, meg akkora a különbség az otthoni és a nálam folyó dolgok közt, h már ő sem tud szemet hunyni felettük. állítólag most vmiért nagyon akart menni rá, ő viszont megmondta, h nem akarja, impotenssé tette őt és kész. nincs hozzá kedve, hagyja aludni és el is aludt. én csak ültem és hallgattam, mert nem nagyon tudtam mit mondhatnék, ami nem tűnik örülésnek, vagy bármi más oda nem illőnek. egyszerűen nem lehetett mit mondani. azt mondta, és megértem abszolút, hogy egyszerűen betelt a pohár. ennyi visszautasítás után egyszerűen nem akar már vele szexelni. hiába tetszik neki, mint nő és szereti is nagyon (ezeket nekem marha szívmelengető hallani ám, el lehet képzelni. azt, h tetszik neki elhiszem, azt, h tényleg szereti, nem. és meg is értem érte.), de annyi ideig zsarolta a szexszel, h belefáradt, ennyi. mostanában többször is visszautasította, ami különösebben nem zaklatta fel a nőt, legalábbis eddig. most igen, most komolyan vette, mert elvileg mindent bevetett és semmi nem hatott. most kikelt magából, magára vette és bár állítólag nem lehet tudni mijét sértette pontosan a visszautasítás, (egoját, női mivoltát, szeretetének visszautasítását, stb) azért vmijét sértette. nem nagyon tudom egyébként, h ez nekem jó hír-e vagy sem. az, h nem szívesen van a nővel, az nyilván jó érzés, de ez az incidens pl nem tudom mit vált ki a nőből. lehet, h most akkor teperni fog, nem tudom. mondjuk a bőréből nyilván nem fog kibújni és se szeretni nem fogja jobban, se a szeretetét kimutatni nem tudja jobban és szexelni se fog gyakrabban. mert ő ilyen és kész. fogalmam nincs mi lesz. és olyan volt még, h másnap ölelgette, h de szereti, naaa, de ő persze már ezt se hitte el (jó ideje nem hiszi el szerencsére), aminek azért örülök, mert nyílik ki a szeme végre. de úgy ölelgeti, h ha vissza van ölelve, akkor azonnal húzódik el. a temperamentuma, személyisége ilyen amúgy, én ezt mindig is láttam kívülről, régen is, mikor még semmi nem volt. aztán beszélgettünk még pár szót a gyerekről, h hat éves és simán a wc mellé pisil a földre, majd rádob némi wc papírt és ott hagyja, nem szól róla senkinek. és igen, azért ez nem hat éves szint, de szegény tök sérült sztem a szülők abszolút széthúzása és állandó veszekedése miatt. meg ennél sokkal több minden került szóba a témában, de már én, a grafomán se bírom leírni. és aztán volt olyan szakasz, ahol csöndben üldögéltünk csak és ő a zenére figylet szerintem, én meg kifelé az ablakon, miközben simogattam a gyönyörű szőrös és izmos combját, amivel egyszerűen nem lehet betelni. mindenét imádom. egyszerűen szép, izmos, férfias, oda vagyok érte. egy ponton engedélyt kértem (igen, így megy ez, h minél kevésbé essen szarul a dolog, ha épp visszautasítana) a megsimogatására és lehetett, így megsimogattam, de ennyiben is maradt a dolog. aztán visszaértünk a mhelyére, ahova elvileg nem mentünk volna be, csak átszálltam volna a kocsimba, de mivel aznap nem ölelgetett meg, és emiatt hiányérzetem volt, mégis beugrottunk pár percre. sajnos csak nagyon rövid ideig lettem megölelgetve, meg kaptam pár puszit és kész. aztán kértem puszit a kedvenceire és még mentem rá egy picit, h hozzábújhassak és akkor kiderült a "nagy menekülés" oka. és úgy örültem, h nekem működik és oda is adja és akarja és élvezi. és alig bírtam betelni vele ott a pult mögött ülve. ő állt és az üvegfalon  keresztül figyelte jön-e vki. legszívesebben elmentem volna a végsőkig, de mindenképp menni kellett és olyan jó volt még egy utolsót rámarkolni a bejárat előtt, aztán meg egymás mellé állva a pirosban elmondani neki, h mennyire kívánom. aztán elváltak útjaink. emészt a tudat, h esetleg otthon a nő aratta le az én babérjaimat és holnap rá is fogok kérdezni. nem szeretném, ha így lenne. jajaj.

állítólag elmesélte akollégájának reggel, h pénteken mennyire aranyos voltam (már nem bírtam, és jobban szeretgettem, mint szoktam), ahogy szeretgettem, puszilgattam az arcát, a haját (nem is gondoltam, h ilyenek így megérintik) és mindezt tényleg teljesen önzetlenül, csak és kizárólag szeretetből (ez igaz), minden más szándék nélkül. és h nem kérek semmit soha és ő nem is ad nekem semmit soha és mégis. ez mondjuk ott se értettem egész pontosan h érti és a magyarázatot se értettem rendesen, mikor rákérdeztem, és még most sem tudom mire is gondolt valójában, de a lényeg, h tényleg így van: önzetlenül szeretem. és ha tudná, mármint tudja, mert mondtam neki, h én ennél ezerszer jobban és gyakrabban szeretném őt szeretgetni és ha együtt lennénk mindig puszilgatnám, meg ölelgetném (nem hinném, h sok vagyok ilyenkor, vagy legalábbis remélem, de én tényleg szeretem a másikat folyamatosan szeretgetni.), de érzem (úgy érzem), h nem szeretné a helyzet miatt és így visszafogom magam. nem akarok sok lenni, meg rá erőszakolni magam. bárcsak agyon puszilgathatnám!

útközben kicsit erőszakoskodtam, h mikor alszik már nálam, olyna rég megígérte és azóta se semmi. nem akar, amit megértek, de mégis annyira szeretném, ha megtörténne. nem akar a nő miatt, és már így is nagyon nehéz neki, mert annyira megszeretett és nem akar hülyeséget csinálni. mert ha nálam aludna, még nehezebb  lenne ugye minden. én viszont azt szeretném, h tartsa a szavát és itt aludjon. szuszogna a nyakamba, aranyos :) abba meg bele se merek gondolni mik lennének itt.

annyi mindenről beszélgettünk még és nem emlékszem pontosan, meg nem is bírom már leírni. szeretem, ez a lényeg. ja, ma minden átmenet nélkül, mikor a halál dzsuvás mhelyi wc-ben mosta a kezét beközöltem, h azon gondolkodtam tegnap, h majd mikor nálam fog lakni, akkor az h lesz, h ő korán fekszik, én meg nem. a kisállattal fogok tárgyalni esténként, v hogy? amúgy úgy képzeltem, h ha nagyon nem tudok aludni, akkor olvasok. kell majd venni egy olvasó lámpát. :) derüljünk együtt jót az elmebetegségemen. mondjuk csak a költői kérdésig mondtam el neki, a többi okosságomat nem.

és a mhelyén ma beigazolódott, h nekem van igazam, nagyon buta dolog, h jártatja a száját mindenkinek. nem az a lényeg, h igazam volt, mert az nem érdekel, hanem h tanulja meg, h nem mond mindenkinek mindent, amihez semmi közük és visszaélhetnek vele.

07.02.
tudtam :( úgy tudtam és annyira féltem a választól. annyival sokkal jobb lett volna nem rákérdezni, de végül mégis megkérdeztem sajnos. igen, ráment tegnap este is a nő és szexeltek és jó volt. ilyenkor persze átmegyek állatba és hiába rossz hallani a válaszokat, csak kérdeznék, meg kérdeznék, közben meg bele akarok halni a hallottakba. mert ha nem kérdezek, akkor meg a képzelgéseimbe őrülök bele. szerencsére nem nagyon akart válaszolni, először arra hivatkozva, h ha mond részleteket megbántódom, aztán arra, h szégyenli magát, h kibeszéli a feleségét. hát mondom a kibeszélésen már nagyon rég túl vagy.  rosszul esett az egész nagyon és már kezdem úgy érezni, mintha engem csalna meg vele. azért nem sértődtem meg, nem lettem idegebeteg, se kimondottan szomorú, inkább a rosszulesés dominált azt hiszem az érzéseim közül. igyekszem nagyon gyorsan elfelejteni az egészet, mert ezzel csak azt lehet csinálni. rémlik, h volt már egyszer ilyen és féltem, h majd mindig eszembe jut, ha közeledik, de aztán elmúlt. így remélem ez is el fog múlni. és az is nagyon bántott, h azt mondta, ő ezt nem bírná csinálni, amit én, mert az tényleg borzasztó lehet, h a másik, akit szeret, hazamegy a családjához. és ettől sokkot kaptam, mert igaz, meg én is így gondolom, meg tudtam eddig is ezt, csak most olyan fura volt ezt tőle hallani és olyan élesen rávilágított arra, h nem vagyok normális, h már szinte fáj. normális ember ezt az egészet a saját jól felfogott érdekében nem csinálja. hanem szembenéz magával, belátja, h ez így nem jó, h nem tud változtatni a dolgokon és megy arra, amerre lehet, amerre szabad útja van. mi értelme van annak, mait csinálok? mi? na mindegy. és én nem tudom hova tudok már tovább megőrülni, de mindenek ellenére ültem az ölébe szeretgetésre. képtelen lettem volna másra, mint az ölébe ülni, de arra szükségem volt. ő meg odahajtotta a fejét és puszilgatta a melleimet, ahogy szokta. és akkor elkezdtem azon nyígni megint, h mikor alszik nálam és engem nem érdekel, h nem akarja ezt vállalni, aludjon itt és kész.

és van ez a hülyeség, h a nője kitalálta, h a kajáldában, ahova járunk (mi gyakran, ők egyszer voltak) az egyik eladónő hajt rá. nekem ez igaziból nem tűnt fel eddig, de azóta tényleg fura. közvetlen ezután, h látta őket, ment egyszer ő egyedül és akkor kérdezte, h egyedül, mire ő, h a felesége és a gyerek otthon van. aztán másnap mentem én egyedül és vittem neki is kaját és akkor meg kérdezte, h én egyedül? hol van ő? és egyáltalán kik vagyunk mi egymásnak? azóta voltunk ketten is és bár rendelésnél beszélgetett velem, mikor mentünk el, csak neki köszönt kurvahangosan, h szia. őőő. ez mi? és azóta ez is idegesít, hát nehoygmár. értem, h a legnonszenszebb lenne rá féltékenykedni, de idegesíteni idegesít. először még röhögtem, h a felesége milyen vak, engem nem vesz észre, csak olyat, akivel semmi nincs, meg hát tuti nem is akar semmit. erre tessék. most komolyan, na. meg mit képzelnek ezek az eladónők, hát mifaszt érdeklődik eleve, h ki kinek a kije? amúgy konkrétan azt mondtam neki, h hát ők kollégák, én meg csak úgy vagyok. nesze bmeg. ja és akkor mondom viccből, h de a feleséged nem emlékszik, h a nagy melleket szereted, mit kezdenél azzal az eladónővel, neki kicsik. és akkor erre előadja, h nem, nem kicsik van ott minden, szilikon. háááát, bakker. én eleve kicsinek láttam, meg bénának, de nem is ezen akadtam fenn, hanem h ő ezt így megvizsgálgatta? ja, és még elő is adja, ez a legjobb. kicsit zat gondolom, a nő azért ment most rá, mert féltékeny erre a nőre. elég vacak egy olyan szál a történetben, ami ennyire váratlanul ért és azt sem tudom hova vezet. lehet, h most majd állandóan szexelni akar vele? ajjaj. ő persze nyilván örülne, de nemmondhatja így bele az arcomba azért. most a szex alatt értssük azt, h változik a kapcsolatuk alapjaiban és elkezd küzdeni érte a nő. fogadtunk is, h minden másnap akar-e ezután szexelni, v sem. a tét a nálam alvás. én ezt kértem. ő semmit, mert nem bírt mit mondani, amit teljesíteni is tud, így én döntöttem és ő is a nálamalvást "mondta"  :D egyébként nem vicces semmi sem. elegem van, ki akarok szállni és ő meg jöjjön velem.

07.03.
vmennyire még ma is rossz kedvem volt a szexük miatt és nem bírtam ki, ahogy beértem a mhelyére, azzal a kérdéssel indítottam, h rendbe jött-e a házasságuk és volt-e szex. nem és nem, de nem volt hajlandó beszélgetni erről, mert elege van a témából. jó. maradt még a kajáldás ribanc, aki miatt nonszensz módon elkezdtem szarul érezni magam. mondjuk nyilván nem terveztem semmit, mert mit is, de gondoltam, azért majd figyelem h viselkedik ezek után. aztán úgy alakult, h mégis rajta sértődtem meg és lett marha rossz kedvem. és még van is. az volt, h szokásukhoz híven ökörködtek nők témakörben és vhogy ez a nő került a középpontba és akkor olyanokat kellett végighallgatnom, h de de jó melle van, nagy az, higgyem el, szilikon, csak úgy pattogna róla vissza a feje és vékony, izmos, és egyrészt ilyen alkat, másrészt biztos tesz is érte, nem lusta edzésre menni. ezen a ponton már nekem sok volt, mert olyasmiket mondott, amik az én ellentéteim és egyáltalán nem találtam viccesnek. és szóltam is és csak nem hagyta abba, csak röhögve folytatta, meg h viccel és mért veszem magamra , blabla. és a végén megbántódtam és elindultam egyedül (enni indultunk amúgy). akkor is elhangzott pár baromira nem vicces a kajálással kapcsolatban, mert ugye mindig ő fizet és kérdezi, h na mi van, tudok egyedül is enni, én meg erre, h egyedül is meg tudom oldani, nyugodjon meg, mire ő, h örömmel hallja. már ezen a párbeszéden is megsértődtem volna, de ez hamar elfelejtődött, mert jött utánam és nem voltam hajlandó az ő kocsijához menni, mert csak és inkább én vezettem az enyémet. és útközben megbeszéltük, h ez most nekem sok volt és tudja jól, h általában röhögök ilyesmiken, de ezeket most magamra vettem és ő  meg nem érzi a határokat, hiába szólok. jójó, bocs, tényleg nem vette észre. azt hittem minden ok, megértette, de nem. a kajáldában is folytatta, meg nézegette a melleit és hiába csinálta viccből, mert már rég nem volt vicces. és akkor tényleg megsértődtem. én ezt nem tudom befolyásolni, ez csak jön és kész. azt érzem, mikor jön és ezért szoktam szólni és ha akkor nem piszkálnak tovább, akkor nincs gond, de ha tovább provokálnak, nincs visszaút. és úgy érzem korrekt módon szólok, ne legyen az, h egyik pillanatról a másikra bekattanok, de ez se jó. nem működik. és akkor persze nem szólok többet, kurva szomorú vagyok, nagyon sajnálom magam és sírnom kell. egy - egy könnycsepp ki is jött most is ebéd közben, amit asszem nem vett észre, pedig akkor azért már próbált normálisabb lenni, talán. a kocsiban sírással küszködve próbáltam elmondani mi a bajom, még mindig annak érdekében, h ne legyek egy rejtély, de azt mondta értsem már meg, csak viccelt, nem is tetszik neki ez a nő, és rosszul kezelem ezt most. azt nem tudom, h hogy kezelem, de nekem ez a dagadtság most fájó pont és igenis zavart, h egy órát zengedezett arról, h ez egy vékony, izmos csaj, és utóbb elég nehéz elhinnem, h én tetszem neki, nem ő. még akkor is, ha mindig is azt mondta, h neki nem tetszenek feltétlen ezek a nagyon vékonyak. most meginogtam ebben. és akkor kérdezi, h mért éreztem valaha, h az ágyban nem jöttem volna be neki, vagy vmi? és igen, szoktam erre gondolni vmilyen szinten. nem voltam hajlandó elmondani mikor, mert akkor tuti bőgtem volna, meg nem is odavaló téma volt. (majd máskor leírom mikor, most fáradt vagyok). aztán visszamnetünk a mhelyére és mindenki dolgozott. én magamba roskadva és igyekezve nem sírni. annyira sajnáltam magam, h elmondnai nem tudom és hiába próbáltam másra gondolni, nem ment. aztán végre elmentek vhova a kolléágájával, de előtte többször odajött az asztalhoz és nem bírtam ránézni se, mert közben sírtam, de asszem ezt se vette észre, v nem tudom és akkor bámul és egyszer csak megszólal, h jé, van egy szál bajszod. (a bajuszról is később írok majd). élhiszi ezt vki?! h amikor minden szar, akkor még rúg beléd egyet? sose beszéltünk eddig bajszokról és nem godnolnám, h ez volt a legjobb pillanat rá. nem is válaszoltam, cska még jobban kellett sírnom és akkor végre elment. de most komolyan! és még csak nem is akart rosszat, v megbántani, hanem ennyire baromira béna! azóta gondolkodom vmi hasonlón, h majd szemléltessem neki, h ez milyen volt, de még nem találtam meg a megfelelőt. mert az olaj a tűzre nem elég jó, ahogy az se, h mondjuk vizet locsol rám, mikor ráz az áram. vmi olyan kéne, ami neki is vmi fájó pontján keresztül mutatja meg, amit ő csinált. a bajusz amúgy nem tudom h maradt ott, mert reggel gondoskodtam róla, h ne maradjon... persze azonnal kitéptem, ahogy elmentek. ja, el is felejtettem, h ő akarta kitépni! egy nem erre való eszközzel. erre már nem i studok mit mondani, komolyan.  aztán az volt, h miután én végeztem, neki még dolga volt. nem beszéltünk, csak vártam egy darabig és mikor már látszott, h amint végez fut a nőhöz, eljöttem inkább. elköszöntem rendesen és kész. azóta nem hívott. én pedig szomorú vagyok. elmentem a velencei tóra, a hazafelé utat úgy untam, h őrület, szar minden és kész.

07.04.
nem hívott. annyira kíváncsi lennék ilyenkor mit gondol. én nap végi megállapításként csak annyit mondok, h azt veszem észre, ahogy lehetősége adódik nem jelentkezni, nem is jelentkezik. magyarázata nyilván lesz, de sajnos nem érdekel. vagy nem lesz, mert minek.  ha nincs kedve "vigasztalni", vagy azt mondani: bocs, vagy csak tisztázni most ki  mit értett félre, vagy megkérdezni mi is a bajom egyáltalán, akkor gratula. ha ez ügyben nem gondol semmit, csak úgy simán nem jelentkezett, hát, az is sokat elmond. nem mondom, h nem vártam, h hívjon, de kezdek hozzá szokni a szituációhoz. vagy csak ma immunisabb voltam a témát illetően. holnap még nyugodtan stresszelhetek, h hét vége és bmeg tényleg nem hív! meglátjuk.

07.05.
ma is elfoglalt voltam, de azért gondoltam rá. éreztem, h nem fog hívni és nem is hívott. egy dolog érdekel csak, h miért. mire gondol? mondja meg nekem vki. és este, mikor álltam sorban a boltban, egyszer csak megláttam. nem tudtam kiállni a sorból, mert épp  én következtem, így rácsörögtem. de minek. kérdeztem hol van, mondta, h hol, én meg, h én is ott, de hol, itt a sorban, ő meg pont leért a garázsba, nem tud visszajönni, mert akkor nem ér oda a nőhöz. jó, jó, szia. és letettem. könyvesboltban volt, tuti, ami mondjuk tök  mindegy. úgy éreztem megint, h választott, és nem engem. hozzám még annyira se jött vissza, h köszönjön, mert akkor mondjuk késett volna 3 percet. nem jött vissza és kész. nagyon mérges lettem és vezettem sokat és nagyon szidtam, és azt éreztem, h egy szemét és el kell távolodnom tőle, megtalálni a saját utam, ő meg menjen és élje az ő életét, nekünk együtt nincs mit csinálnunk. abba passzol bele minden nyűgje ellenére, meg amúgy is abban akar maradni, nekem elegem van az összes teljesen felesleges erőfeszítésemből. kínlódok, akarok, de minek?! ezek a dolgok, h mi együtt legyünk csak az én fejemben vannak, miért nem felejtem el őket. arra vágytam hirtelen, de nagyon, h találjak hirtelen egy másik pasit, egy bárkit, akiben van vmi kicsi szeretni való, akivel idővel egymásba szeretünk és én új életet kezdhetek nélküle. annyira nyitottnak éreztem magam az újra, annyira vágytam, h komolyan nézelődtem, forogtam-pörögtem, hátha meglátom, akihez menekülhetnék. de ma se mentődtem meg. ma sem. nagyon mérges vagyok rá egyébként, nem értem mit képzel, nem tudom mire gondol és ahogy már mondtam, minden vágyam megtudni. h mi jár a fejében, mire gondol, mikor dönt, h nem hív. mire?

haragszom rá és hiányzik. azért haragszom, mert nem jelentkezik. a többit már rég elfelejtettem, ahogy szoktam.

07.06.
13 óra és nem hívott. nem is fog. még mindig azt szeretném legjobban tudni, h miért csinálja és mit gondol. főleg, h én elvileg tegnap ugye rácsörögtem. ezen kívül kurvaszomorú vagyok. nem tudom hányadán állok vele és azt sem tudom pontosan miért vagyok szomorú. ennyire zavarodott pasit illetően még nem voltam. ott van az, h nagyon akarom(?), meg ott vannak a tények, amiket hol felfogok, hol nem, nem is a valóságban létezem már. a nyakam be van feszülve és persze nincs jó kedvem, de nem gondolkodom konkrétan semmin.

mi lesz és mikor

egyébként azt hiszem a tűréshatáromhoz értem, most tényleg. nem bírom már nem észrevenni a valóságot. olyan, mintha szorosan csukva tartottam volna a szemem folyamatosan, most meg elkezdene beszűrődni a fény. nem bírom pl kiverni a fejemből, h egyik nap még egy órán keresztül azt ecseteli, h impotens lett a nő mellett, nem is akar már vele lefeküdni, főleg az én tükrömben. és pár nap múlva meg megérzem és igazam is lesz, h lefeküdtek és jó volt. ez vhogy most nagyon rosszul érint. máskor is volt már ilyen, persze, nyilván, mégis, most máshogy viszonyulok hozzá. meg az is visszhangzik a fejemben, ahoyg  múltkor mondta, h ő nem bírná ezt a helyemben csinálni, h akit szeret máshova megy haza. és igen, ezt is másképp veszem most, mint eddig. eddig is tudtam, h ez nehéz, éreztem, h rossz, mégis, ahogy most ő kimondta, máshogy látom és ezerszer jobban fáj. mit is csinálok?! mit is képzeltem?! és nagyon rosszul viselem ezt a nem hív verziót is. nem ismerem a motivációját, a célját és fel nem foghatom h képzelni ezt. nagyon nem jó most nekem lenni.

07.07.
ma azzal az elszánt dühvel ébredtem, h vége, látni se akarom többet. elegem van az egészből, menni akarok tovább és magam mögött hagyni ezt a kínlódást. velem ő ezt nem csinálja, h nem hív. és az is nagyon idegesít, h ezredszer játssza el ugyanazt, pedig ezerszer mondtam el, h vagy megmondjuk a másiknak, h ennyi, ne találkozzunk többet, de ezt, h ő úgy gondolja, h nem hív, mert csak, az nem működik. sunyi! de rendben, ketten játsszuk ezt a játékot, ne hívj, nincs is minek, most van viszlát. kösz, h hagytál egy kis időt, h ez végre tényleg leessen és nem csinálódik minden vissza, mert én nem tudom elképzelni, h ne beszéljünk 4 napig és mindig hívtalak. végre meg bírtam állni, h bár pénteken rád csörögtem, ne kérdezzem meg, h na mi van, már nem is beszélsz velem. nem beszélsz, nem beszélsz. nagyon okos vagy. ezt a játékot és az összes többit lehet otthon tovább játszani, sok sikert hozzá. idióta. és erre pazaroltam másfél évet! már megint én, megint az én életemből. én kezdhetek mindent újra, míg ő csak visszasüpped a meglévő fosba. legalább nekem még esélyem van.

a határtalan düh idővel enyhült és napközben semmire se gondoltam, este, vezetés közben pedig arra eszméltem, h arról fantáziálok, miket csinálnék a kislányával, mikor két hetente velünk lenne. és a kisfiával, persze, de ő nagy, okos és nem lenne annyira nehéz dolgom, mint a kislánnyal, akinek a kegyeiért meg kéne küzdenem, de nyernék. vele meg szeretkezni szeretnék. szeretkezni és nem szexelni.

07.08.
szomorú vagyok.
feszült.
tudom, h nem fog hívni.
mintha sose találkoztunk volna.
borzasztó.
teljesen el vagyok rugaszkodva a valóságtól.

négy óra. jól sejtettem, nem hív. még mindig, a soha nem is találkoztunk érzés van bennem. nagyon bánt. szerencsére nem tudok azon rágódni, miért csinálja.

07.09.
ma se hívott. éreztem előre. tudtam. nem gondolkodom semmin, mintha nem is velem történne, annyira érthetetlen és hihetetlen és felfoghatatlan az egész. tényleg úgy élek, mintha ez vmi nem létező dimenzió lenne, mert az egyszerűen nem lehet, h ezt csinálja és semennyi fogalmam nincs, h egyáltalán miért. és annyira nem tudom ezt az egészet elfogadni, h inkább fel se fogom, meg nem történtnek nyilvánítom. de annyira, mintha vele se találkoztam volna soha. vajon megőrültem? elképesztő. álmodni asszem álmodok róla, de nem emlékszem igazán miket. és ébren is folyton ő jár a gondolataimban, csak vhol a háttérben, tehát nem tudok róla, csak néha "hallom meg" , h vmi vele kapcsolatos dolog duruzsol bennem vhol. ijesztő. esküszöm kezdek betojni, h bekattantam. de most komolyan. mert ha vmi teljesen felfoghatatlan történik az emberrel, akkor hajlamos bekattanni, nem? most, ahogy ez felmerült bennem, az ijedtség mellett hirtelen mintha düh is jönne elő belőlem. hát bárcsak, mert muszáj lenne dühösnek lennem rá. ilyet nem csinálunk mással, mit képzel ez? csak ha meg nagyon felhúzom magam, akkor fel is hívom és lekiabálom a haját és nem tudom annak van-e értelme. egyébként úgy érzem, h több évig nem fogunk beszélni, és majd egyszer összefutunk vhol és akkor majd megtárgyaljuk ez mi volt. ez mondjuk azért nem lesz, mert augusztusban pénzügyek miatt biztos találkoznunk kell, de ha esetleg addig nem hív, akkor az az előző kategória tulképp. érzem, h ha szabadjára engedném a gondolataimat, még jobban bekattannék. ha elkezdenék azon morfondírozni, h ő, akit szerettem, ezt csinálja velem?! és miért egyáltalán? csak ne csináljak semmi őrültséget. mi történt vele???

alapvetően kussolok mindenről, mert annyira nem értek semmit. tegnap meséltem egy bnőmnek, hátha jobb lesz, de nem. ma pedig a nonszensz határán támolyogva felhívtam egy haveromat és neki is előadtam, hátha tud vmit mondani, vagy ha nem, akkor az segít, h újra és újra elmesélem és ezáltal szembesülök a történtekkel. mert amilyen állapotban most vagyok az nekem nagyon új, ijesztő és nem is értem mi ez. ahhoz vagyok szokva, h ha bajom van, elmondom mindenkinek, ezzel kibeszélem magamból, dühöngök egy sort, aztán lesz vmi. de ez most már nyomasztó, ami van. a nagy betűs semmi. ez a fura sose láttam, sose beszéltem vele, sose ültem az ölében, sosem ölelgetett, sosem szexeltünk, sose volt semmi, de semmi. legyen már ennek az állapotnak vége. dühöngeni akarom, szidni, mindig rá gondolni, addig, míg ki nem ürül belőlem. mert most érzem, h vmi olyan hátsó zugba tettem el mindent, ahol nagyon nincs jó helyen. segítség.

és ma is megkérdezem. mi történik?

én szívem szerint egy új világról álmodom, vagyis szeretnék, de tudom, h nem léphetek túl ezen a sokkon, ennek rendeződnie kell bennem, különben baj lesz, érzem. nem akarok már tőle semmit, nem mintha őgy nézne ki, h lenne bármi is, de nem is akarom, nem, nem, nem. úristen, mi történik itt?

07.10.
na ma végre úgy keltem, h kurvaideges vagyok rá és azonnal fel akarom hívni és visszaadni a cuccait, elhozni az enyémeket a mhelyéről és viszlát, felejtsük el egymást. jellemtelen, idióta, fasz. ma esett le végre, h egy hete nem jelentkezik, ami semmibe nem fér bele sehogy se és velem ezt nem játsszuk. azon kívül amúgy is végezni akarok vele és azt kár tovább húzni. gondolom ő is velem, másra ezt a szünetet fogni nem tudom. és ha vki ekkora utolsó prosztó, h így teszi, azt látni se akarom! ezerszer elmondtam, h ki kell mondani, h vége, így eltűnni nem lehet. most hirtelen az is eszembe jutott, h hagyom őt a picsába és a szüleinek viszem vissza a cuccát, bassza meg magát. az én cuccom el tudom hozni úgy is., h ő nincs ott, mert van egy beugrós kollégájuk, aki éjjel dolgozik ott, mikor ők már nem. ennyi. amúgy is idegesít itt a szarja, mióta rendet tettem, nem illik már ide, idegen, zavar. azért visszatettem a helyére, ha jönne, de amint látjuk erről szó sincs. most reggel azt álmodtam, h itt volt és ugyanúgy viselkedett, mint régen, végighevert a kanapén, én meg vmennyire távolságot tartottam és ahogy leültem mellé azt hitte vagy nem tudom, h rá akarok ülni és abból szex lesz ugye és erre mondta, h ma szippantotta ki a felesége, nem megy. mivan?! ezt nem is értettem és vagy ötször elmondattam vele, mire felfogtam. és nem átallott ecsetelni, h hogy volt, mármint h a felesége nem akarta, de ha kocsival akart menni munkába, meg kellett tennie. és erre röhögött. én meg csak néztem, h ez nem normális. már azt se tudom mit reagáltam szóban, de vmit mondtam. aztán sajnos felébredtem, mert ki akartam kérdezni a dolgok állásáról, h ezmifasz volt, aztán kidobni a picsába. úgy örülök, h megtört a sokk, amiből nem bírtam egy hétig kikeveredni és ettől gondolataim se voltak azon túl, h de miért, de miért, de miért csinálja és egy idegennek tűnt, akire még ideges se bírtam lenni. lehet, h tényleg az segített, h beszéltem róla másnak, nem tudom. most szerencsére kurvaideges vagyok rá, legszívesebben azonnal felhívnám (szevasz régi én), h ma találkozzunk és vessünk mindennek véget. az még érdekel, h miért csinálta, bár nyilván semmire se fog érdemben válaszolni, főleg, ha őrült stílusban vezetem elő a kérdéseim, és az nekem nagyon rossz lesz, válaszok nélkül maradni, de talán már az sem érdekel, csak h ennek vége legyen. ezt a végtelen bunkóságot már semmivel sem lehet magyarázni, és inkább örüljek, h végre vége és tovább kell mennem, ha akarok, ha nem. különben is annyira bennem van az igény egy normális, aranyos pasira, h az leírhatatlan, akit mielőbb meg kell találnom és elfelejteni ezt a horrort vele. másfél év! jézusom. a semmiért.

és akkor egyszer csak elvileg elindultam a dolgomra, amit útközben módosítottam és bementem a nője mhelyére. nem hozzá nyilván, hanem mert azt hittem elvileg ott is elintézhetem a dolgom, bár, ha meglátom, tuti vetettem volna rá vmi elgondolkodtató, megsemmisítő pillantást és ha hozzám akart volna szólni tuti tovább megyek és csak nézek rá haragosan.mármint így képzeltem, de h a valóságban nem tudtam volna előadni, az biztos. na de mindegy is, mert nem láttam, amiből rögtön le is szűrtem, h nem dolgozik aznap. pedig lehetett volna wc-n is mondjuk. ezután már csak arra eszméltem, h ülök a kocsiba és határozottan, de minden meggondoltság nélkül megyek hozzá. lesz, ami lesz. fel se hívtam, csak mentem, h beszéljünk és hagyjuk abba ezt a játékot. először nagyon megörültem, mert nem láttam a kollégája kocsiját, na mondom akkor szabad a pálya. de aztán mégsem volt egyedül, így ki kellett várnom, míg pár óra múlva a kolléga hazamegy. amúgy örültem neki, h ott van, beszélgettünk, röhögcséltünk. róla igyekeztem tüntetőleg nem tudomást venni, azért annyira jó kedvem nem volt, h puszit adjak neki, mikor odaértem, meg fecserésszek vele. mikor megérkeztem egyébként látványosan megörült nekem, amin csodálkoztam és össze is zavart. ettől még puszit nem kapott, csak azt kérdeztem ráér-e és mondta, h munka után igen, én meg, h jó, megvárom és leültem. nem akartam ott hagyni egyedül a kollégájával, h mindenféléket okoskodjanak, meg evett volna az ideg is, h biztos már kész van, csak nem jön, blablabla, a szokásos őrültségem. sokkal jobb volt így. meg egyébként jól is éreztem magam velük és arra is gondoltam, h ez az utolsó alkalom, h ott lehetek, még jó, h maradok. persze azért ideges voltam, de jól éreztem magam. fogalmam nem volt mi fog történni, h mit fogok mondani. semmiről semmi. miután a kollégája hazament, jóval előbb, mint szokott, h tudjunk beszélni, ő még dolgozott jó sokat és addig nem is beszéltünk. semmit. de nem volt kínos, nyomasztó, vagy ilyesmi. neteztem, ő dolgozott. aztán mikor elkészült leült mellém és úgy nézett rám, h eléggé megijedtem. merthogy az ő arcáról sugárzott ijedtség. kérdezte mi legyen, mondom menjünk hozzám és így is lett. útközben még idegbeteg lettem, mert nem jött, mikor elindultam, pedig úgy szoktuk és nem láttam egész úton, h jönne és már mindennek elhordtam, h ezt megcsinálja, h nem jön, de aztán mégis. feljöttünk, én átöltöztem, ő leült a szokásos helyére. a fejemben még mindig nulla gondolat nem volt. csak azt tudtam fixen, h egyetlen kérdésre szeretnék választ kapni, arra, h mi volt ez az egy hét. leültem mellé és megkérdeztem, csodálkoztam, h nem vagyok ideges, a hangom nyugodt és még talán kedves is. vagyis így éreztem és a beszélgetés stílusából ítélve az is volt, mert különben szóba se állt volna velem érdemben. szegényt kicsit megsajnáltam, mert halálra vált arccal üldögélt, nem is láttam még ilyennek. és akkor elkezdtünk beszélgetni és mondtam, h mindent őszintén mondjon meg, mert amúgy ennek az egésznek nem lesz értelme. és úgy érzem így is lett. elmondta, h bár tisztában vele tényleg (tudom), h ez szörnyű módja a szakításnak, de igen, azt akarta vele elérni, h vhogy be tudjuk tartani, h nem találkozunk. eddig ugye nem sikerült soha és azt gondolta, most úgyis meg vagyok sértődve, és emiatt talán tovább bírjuk. bár sztem ilyen próbálkozása már volt, ha visszagondolok és nem jött be, mert mindig hívtam és akkor csak úgy simán folytatódott minden. ő ezt tudja legkönnyebben megállni, h nem hív. tudta, h ez nekem borzasztó, de meg kellett próbálnia. (érdekes, mert én meg a hívást nem bírom megállni). és hát mondjam meg, h tudnánk ezt abbahagyni, v mit gondolok meddig mehet ez így. semeddig, csak szerintem nem ez a módja, hanem meg kell mondani, h vége és meg kell beszélni, h nem beszélünk és nem találkozunk. eddig ő mindig azt mondta, h ne legyen úgy semmi, de találkozzunk. most már belátja, h nem megy. nagyon hiányoztam neki, és ma úgy megörült, mikor beléptem a mhelyére. (tényleg örült, láttam) és mindig nagyon örül, mikor megyek, ahogy belépek, meg ahoyg beszélgetünk, ahogy csacsogok ott. de hiányzom neki nagyon amúgy is. tisztára le volt törve már a munkában is, meg otthon is, ami amúgy nem jelelmző rá, mert hiába van baja, alapvetően derűs alapbeállítottságú. tisztáztunk egy pár félreértést is, amikről tudtam, h vannak szokás szerint a legutolsó napról. ahogy sejtettem, ő nem tudta, h nem azon sértődtem meg, h viccből magasztalta a kajás csajt, hanem azon, h túlzásba esett és mikor kértem, h hagyja abba, akkor sem tette. ő meg persze rákérdezett, h mi volt az, h ő állítólag az ágyban éreztette velem, h dagadt vagyok. mosolyognom kellett, mert tudom, h azt csak úgy rávágtam, de nem bántam, h előjött a téma úgy általában. én arra gondoltam amúgy, h bizonyos részek nem egészen úgy voltak az ágyban, ahogy én azt szerettem volna. vagyis nem mindig és akkor elmondtam szerintem mi a különbség szex és szeretkezés közt és igaziból gondolkodtam és lehet, h ő nem úgy különbözteti meg a kettőt, ahogy én, szóval nem az én dagadtságomról van szó, hanem erről. és amúgy igen, ezt én is tudom, de örülök, h megbeszéltük. amúgy minden mindig olyan jó volt vele az ágyban, h ez nem osztott, nem szorzott és remélem emiatt kétség sincs benne. (ezt nem mondtam neki, de amúgy az én igényem 80% szex és 20% szeretkezés lenne. mindkettőnek érzelemmel telinek kell lennie, ez nem kérdés, csak mégis teszek köztük különbséget technikailag és stílusilag.) már nem tudom pontosan mikor, de egyszer csak nyújtotta a kezét, h fogjam már meg. és még beszélgettünk magunkról, és mondta, h annyira hiányoztam neki, h kicsit sírt is és amikor mondta akkor is, és olyan aranyos volt és annyira megható, meg szívbe markoló volt és annyira szerettem érte, de egyelőre nem közeledtem hozzá. ő viszont már nem bírta és mivel látszólag én nem ültem az ölébe a szokásos módon, így ő térdelt le elém a földre és bújt hozzám és éreztem, h annyira szeret. és úgy sajnáltam magunkat, h ezt vmi számomra nonszensz dolog miatt kell abba hagyni. a vallással nem tudok mit kezdeni. eddig még csak-csak gondoltam vmit róla, de mióta őt ismerem, abszolút homály. nem beszélgettünk róla szinte soha, max a cselekedetei által zavarodtam meg, de nagyon. és ha lehet olyan távolra került tőlem az egész, amilyen messze talán sose volt. (mindig megnyugszom, mikor másoknál olvasom, h ők se értik az egészet) mivel semmit se tudok az egészről, azt gondolom, nekem beszélnem sem szabad róla, nehogy megbántsak vkit, vagy akkora hülyeséget mondjak, ami már kibírhatatlan. na de hagyjuk is a vallást. a másik, ami miatt nem bír velem lenni, h nem tudja otthagyni a családját, sose lenne boldog, ha arra gondol, h cserben hagyta őket. ezt inkább megértem, de sztem ha megvizsgálná a dolgokat más szemszögből, kívülről, v úgy tekintene rá, mintha mindez mással történne és tanácsot próbálna adni neki, akkor azért lehet, h mást mondana. mindegy, én ebbe nem tudok beleszólni. most már összevissza írok azt hiszem, szóval ölelgetett, de aztán ez kényelmetlen volt, így felültettem a kanapéra és az ölébe ültem és olyan jó volt összebújni, csak a gondolat borzasztott, h utoljára. és akkor megkérdezte megcsókolhat-e. és adhat-e puszit a kedvenceire és miután megengedtem, bementünk a szobába az ágyra. és ott nekiláttam az utolsó performanszomnak, de vmiért félbehagytam és ráfeküdtem a mellkasára és beszélgettünk, meg összebújtunk, aztán mégis beteljesítettem a művem. egyoldalú ügy volt, mert nekem minden bajom. és olyan jó volt nem figyelni az órát, meg a telefonja is csak akkor szólalt meg, mikor már amúgy is készülődött, mert késő volt. soha az életben nem vettem részt búcsúperformanszon, nem is értettem h eshet meg. mert én általában veszekedve váltam el mindenkitől, nem úgy, h szeretlek, csak nem lehetünk együtt. ja, szerelmes belém és nagyon szeret. soha senki nem fogja úgy szeretni és nem is szerette senki, ahogy én. és mikor mondtam, h meg fogja bánni, h nem engem választott, akkor arra azt válaszolt, h már most megbánta, de nem bír máshogy dönteni. és előző éjjel velem álmodott, ami nagyon-nagyon jó volt és olyan történt vele, mai eddig sose, h úgy végződött az álom, ahogy élőben is szoktak a performanszaim végződni és h nagyon jó volt ugyan, azért meglepte az egész és szégyellte is magát, h ott fekszik mellette a nő, ő meg velem álmodik és nem is akárhogy. engem meg ez az egész megnyugtat és nagyon örülök is neki.

azt hiszem azt mondta pénteken hív. nem nagyon értettem, h ha most épp szakítottunk végleg, akkor miért, de nem szóltam semmit.

07.11.
ma nagyon elfoglalt voltam, de azért gondoltam rá persze. vhogy egyébként olyan könnyűnek éreztem magam, a múlt súlya vhogy lehullt rólam, azt hiszem. ez nekem már tényleg nem ment így tovább. azt nem mondom, h végleg feladtam a reményt, h egyszer csak helyre billen az agya és engem választ, mert azt hiszem legbelül nem adtam fel, de az azért felszabadít, h a régi felállásban vége. nagyon szeretnék vele lenni, de más felállásban. párszor spontán elsírtam magam, ha eszembe jutott egy-két dolog, de talán igazán szomorú nem lettem. most nem vagyok sokkos állapotban, de nem is észlelem rendesen a világot magam körül, azt hiszem. ez az állapot nem ijesztő, mint a sokkos volt, ezt úgy hagyom, h majd lesz vmi.

07.12.
ma béna napom volt. eleve keveset aludtam, hisztisen keltem, ingerült voltam sajnos, maikor nem kellett volna. egy programom lemondták, ettől sem lett jó kedvem, így itthon feküdtem egész nap és nem éreztem semmit, de semmit. csak így lebegtem csöndesen. se nem jó, se nem rossz állapot volt. olyan nyugodt inkább. hétfőtől új életet kezdek, szóval teljesen belefért volna egy érdekes péntek, de azért egy idő után kezdett zavarni az állapot. aztán eszembe jutott, h azt mondta hív. de vajon jól értettem? és vajon betartja a szavát, ha mondta, vagy nem, mert időközben gondolkodott és rájött, h így nem fog menni az eddigi legkomolyabb szakításunk, ha hív. mondjuk nem gondolkodtam túl a témát, mert ahhoz se volt ihletem. onnan gondoltam, h mégis várom a hívását, h mikor megcsörrent a telefon, majd kiugrott a szívem és elég csalódott voltam, mikor láttam, h nem ő az. aztán egyszer csak tényleg ő hívott. nagyon megörültem neki. olyan fura volt látni a képét a kijelzőn. annyira tetszik, annyira aranyos. felvettem és nem igazán tudtam mit válaszolni a kérdésre, h hogy vagyok, csak h hiányzott. ő elmondta mit csinál ma, meg holnap és ha akarok menjek be holnap a mhelyére, mert rendhagyó módon késő délutánig dolgozik. hát nem tudom. én ugye nem-et mondani nem tudok, de most mi történik már megint? el se gondolkodom inkább.

vezetgettem este és már megint azon kaptam magam, h arról ábrándozom hogyan tölteném az időt a gyerekeivel, míg dolgozik és aztán meg ugye együtt lennénk és annyira jó lenne minden. a szüleim szeretnék, lennének gyerekeink, sokat nevetnénk, felszabadulna és boldog lenne és nem győzne agyon puszilni, maiért rávettem, h mégis a velem való életet válassza.

terveztem ugye, h adok neki vmennyi időt, h döntsön, mondjuk 3 hetet, de ebből mégsem lett semmi. most, mikor szakítottunk, azt gondoltam, nem is baj, nem illett oda az egész téma felhozása, meg eszembe se jutott. de azóta gondolkodom, h esetleg csak meg kéne ezt mondanom neki.

07.13.
szóval ma elmentem a mhelyére. vittem munkát, mert azt mondta ő is sokáig dolgozik. ehelyett nem dolgozott egyáltalán, hanem csak várt vkire. jó. én dolgoztam pár órát, aztán megjött a kuncsaft is mehettünk amerre láttunk. egyébként nem nagoyn értettem a szituációt, h mit keresek ott. rá is kérdeztem minek hívott. mondom azt hittem arról fogsz áradozni mennyire hiányoztam és nem bírtad nélkülem, erre tessék, semmi. beszélgettünk aztán. mesélt pár dolgot, közte pár családi vonatkozásút. azonnal leállítottam, miszerint nem vagyok köteles meghallgatni, nem érdekelnek a dolgai, nem akarok tudni róluk értse már meg. akarat kérdése az egész, h ne csak járjon a szája bele a világba, hanem cenzúrázza, amit beszél. értem ezalatt,  h pl ha azt kérdezem nézi-e a vmelyik sorozatot a tv-ben, akkor arra elég, ha azt mondja igen, vagy nem, nem kell kifejtenie, h igen nézi, mert a ribanc is nézi és akkor ő is látja. ilyenek. meg kérdezem örül-e a kajáldás csaj, h nem járok már, mire előadja, h nem érezheti magát sínen, mert csütörtökön volt ott a nőjével, mert az vele akart lenni délután és elmentek moziba és mittudomén. hát bazdmeg. nem érdekel! egyébként egyszerűen annyi, h nem figyel, de mifaszért nem figyel, h miket mond? mondom már új felállás van, hagyjon ezekkel a részletekkel engem. nem is értem az egészet, na. és akkor ilyenekkel volt tele a nap. de mondom, én azt se értem minek találkoztunk, ha épp két napja szakítottunk véresen komolyan. ráadásul ez az újra találkozás már megint mindenféle hülyeséget indított el benenm, már megint csak őt akarom, és nem hiszem el, h nincs vmi, ami ráébresztené, h én kellek neki. munka után amúgy ebédeltünk, aztán cukrászdába mentünk, ahol meghívtam a 3. szülinapi ajándékára végre, aztán autókáztunk, mert nem mert hozzám feljönni, aztán aludtunk a pláza parkolójában, aztán ment gyónni, én meg bnőzni. én nem tudom mit gondol mi lesz ezután. ő kezdeményezte a kibírhatatlan egy hetes szünetet, aztán megbeszéltük, h tényleg vége és nem lesz vége, ha találkozgatunk, meg beszélünk, szóval mindent beszüntetünk, akkor most mi van? mivel nincs erőm gondolkodni, abszolút áramlok, amerre visz a víz. egyelőre. egyébként biiztosítottam róla, h nekem venne ágyat (felesben persze), boldogan készítene reggelit is, imádna nyaralni velem és sokkal vidámabb élete lenne, mint most, amibe bele van feszülve. szerinte is. még jó. ja meg volt egy béna rész, mikor a kilátásban akartunk gyönyörködni, mondom én voltam már itt régen is, ő meg, h ő is a nővel. ez hülye, mondom. szívta volna vissza, de már nem lehetett. na de a lényeg, mondom sok értelme volt itt romantikázni vele. hát hogy legalább a gyerek miatt igen. hm. és akkor olyat mondtam, mait még soha, mert nem tartom helyén valónak. h most elnézést, persze, a meglévő gyerek a fix, de ha nem ezzel a nővel lett volna gyereke, akkor mással és akkor meg az a gyerek lenne a lényeg, szóval ha őgy vesszük nem sokra jutott mégse a romantikázásával.

ugyanúgy viccelődik mindenféle szexes témával egyébként, nyúlkált is, meg beszélgettünk együtt szerzett ez irányú élményeinkről is, bár ő elég múlt időben beszélt. nem tudtam megállapítani, h mert így gondolja, v a szövegkörnyezet miatt. elmondtam reggeli élményeimet is és h álmodtam már vele is.

van bennem vmi nyugtalanító, meg akarok kérdezni pár dolgot azonnal. legyen már hétfő és kezdjen korán.

07.14.
szó szerint egész éjjel nem tudtam aludni, pedig reggel korán kellett kelnem, mert csak rá tudtam gondolni. a végén már marha ideges voltam, olvastam, ettem, ittam, tv-t néztem, de semmi sem hatott, csak ott dübörgött a fejemben egyrészt, h vele kell lennem és ez nekem már megint annyira nyilvánvaló, neki meg mért nem bír az lenni, vagy ha érzi is, h az, miért nem fogadja el, másrészt meg kérdéseim voltak hozzá, amikre azonnal akartam a válaszokat és emiatt sem tudtam aludni. ott cikáztak a fejemben. végül mondom beírom őket a telefonomba, így nem kell őket fejben tartanom, erre nem jutottak eszembe, pedig addig kiverni se tudtam őket. nem értettem. valószínű félálomban dübörögtek és teljesen ébren már nem jutottak rendesen eszembe.

nappal is sokat gondoltam ár és a hétfőt vártam, h korán reggel elmenjek hozzá feltenni a kérdéseimet, aztán tovább a dolgomra. aztán ebből nem tudom mi lesz. majd annak függvényében cselekszem, amit reggel érzek. tudom, h pénteken gyónt, meg sztem ma volt vmi rendhagyó dolog a taemplomban, szóval lehet, h pont teljesen rosszkor akarom előadni magam és nem érkezik majd válasz semmire, akkor meg csak nekem lesz rosszabb, erre ma álmodom meg a választ. szeretem és nagyon, nagyon hiányzik és ma sokszor eszembe jutott, h a kocsiban legutóbb mondtam neki, h a szakítás másnapján akárhányszor eszembe jutott elkezdett folyni a könnyem és akkor olyan aranyos volt, ahogy megsimogatta az arcom.

07.15.
nehezemre  esik most írni, elegem van már a blogból is. de mégis hajt, h muszáj. szóval ma rossz napom volt, nagyon hiányzott és semmi sem alakult jól és és és. úgy terveztem még szombat éjjel, mikor nem bírtam aludni a kérdéseim miatt, h hétfő reggel nála kezdek, odamegyek csak minden telefon, minden előzetes bejelentkezés nélkül és megkérdezek mindent, ami nyomaszt és akkor majd felszabadultan a pozitív válaszoktól suhanok a velencei tóra. na ebből aztán nem lett semmi, mert megint nem aludtam túl sokat és nem bírtam felkelni, plusz elég vackul éreztem magam, amit a kinézetem is hűen tükrözött (bedagadt fej, kócos haj, borzasztóan zaklatott tekintet, mogorva alap hangulat, meg mindenféle ehhez hasonló nem kívánatos dolog), plusz az éjjel még remeknek tűnő ötletem reggelre nyilván hülyeségnek tűnt, ahol volt. szóval nem mentem. emiatt nagyon kínlódtam egész nap, tönkretettem az utazást, a "mininyaralást", mindent. alattomosan ki is harcoltam mindenféle szenvedéssel, h előbb hazainduljunk bnőmmel és ahogy kitettem otthon, felhívtam őt. azt hittem épp végez a munkával és h van egy fél órája rám, mondjuk. de nem volt, mert épp hazaért és elmentek vásárolni családostól. és akkor, ha lehet még jobban összetörtem és csoda, h nem rántottam el a kormányt bánatomban jobbra, egyenesen a dunának. én ilyenkor mindig azonnal le akarom tenni a telefont, mert mit mondhatnék, meg nem akarok szánalmaskodni neki és ilyenkor csak ez menne. és általában engedi is letenni, de ma kérdezte, mért mi van. hát csak azt gondoltam rám érsz kicsit. hát sajnos nem. és hogyhogy nem hívtál ma, hát sietnem kellett haza. jaaaaj. holnap hívlak. az van, h már megint nem értem, h h kerültem ebbe a nyomorult állapotba abból a magabiztosnak érzettből, ami múlt héten fejlődött ki bennem a nagy elhatározással, h itt a vége, mikor nem hívott egy hétig hasonló céllal. na abból h lett most ez. és már megint olyan kínosan nagy bennem az akarás, h nekem ő, ő, csak ő kell, h nem hiszem el. megfeszülök, komolyan. annyira hiányzik, jézusom.

07.16.
későn keltem, nyűgösen, megint nem bírtam edzésre menni. fájt a hasam nagyon, vettem be gyógyszert és csak vergődtem, h majd csak jobb lesz, de nem. és nem is hívott, amitől még inkább rossz kedvem lett. azt ígérte hív ma. tudtam, h munka végén fog hívni, csak az kezdett el zavarni, h éreztem, csak hívni fog, de nem fogunk találkozni. és ezt nem bírtam volna ki. annyira hiányzott már, annyira sajnáltam magam, annyira szerettem volna legalább látni és megpuszilni, h elmondani nem tudom. végül elvonszoltam magam enni és utközben felhívtam és igen, jól gondoltam, dolga volt munka után, csak hívni akart. mivel kb sírtam, miközben beszéltünk, érezte, h van vmi, kérdezgette mi, de persze csak azt tudtam mondani, h semmi és ezt is nehezemre esett kinyögni úgy, h ne kezdjek el bömbölni, h azonnal látni akarom. a telefont úgy tettük le, h majd hív és ma nem tudunk találkozni. mondtam jó. mert akkor még erős akartam lenni, de ahogy letettük a telefont bele akartam halni a ténybe, h ma se találkozunk, így visszahívtam, h nem, mégsem jó, találkoznia kell velem. és hát persze, jó, jó, menjek be a mhelyére, egy óra múlva bent lesznek. és én addig ettem, vezettem, meg sírtam, mert most állandóan bőgnöm kell, én nem értem mi van már. és akkor végre letelt az egy óra és bementem és olyan jó volt látni. épp dolgozott vmin, mikor beértem és nem tudott azonnal puszit adni és megölelni és álltam ott mellett 5 centire és éreztem, h itt fogok elpusztulni, ha nem érhetek hozzá azonnal. aztán beszélgettünk mindannyian a kollégájával és annak a bnőjével is. kezdem bírni azt a csajt, komolyan. örülök, ha találkozunk. és miután elmentek, még mi is beszélgettünk és a kedvemért még maradt is kicsit miután végzett és úgy örültem neki. meg ölelgetett és puszikat is kaptam és így azért jobb lett minden egy kicsit, bár csak egy kicsit, mert annyira, de annyira szeretnék vele lenni, h ez csak morzsa ahhoz képest. legszívesebben belebújnék és akkor mindig vele lehetnék. hálistennek egy családos története se volt, ami nagy megkönnyebbülés, nem bírtam volna ki. annyit mondott csak, h reggel beszélgetett a kollégájával és neki mesélt vmit a nőről, de nekem szerencsére nem adta elő és még azt se akarom tudni, h jó, v rossz történet volt, de gyanítom rossz. a kollégája arra buzdítja, h engem tartson meg szeretőnek. hát haha. mért nem arra buzdítja, h váljon már el a francba. mondjuk ha elválna, ahhoz legkevesebb köze a kollégának lenne. és ő meg, h nem lehet köztünk szexuális kapcsolat (de lehet, vágtam rá, mosolygott), mert csak azt nem tud velem és kész. fényképeztem neki újabb kólás üvegeket. múltkor a neveink voltak rajta és egymás mellett találtam őket, ami egy csoda, mert az én nevemmel szerintem kb tízet gyártottak. most meg, és esküszöm ezek is egymás mellett voltak, "szerelmem vezetékneve keresztneve" (nyilván a vezetékneve is egy keresztnév). örült neki, és átküldette magának sms-ben. na ezt nem tudom miért, de komolyan. én akartam, de nem mertem átküldeni, mert mi van ha berág rá, h ettől lebukhat. hiába kérdeztem, minek küldjem át, nem válaszolt értelmesen. arra a kérdésre, h kinek mutatja meg, nagy nehezen azt mondta a kollégájának. hát nem tudom. mutassa inkább a feleségének. legnagyobb sajnálatunkra azonban az ő telefonja olyan apró kijelzős, h nem lehet elolvasni a szöveget. pedig akkor erősen reménykedtem volna benne, h megtalálja és elolvassa a felesége. és legszebb álmaimban az szerepel, h ő is ezért küldette át magának. mert úgy egyébként tényleg nem értem minek. bár azt nem kérte, de azt is átküldtem, amin a neveink vannak.

úgy szeretem, h csak sírni bírok. nem bírom felfogni miért nincs még itt nálam. ma mondtam neki, h úgyis rá fog jönni, h ezt kell meglépnie és mondja lehet, és azonnal hív, mikor rájött erre. a férjem majd lesöpri rólam és ő szexel tovább (csak ez, csak ez). mondom akkor jobb lenne minél előbb rájönnöd, nem? h haladjunk már. ezt nem mondtam.

07.17.
edzés után mentem a mhelyére. azt hittem egész nap dolgozik, de nem, hanem ment a fiához. hát. erre sajnos előadtam vmi őrült jelenetet, h vallja be, h rám nem is akar időt szánni, mert lám-lám, amire akarja, arra hirtelen van. nem volt véresen komoly performansz amúgy, de azért szívtam a vérét. leginkább mert az agyamra megy, h soha nem az van, amit mond, és rám tényleg nincs ideje, vagy nem akarja, h legyen és mindenfélét magyaráz, h de így, de úgy. meg most vmi iszonyat tapadós időszakom van, kb egy percig sem akarok nélküle lenni, erre kb egy perc jut belőle összvissz. egyre kellett volna mennie, de még negyed kettőkor is ott volt velünk a mhelyén. azt mondta, h ne az legyen, h azonnal ott hagy, ahogy mentem. ez annyira aranyos, de igaziból nem tudom igaz-e. örülnék, ha az lenne. mondjuk ma is, meg tegnap is azt láttam, h örül, h ott vagyok és akarna velem lenni egyébként. ma is már én mondtam, h menjen, de mindig újra visszajött. sokat ölegettettem magam és már el se bújtunk, hanem premier plánban. és kaptam simogatást, meg puszit a mellemre, annyira aranyos, ahogy nem tudja megállni, h ne szeretgesse őket. pedig most úgy látom megint betartja a nincs szex dolgot, mert most gyónt ugye, meg volt vmi a templomban is, ami az összes idei bűnt eltörölte és gondolom ehhez akarja tartani magát. ma is kikészített a kajáldás csajjal,  de most vmi újjal, de szerencsére nem csinálta addig, h besértődjek, csak ameddig még röhögve, visítva tiltakoztam és le akartam harapni a fülét, meg bele akartam harapni rettenetes mellizmaiba. a kólásüveges képet (szerelmem vezetékneve keresztneve) ma majdnem elküldtem a feleségének. ráadásul az ő indítványozására. vszínű soha nem fogom megtudni, h miért, mert nem fogja elmondani, nekem meg ötletem sincs. már beírtam a csaj számát, beillesztettem a képet és aláírtam a nevem is. azt mondta jó, küldjem. de nem küldtem, nem éreztem, h ez a javamat szolgálná. tuti nem olyan beszélgetés kerekedett volna belőle otthon, aminek számomra kedvező a kimenetele. aztán átírtam az sms szövegét: ezt én gondolom igy csajneve, én nevem. de ezt már nem akarta, h elküldjem, bár összességében azt mondta azt csinálok, amit akarok, ha akarom küldjem. nem küldtem. bárcsak bele látnék a fejébe, h miért erőltette (szinte), h küldjem el. egyébként tegnap is éreztem, h az kamu, h a kollégájának akarja megmutatni, biztos volt vmi fura terve vele. amúgy a nő telefonján se látszott volna semmi, mert olyan kicsi a kijelzője, meg hogy küldenék én neki sms-t! miután elment a fiához, maradtam még és beszélgettem a kollégájával, de semmit se tudtam kiszedni belőle vele kapcsolatban. mondjuk nem voltak illúzióim persze. amúgy csinálok sajnos rossz dolgokat. mármint rosszul csinálok dolgokat. pl az agyára megyek a folyamatos kérdezősködésemmel, ami amúgy ilyen szinten nem jellemző rám, csak a helyzet hozza így. és mikor nagyon belejövök a kérdezgetésbe, abba se bírom hagyni. ma már kérdezte mért nem elég nekem, ha minden magyarázat nélkül csak mond vmit, aztán azt elfogadom és kész. van hova fejlődnöm. csak mostanában annyira nem vagyok képben és csak azt látom magam előtt, h vele akarok lenni és kész. és az se érdekel, ha hülyeségeket csinálok. remélem időben észreveszem, ha már látványosan hülyét csinálok magamból. ja, h már rég azt csinálok? naja. de szerintem akkor is örül, mikor megyek és kész.

 07.18.
ma is csak úgy mentem hozzá. hamar végzett és elmentünk enni és aztán kérdezte mi legyen, mit szeretnék. feljönni hozzám nem hajlandó, a velencei tó mesze van, visegrád dettó, mármint ott a program tartana sokáig, és na jó, akkor menjünk moziba. és a mozi nagyon jó volt, végre nem lövöldözős, hanem szerelmeses, a nagy getsby és nem is először látta, de tesztett neki, így megnézte velem is.  vmiért velem vetetett kukoricát, ami most így hülyén hangzik, mert mindig mindent ő fizet, csak azzal volt bajom, h tényleg kettő forintom nem volt, de végül mégis én vettem és azt mondta jól esett neki. értem én és nagyon szívesen veszem, csak mondom, semennyi pénzem se volt. mozi után a szájából (szája szélén tartva) kaptam tic-tacot, amit úgy szeretek, olyan aranyos. nem tudom miért csinálta, mert ugye most nem szabad semmit szerinte még mindig. ezért is örültem különösen. aztán az adidas bolt öltözőjében nem bírtam ki és megsimogattam, de azért kaptam egy kis szolid és kedves dorgálást.  csak már úgy hiányzott a kezemből, h nem bírtam ki. aztán visszamentünk a mhelyére a kocsimhoz és még nagyon sokáig beszélgettünk, már nyolc óra is elmúlt. a családjáról volt szó, de most bírtam, sőt érdekelt. fura ez egyébként tényleg, h hol érdekel, hol meg sikítófrászt kapok tőle és nem akarok tudni semmiről. most is sokat panaszkodott és én még mindig őszintén nem értem mit keresnek ezek egymás mellett. teljesen boldogtalan mindkettő és ez nem hinném, h valaha fog változni. a beszélgetés végén muszáj volt megkérdeznem, h mi ez a késői kimaradás. persze megtehettem volna, h nem kérdezem, csak élvezem, h sokat együtt voltunk, de annyi ilyen volt már, h most csak azért is rákérdeztem. anyukájához ment fél kilencre és azért, de mért kell nekem elrontani az estét ezzel, mért nem elégszem meg azzal, h velem volt. ő fel se fogja a helyzetemet, h én az ő kéynének-kedvének kitéve létezem. ha úgy godnolja, előzetes bejelentés nélkül kora délután hazamegy és én igazodjak ahhoz. ha úgy gondolja este nyolcig is ráér és én igazodjak ahhoz. ez nagyon nehéz, bár megértem, h ő ezt nem érzi át, mivel nem vele történik. aztán mikor már egymás mellett mentünk kocsival átkiabálgattam, h jöjjön hozzám haza, ha otthon minden úgyis olyan nem jó és ebből lett egy kis sértődés, mármint nyilván én sértődtem meg, mert nem mondhatja, h hozzám jön. ilyenkor látványosan megijed, h olyan kimondására akarom kényszeríteni amire neki gondolnia se szabad. aztán felhivtam és még tovább rontottam a helyzetemen olyanokkal, h biztos azért megy haza, mert szereti, stb, stb, nem is mondom, mert tényleg elmeháborodott vagyok. és akkor újra beolvasott, újra aranoysan és kedvesen, amiért csak még jobban szeretem. persze jó szar kedvem lett, de aztán vezetgettem, meg jött bnőm és itt aludt és sikerült nem ezen gyötrődni egész este.

07.19.
ma siettem hozzá, mert bár már nem voltam megsértődve a tegnapi magam kreálta hülyeség miatt, akartam neki mondani egy-két dolgot azzal kapcsolatban: pl a kiszolgáltatottság és bizonytalanság érzéséről, amit értsen meg legyen szíves, meg már nem is tudom még mi volt olyan égetően fontos. aztán beszélgettünk, sokat megint a családjáról, meg magunkról. viccelődve inkább, nem véresen komolyan, bár az ő életének tényei számomra mindig véresen komolyak. a nőt pl minden átmenet nélkül olyasmi kérdések gyötrik, h mi lesz velük, h ő meghal, hisz semmi nincs a nevén. már nem az a lényeg, mint eddig, h a nő nevén legyen, hanem elég, ha az ő nevén van ház, lakás, kocsi, akármi, mert vhonnan gondolom kiokosodott, hogy az aztán jár neki, vagy a fele, v mittudomén. és akkor ő köpni-nyelni nem tud, csak azt mondja marha empatikusan, h mi lenne, mész haza anyádékhoz, meg különben is te vagy az idősebb, nem neked kéne vmit felmutatni? és vele mi lesz, ha a nő meghal? és bár a nő most nulla forintot keres havonta, mert nem fizet a mhelye, de igaziból inkább az érdekli, h hova mennek nyaralni. sose mennek egyébként. nekem őszintén szólva eszembe se jutna ilyen szituációban nyaralgatni, vagy egyáltalán említeni, h mikor visz el nyaralni, ha egyetlen forintot se tudok  felmutatni. meg mindig taglalják, h boldogtalanok és a nő hogy is lenne boldog, ha nincs semmije, nincs semmi a nevére írva, értsd úgy, ő meg azért nem boldog, mert nincs szeretve, stb, stb. mondott viszont aranyosakat is, pl h engem akkor is elvinne, nyaralni, ha nem keresek, mert tudja, h én mennyire szeretem és neki az a legeslegfontosabb. én ettől komolyan meghatódtam, mert tőle a nyaralni menés is nagy szó, nemhogy így. még akkor is, ha ez csak elmélet. komolyan olyan szeretet öntött el, h hát sírni lett volna kedvem, meg agyon puszilgatni. aztán később mondtam is neki, h azt szeretem benne, h olyan aranyos. úgy összességében, nem a nyaralásos dolog miatt. annyi mindent beszéltünk, nem emlékszem rájuk. fáradt is vagyok. a lényeg, h annyira vele szeretnék lenni már megint, h az viselhetetlen. azt akarom, h itt legyen és agyon puszilgassam. annyira hiányzik. kaptam egyébként simogatást, mert nem bírja ki :) és én meg megszemlélhettem a privát kedvencem egy fojtott nem szabad kíséretében, de közben meg eleve csak azért láthattam, mert ő biztosított lehetőséget rá. csoda, h rá nem ugrottam. mikor ebéd után a parkolóban elbúcsúztunk megjegyeztem, h nem is kaptam puszit oda, és úgy csináltam viccből, mintha bedurculnék és épp fordultam el, mikor utánam szólt, visszanéztem és dobott rájuk két puszit. milyen aranyos már :) szeretem nagyon. aztán volt az is, h nem tudni miért, de a nő egyszer csak felhívta, h kijön a mhelyére a gyerekkel és akkor ezt senki se értette, mert sose csinált még ilyet. nagyon fura volt. aztán mégse került rá sor, mert előbb végzett, kajáltunk és elment értük, szerencsére. állítólag kb egy hónapja mondta neki, h sokat vagyok ott, mert én is ott dolgozom, h ne legyen ebből gáz. mert ugye már nem lehet arra fogni, h azért vagyok ott, mert neki nincs kocsija és én őt hordozom. viszont tényleg sokat dolgozom ott, szóval ezt mondhatja. és sokan látják is, h dolgozom ott, szóval ha akarnám se érhetné szó a ház elejét. sajnos. néha az van bennem, h szeretném, ha kiderülne az egész. semmi gonoszság, v negatív, rossz gondolat  v szándék nincs bennem, ez biztos. egyszerűen csak úgy érzem, h időszerű lenne kiderülnie. az sem biztos, h ez nekem jó lenne, sőt. simán lehet, h őket kovácsolja össze. én ezt érzem. mégis azt gondolom h szinte szükségszerű a kiderülés. én, ahogy már sokszor írtam is asszem, nem fogok semmit se tenni az ügy érdekében, egyrészt mert méltatlannak tartom, másrészt mert azt sem tudom miket lehet okoskodni ilyen esetben.gondolkodni se akarok rajta. vmi spontán kiderülést szeretnék. nem is értem amúgy, eddig h tudott ez titokban maradni. már annyiszor lebukhattunk volna és nem. nem is tudom, azt pl írtam-e, h végül megmutatta otthon a szerelmem x y kólásüveg képet, h én találtam és jé milyen érdekes és a nő meg mondta, h jét, tényleg milyen érdekes. vagy legalábbis így mesélte, a valódi sztori ki tudja mi. ez a verzió nekem olyan nonszensz, h vmi b verzióra tippelnék. nekem azért biztos lenne egy pár kérdésem, ha a férjem ilyen sms-t kap egy nőtől. bár nem tudom engem h állít be otthon, h semmilyen szinten nem megy a féltékenykedés irányomba. biztos leír mindennek, h mennyire nem jövök be neki. ez most jut eszembe és tényleg lehet! nem hiszem, h erre valaha rá fogok kérdezni, mert nem is akarom tudni az igazat inkább. na de vissza oda, h mondtam is neki vmi kapcsán, h én már az eddigi álláspontommal ellentétben, tökre nem bánnám, ha kiderülne minden. tenni nem fogok érte. akkor tennék csak, ha tudnám, h az egyenes út hozzá. így nem marad más, neki kell színt vallania. de nem, mert szégyenli. engem mondom a nő ugye egy percig se érdekel, a szülei se, max azoktól tartanék, mert őrültek, egyedül az ő szülei részéről remélném, h nem néznek rám rossz szemmel emiatt, de mondta, h ők tuti nem , sőt, pezsgős vacsora lenne, ha így alakulna. reálisan nézve persze azért megjegyezm,  h nem feltétlen az én személyem miatt, hanem h a ribanc nincs. aztán viccelődtünk (gondolom) még azon, h akkor lehetnénk együtt, ha a nőnek lenne új pasija és vele akarna élni. akkor elengedné. mármint ez nem vicc, ez így van, a vicc része az az, h ha én intézek a nőnek vkit, akkor szabad a pálya. sajnos nem ismerek senkit, akire rá lehetne sózni, bár van egy régi vőlegénye, akivel egy ideje tartja a kapcsolatot és ködösít is róla, de neki is van családja, szóval nem sok esélyt látok az újraegyesülésre. pedig bárcsak. sztem kicsit féltékeny is rá, vagy ha nem is féltékeny, de nyitott szemmel jár, h mi van velük. remélem összejönnek és le is buknak, ha már mi nem. amúgy állítólag azért sem haragudna, ha én buktatnám le magunkat, de nem örülne. hogy lehet ilyeneket mondani. minden ilyet biztatásnak veszek, vagyis vehetnék szerintem, de nem veszek, mert annyira fura az egész. we will see. és msot már szinte mindig nyílt színen vagyok ölelgetve a mhelyén, ami szintén olyan, h nem tudom az okát. néha táncolásnak álcázza. egy vki észre is vette, de ő tényleg azt hitte, h táncolunk.

07.20.
sokat dolgoztam, marha fáradt voltam és ki is készültem csak úgy megszokásból, de azért igyekeztem gondolni rá. kicsit koncentrálnom kellett, mert egy ép gondolatom se volt, de nem szerettem volna egy napot sem anélkül tölteni, h legalább gondolnék rá. hiányzik nagyon.

07.21.
ma is sokat dolgoztam és még fáradtabb voltam, mint tegnap, mégis sokat járt a fejemben. én sem értem, de minden vágyam lett volna megpuszilgatni a pajeszát. ne kérdezd, nem tudom ezt honnan szedtem. az egy dolog, h imádom a pajeszát, amit direkt a kedvemért olyanra vág, ahogy nekem tetszik, de ez a fura és nagyon erős vágy azért meglepett. lehet, h azért járt pont ez a gondolataimban, mert a napokban rövidebbre és egyenesebbre vágta, mint amilyen alapból és bár nem kérdeztem rá, de sztem azért, mert mutattam neki egy képet egy exemről, vagyis az ő pajeszáról és az után pár nappal vágta olyanra. neki nem tetszik, nekem igen, de jobb az eredeti, az igaz. na szóval lehet, h azért vágyom annyira a pajeszát puszilgatni, mert azon kívül, h tetszik, még a kedvemért levágta olyanra, amilyenre amúgy soha nem akarta (említettem már neki régen, h megpróbálhatná hogy áll). mármint nem a kedvemért, hanem mert látta a képet. nagyon fáradt vagyok, már én se értem miket írok.

07.22.
ma bementem a mhelyére és azzal kezdtem, h megpuszilgattam a pajeszát. ebédnél a kajáscsaj, bár nem minket szolgált ki, barátkozott velem, vmiket beszélt hozzám, de nem érdekelt, nem is foglalkoztam vele. azért neki  mondtam, h na tessék, rajtam keresztül próbálkozik nálad. mondtam ezt viccből, de ő meg komolyan veszi sztem és ezen lovagolt volna szíve szerint, de nem adtam alá a lovat, így abbahagyta. így is meg kellett hallgatnom, h hívta a gimis szerelme, a közös osztálytársunk, akit anno utáltam, mert mindig együtt voltak. ma vmiért nem dolgozott, így együtt voltunk viszonylag sokat. megmondtam, h semmilyen boltba nem vagyok hajlandó menni. ő meg moziba nem akart, végül fagyizás és autós kirándulás lett megint, aztán csodák csodájára feljöttünk hozzám. útközben nem nagyon tudtunk miről beszélni, így megint szóba került a családja. haha. én már nem is tudom miket beszéltünk, de nem történeteket mesélt, meg épp semmi drámáról nem számolt be, hanem inkább olyasmi volt a téma részemről, h minek vannak együtt, mikor egy fos minden. de sztem jó volt a hétvége, mert most érzésre mellettük állt (ezt nem tudom érthetőbben leírni) és de hát hogy ők végül is szeretik egymást. én ezt amúgy értem, meg megértem. ettől függetlenül egy fos, amit csinálnak. a gyerekük meg extrém fura szegény és nem is az ő hibája, hanem az össze nem illő szüleié. gratula. na mindegy. mondogatom neki mostanában ugye, így ma is mondtam, h velem jobb lenne neki. de azért valljuk be, h ez kitaláció, az én agyam szüleménye, csak mondogatom, én h szeretnék élni vele és úgy képzelem, ő is boldogabba lenne velem, de erre garancia azért nincs. ez az én privát képzelgésem és lehet, h  nem is látom őt objektíven, meg olyasmiket találok ki róla, ami talán nem is igaz. de megnyugtatott, h szerinte is jó lenne nekünk együtt, pedig erről nem szokott túl gyakran győzködni, mert nem mondhat ilyesmiket ugye. és hogy nem szabad feljönnie hozzám (stay tuned), azt kell megállnia, mert akkor szex lesz. pontosabban mostanában házasságtörésnek hívja. óistenem. de mondom nem tudod úgyse megállni, hát te létezni se tudnál nélkülem, mire néz kihívóan, h na, azért ne szálljak el úgy magamtól. ezt nem mondta, csak így nézett (sztem, tenném hozzá a pontosítás végett). kiszámoltuk gyorsan, h a gyerek születését követően két évig éltek együtt, aztán kettőt külön, és most újra második éve élnek együtt. én másfél éve vagyok vele és előttem is volt pár hónapig egy csaj, akivel semmi sem volt csak találkozgattak kb. de attól még volt. tehát a nővel konkrétan nem bír el egyedül se lelkileg, se sehogy és nem tudom ez mikor esik le neki. két éve botrány állapotban volt és kizárt, h egyedül ki bírt volna belőle kecmeregni. akárhoyg is, de mellettem állt talpra. sajna, már bocsánat. és értem én, h van akarat ereje, kinek nincs ideig-óráig. mindenkinek van. csak kérdés meddig. mindegy, nagy a szája, de aztán majd csak pislog sztem, ha megjön az eszem és végre lesz erőm odébb állni. ezeket nem beszéltük ennyire részletesen egyébként, csak most írom. azt is előadta, h van akarat ereje megállni a szexet is. most volt ugye a mittudoménmi, gyónás, stb és most már csak az kell, h megállja a házasságtörést és akkor minden jó lesz. hát mondom frankó, h te egyszer csak úgy döntesz, h soha többet szex, de ebbe én nem egyeztem bele, úgyhogy elnézést, de sztem meg lesz. tiszteletben tartom én ezt az egészet és nem is fogok erőszakoskodni, de azt sem eszem meg, h soha többet semmi. és akkor feljöttünk hozzám. előre mondtam, h szeretgetnie kell, ami tulképp az ölelgetésemből áll. mire beértem a szobába lefeküdt a kanapéra. ölben ülve szokott szeretgetni, de mondom jól van, akkor ráfekszem. így aludni szoktunk amúgy. próbáltam fárasztani vmi  monológgal, miszerint rájöttem újfent, h milyen egy idióta vagyok (zavart azért az a mondat úgy olyan formában, ahoyg előadta: azért mi szeretjük egymást.), blablabla. ő közben elaludt, úgyhoyg én is. egész addig ment ez, míg elzsibbadt a lába és kérte, h menjünk be az ágyra. jó. melléfeküdtem, mint egy jó lány és közben majd meghaltam, h nem nyúlhatok hozzá. mármint az átölelésen kívül. és akkor egyszer csak minden szó nélkül arrébb húzta a fejem a mellkasán és nem kellett már tovább sajnálnom magam, h ott fekszem félig rajta és meg sem érinthetem úgy. nagyon jó volt. nagyon. és nagyon hiányzott már minden, amit műveltünk. a kín mondjuk eleinte látszott rajta, ahogy viaskodik, és hát nem volt jó érzés, de aztán ezt kizártam az agyamból és idővel úgy láttam, h ő is.

nem úgy értem, h sajnálom, de mégis sajnálom őt. h van ez a vallás, aminek meg akar felelni, de nem tud. és már komolyan legszívesebben azt mondanám, h minek erőltetni, ami ennyire nem megy. vmi ilyesmit mondtam is, remélem azért nem pont ezt, mert tudom, h hülyeséget beszélek és nem akarom megsérteni. csak hát magának csinálja a bajt. mert e miatt viaskodni magával folyton borzasztó lehet. és olyan kíváncsi lennék, h ha ez ilyen fontos neki, akkor mi az, ami miatt aztán újra és újra házasságot tör. szar az egész mindenség.

07.23.
reggel kipattantam az ágyból (ritka reggelek egyike és csak azért ment, mert hozzá siettem), kimostam az ágyneműm 15 perces programmal, azalatt kiporszívóztam, letöröltem a fürdőben a tükröt, elmosogattam, összeszedtem a száraz ruhát, megetettem a kisállatot és magamat, majd kiteregettem és indultam is. aztán ahogy odaértem megsértődtem, mert szerinte időhiány miatt nem bírt, szerintem nem akart megölelgetni. e kapcsán előadtam, h nagyon jól passzol a feleségéhez, mert szerinte is fontosabb a pénz, mint az emberi kapcsolatok, szerintem meg nem. aztán kimentem a 40 fokba kocsit mosni. majd megdöglöttem bele. mire beértem már nem voltam megsértődve. ekkor elmeséltem, h az nem úgy van egészen, ahogy azt ő tegnap ecsetelte, h szerinte csodálatos, h ő bármit megtehet velem, én csak szeretem, meg szeretem és megyek hozzá és bújok és szeretgetem (ez amúgy nyilvánvalóan azért van, mert szeretethiányos vagyok), mert igenis megorrolok rá, sőt, meg is sértődök, meg is bántódok, de én se értem hogy, nagyon hamar elmúlik és nem érdekel tovább az egész és igen, akkor megyek és szeretgetem. mondjuk most jött is aranyoskodni, amikor mondtam, h megölelgetni akartam és neki arra se volt ideje, na hagyjuk. kicsit nem értem, de néha túlmisztifikálja a szeretetemet. nem nagyon értem, h ha vkit szeretek, aki néha idióta, akkor amíg idióta, akkor addig kiszeretek belőle vagy hogy? mert mondom, h megsértődök, az oké, de az nem azt jelenti, h nem szeretem. ezen mi a természetfeletti. egyébként ez szerinte is így van, csak mivel otthon nem ehhez van szokva, ezért furcsállja, h én ezt tényleg így gondolom és így is viszonyulok hozzá. azt nem volt kedvem elmesélni, h van egy olyan gyanúm, h vele azért is működik ez így, mert nem vagyunk együtt és ki akarja sértődgetéssel tölteni az idejét, mikor így is alig jut egymásra. ettől függetlenül folyton megsértődök, csak mondom, elmúlik. el tudom képzelni, h ha biztosan tudnám, h este hazajön és akkor is együtt vagyunk, ha fene fenét eszik, akkor kicsit tovább lennék megsértődve. nem tudom, csak elképzelhető. mondjuk akkor is szeretném, ez nem függ a státuszomtól. és van egy olyan ijesztőnek tűnő érzés is bennem, amit már nem is merek említeni neki, h fel nem foghatom miért, de én szinte mindig jobban szeretem, mikor épp van vmi hiszti. nem értem én se. és nem akkor érzem ezt, mikor már megoldódott, vagyis nem csak akkor, hanem sokszor alatta is. aztán mindenki dolgozott, meg én aztán megnéztem egy kocsit a haverjával, de nem hiszem, h kell nekem. aztán ebédeltünk a kajáldás ribancnál, aki ma is alakított, vmi olyan fasságot kérdezett, h csak álltam ledöbbenve és néztem és nem bírtam mit szólni és mivel a kérdés az volt, h ugye külön fizetünk, így eléggé rosszul jött ki, h én ott hápogtam meglepetettségemben. amúgy azon lepődtem úgy meg, h oda járunk mióta, azt is tudják ki mit eszik, meg milyet szarik tőle és azt is biztosan tudják, h mindig ő fizet, szóval ez a kérdés akkor mi, h ugye külön fizetünk. nagyon fura. remélem hallotta, amiket beszéltünk a pultnál, amikre hirtelen nem emlékszem, de olyasmi volt, amit csak azok beszélnek, akik közt van vmi. meg a kajálda előtt kellett kifelé menet ellenőriznem, h mennyire sima az arca (ez állandó kérés részéről) az új borotvájával való borotválkozás után, szóval remélem látta a ribanc, h ott simogatom. aztán még dolgoztunk, utána ügyeket intéztünk és ment mindenki a dolgára. ma visszafogottabb volt, de azért nyúlkált és egy kis puszit is kaptam. én viszont hideg kézzel jól rámarkoltam, és az új alsógatyáját sem csak nézegettem. szegény kollégája, amiket végig kell néznie. mindig kommentálja szte mit gondolok v érzek. most pl felajzva néztem rá és legszívesebben ráugrottam volna. ja, itt jut eszembe, h tényleg milyen mosolyogtatóak a férfiak. bár részleteket (állítólag) nem mesél neki a dolgainkról, de azért mégis mindig mond ezt-azt, h dicsekedjen. mármint semmi konkrétat, csak mondjuk, h bezzeg tegnap meg voltál elégedve velem, mi? tegnap persze jó voltam, akkor odavoltál értem, most meg csinálod itt a hisztit. és ezekhez hasonlók. viccesen mondja, meg hát h mindenki le legyen tőle nyűgözve. én amúgy le vagyok :) tegnap is és ma is csak arra tudtam gondolni miket csinált tegnap és volt egy dolog, amit annyira kívánok, h szerintem kivárni se bírom a következő alkalmat. mert most persze újra nem szabad. édesistenem. szóljon már neki vki. vagy neki, vagy istennek. ma és tegnap mondtam párszor, h na, pont ezért vagy te a feleségeddel. és akkor ez nem tetszett neki, nem tudom miért. pedig igaz, h van, amiben összeillenek, amik tőlem távol állnak és hát na, amiatt pont jók egymásnak. persze egy példa se jut most eszembe.

07.24.
hát, ez egy szar nap volt, azt kell  mondanom. dél körül mentem a mhelyére, mert addig dolgom volt. aztán ott is dolgozott mindenki, de így is hamar végeztünk. előre megkérdeztem, h utána velem lesz-e, vagy van dolga, vagy mi lesz. velem lesz. majd ezek után újra a régi nóta volt soron. alapból kivártam, h kipihengesse és beszélgesse magát munka után, mert ez neki kell. jó. nemhogy egy szót se szóltam, de még csak nem is zavart. amit előre tudok és elfogadom, az nem zavar. de aztán hiába vártam türelmesen, csak nem történt semmi. nem akart indulni. és akkor megkérdeztem most miapicsa van. h ő most ott jól ül, beszélgetni akar és hát ott is együtt vagyunk, nem? nem bmeg. igaziból tudom, h azért sem akart indulni, mert h mit csináljunk. nem tudunk már mit csinálni. dög meleg van, nem lehet sehova menni, meg neki kb az outletbe van kedve, meg könyvesboltba, meg mittudomén. de engem meg kurvára nem érdekelnek az üzletek. menni se bírok, hova koslassak a forróságban? hozzám feljönni meg ő nem akar, mert akkor szex lesz és jaj. hát jajjaj, bakker. na és akkor megsértődtem, mert utálom, ahogy ott húzza az időt látványosan, én meg ne idegeskedjek, csak várjak, mint egy hülye. és persze mikor hajlandó indulni, mikor épp bekattanok. köszszépen. de rég volt már ilyen és milyen jól megvoltam nélküle. mivel bemondtam a durcát, ő meg nyilván érezte, h nincs igaza, szó nélkül jött hozzám. volt egy óránk. miatta. egy szerencséje van, h nagyon aranyoskodott és látszott, h megbánta és próbál kiengesztelni. így mire felértünk nem haragudtam már rá. először a nappaliban ültünk le, én az ölébe. nem volt semmi, elaludtunk. aztán bevittem a szobába és tovább aludtunk. pár mondatban mondta csak, h nem lehet semmit csinálni és azért nem akar feljönni, mert így mindkettőnknek nagyon rossz, ott a kísértés, nehéz megállni, blablabla. mielőtt elaludtam arra gondoltam, h mennyire szánalmas már ez tényleg. h mért nincs nekem normális eszem, h ne legyek már ilyen viselhetetlen szituációban. erre nem mentség, h szeretem. az se, h bízom abban, ami sose lesz. szerencsére hamar elaludtam, és nem mélyedtem el a témában. és olyan arin keltettem, h puszit adtam a szőröcskés hasára. mosolygott, de ezt alapvetően nem szereti asszem, mert azt mondja dagadt (?)  és mindig behúzza a hasát, ha hozzá érek. most nem. én egyébként nagyon szeretem a hasát, a legaranyosabb. ennyi. kaptam azért puszikat mindenhova. és a héten már nem találkozunk, ami hirtelen ért, és nem örülök neki. max annyiból, h csak hiányozzak neki. nagyon vagány, de majd meglátja. egyébként meg ma csak arra vágytam, h szeretkezzünk, és már mindent el is képzeltem és erre semmi, csak a rossz kedv. én beteg vagyok, esküszöm.

ja, de addig még nem állhatok tovább. mostanában sokszor jut eszembe és akkor lenyugszom. de mivel én a kisujjam se fogom mozdítani, a csodában meg megint minek is bízom, szóval ezt még át kell gondolnom talán.

van egy dolog, amit egyszerűen nem értek vele kapcsolatban. ha ő beszél arról, amit szeret, ami érdekli, akkor azt nagyon nagy beleéléssel teszi és csodálni kell érte, ami nekem egész jól megy, mert egyrészt szeretem és akit szeretek, azt szeretem hallgatni, beszéljen bármiről is. sőt, a sok hallgatás után rendszerint kiderül, h engem érdekelnek ezek az addig érdektelen témák. és bár hányszor meghallgatom. és akkor ott van ő, aki, mikor lelkendezek vmiről, azonnal, az első 3 szó után jön a negatív dumájával és én ezt nem értem. ilyen hőzöngés jelleggel. eleve nem fordul elő sokszor, h lelkendezzek, mert tudom, h nem érdeklik, amik miatt lelkendeznék. és ha mégis, és remélem, h neki is megtetszik a vmi, akkor is ilyen zsigerből ellenkező. nagyon fura és idegesítő. igaziból nem azt akarnám, h azonnal ő is azt akarja, amit én, csak azt várnám el, h nyitottan álljon a dolgokhoz. és nem. vannak ilyen ősellenségként kezelt témái, mint okostelefon, táblagép, laptop, bankkártya, bank, internet és minden, ami szerintem meg mondhatni nélkülözhetetlen, na az neki nem. és nem is hajlandó rájuk nézni sem, csak hangoskodva előadni, h neki ezek nem kellenek és mekkora hülyeség. baromi idegesítő. legszívesebben mindig megsértődnék, h a francért veszed el más kedvét, és mért nem hallgatsz meg csöndben, ha már lelkesedni nem tudsz. tegnap is ez volt, és mondtam is, h na, ezért vagy a feleségeddel, mert ő meg azt se tudja mik ezek és pont jól megfértek így egymással ez ügyben. ez persze nem tetszett neki. és amellett, h ez mind hülyeség, természetesen felesleges pénzkidobás is. és akkor azzal persze mindent szépített, h azt mondta, de nekem azért kidobna rá annyit, amennyibe kerül. (nem is az ára volt sok a mini ipadnak, hanem az előfizetés persze). ezt értékelem és el is hiszem, h megvenné, ha látná, h nekem ez okoz örömet. csak mondom, az zavar nagyon, h ennyire elutasító olyan dolgokkal kapcsolatban, amik elvileg  őt nem érdeklik. elvileg, mert sose tudhatja, mikor kezdi el egyszr csak érdekelni akár az ipad, akár más. amúgy nálam pl rendelget netről, de szerinte ha nem rendelne, akkor se lenne semmi, nem létfontosságú semmi, amit ott vesz. nem létfontosságú, ez igaz, de ha megvehet olyasmit olcsóbban, amit nálunk már nem is kapni, akkor sztem az nem rossz. és az okostelefonom is milliószor jött már neki jól, de persze ez sem létkérdés. és az persze szuper, h nekem van folyószámlám, meg bankkártyám, de neki akkor sem létszükséglet. nekem az. ááá. ja, az ő kedvenc témái, amikhez asszisztálnom kell csillogó szemmel: történelem, foci, borotvák, esetleg autók, testépítés. és nekem megy.

07.25.
úgy volt, h nem találkozunk ugye, de oda mentem melléjük virágért és akkor bementem. siettem, feszült voltam, szar volt a kedvem végtelenségig, ami aztán nem tett jót a találkozásnak sem, de mondtam ne bántson, igen, jól látja, ideges vagyok és akkor ennyiben maradtunk, nem lett semmi baj. fogalmam nincs miért, mikor búcsúztunk el, bekérdeztem két teljesen oda nem illő hülyeséget

na, itt lett elegem, végeztem. hirtelen elhidegültem, eltávolodtam, szánalmasnak tartom magam a tapadásom miatt és mert nem vagyok hajlandó tudomásul venni a megváltoztathatatlant és szánalmasnak tartom őt minden miatt. vé gez tem.

07.29.
csak, h ha már minden baromságot leírtam eddig, ne a vége maradjon pont le. szóval tényleg vége. ma kimondtam. olyan rossz állapotba kerültem lelkileg az utóbbi pár napban, ami mellett már én sem tudtam elmenni szerencsére és egyetlen kiútnak a végét láttam. nem tudom már elkülöníteni a valóságot és a képzelgéseimet, tehát fogalmam sincs, h tényleg úgy tröténtek-e a dolgok, ahogy éreztem / kitaláltam. vmi elborította az agyam, amivel együtt éreztem azt az erőt, ami akkor száll meg, amikor tényleg vége vminek. ahonnan nincs visszaút. hirtelen extrém szánalmasnak láttam magam kívülről, h részt veszek ebben az isten - ribanc - ő - én tragédiában. és az érzés ráadásul nem múlt el idővel sem. hanem egyre csak dübögött bennem, h szánalmas vagyok és kész. ezzel egy időben azt is érezni véltem, h ő eltávolodott tőlem. ez nem biztos, h igaz, de végül is teljesen mindegy.  volt még vmi kis közjáték pénteken és szombaton is, de már leírásra sem érdemes. ráadásul mind félreértés, de már ez is tök mindegy. a lényeg, h ma odamentem a mhelyére, a kinti részre, ahol szerencsére egyedül voltunk és hosszú hallgatásban mellette ülés után megkérdeztem mennyire van eltávolodva tőlem. semennyire. és innentől kezdve nem nagyon emlékszem mi hogy történt, csak h az év legmelegebbnek kikiáltott napján álltam mellette a fekete napernyő alatt és éreztem, h mennem kell, de nem akartam csak úgy elmenni, h egy kérdésemre sem válaszol, h hozzám se szól. tudtam, h örökre elmegyek és nem akartam így. de ez lett végül, mert én azt sem tudom miket hordtam össze, ő meg nem válaszolt kb semmire, csak néha megfogta a kezem, h nem akar bántani,de mittudomén. mondtam neki, h el fogok menni, beszéljen, de nem beszélt. így egyszer csak azt mondta a szám, h szia, odatartottam az arcom puszira, még bemondtam, h de örökre, és ezzel eljöttem. ja, még megköszöntem, h így sikerül elválnunk, h kb ennyit számítok. annyit szólt utánam, h a kulcsát adjam oda (mhely), mire mondtam, h leszarom a kulcsát és mentem tovább, még utánam szólt, mire közöltem, kissé sikítva, h a kocsiban van a kulcs és ezzel hátra se nézve többet eljöttem. és nem tudom mit éreztem. kissé zavart, de megkönnyebbülést is, mert ez egyszerűen már annyira szörnyű volt, h nem bírtam tovább. igen, szörnyű volt, bántó, szánalmas, a legkilátástalanabb dolog a világomban. és persze nagyon ideges is voltam, meg elszánt, dühös, de leginkább elszánt. csak az lebegett előttem, h előre, előre, előre kell menni. vizualizáltam gyorsan egy óriás nagy, kopott, türkiz faajtót, a fejem magasságában lévő réz kilincsekkel, amiken keresztül átjöttem és bezártam magam után. még vissza is néztem, h biztos becsuktam-e és nem maradt semmi rés. nem maradt. és aztán sírnom kellett mondjuk, amitől megijedtem, h elszáll az erőm, amire nem számítottam ilyen hamar. mivel emberek közt voltam a sírást el kellett napolnom és csak ültem, meg ültem kb egy órát és néztem magam elé, amíg mellém nem ült egy hajléktalan nő, mire felpattantam és odébbálltam. erősnek kell maradnom, tartani a diétát, edzésre járni és megtalálni azt a psit, aki nekem van kitalálva, én meg neki. nem akarok rá gondolni. soha többet. és azon sem akarok kínlódni, h elpazaroltam újabb másfél évet, akkor sem, ha így van. és az sem érdekel, h a lehető legrosszabbkor jelentem meg ma nála, munka közben, 41 fokban, amikor nem tud rám figyelni. mindez lényegtelen. vége.