tényleg

olyasmibe lovalom bele magam érzelmileg, ami teljesen felesleges. de nem is csak ez, hanem még bántva is érzem magam. nem a magabiztos csaj vagyok már, aki a legnagyobb lelki nyugalommal kezeli a pasiügyeit, mármint az efféléket, hanem tiszta ideg vagyok, hogy azt érzem nem is figyel rám, meg hoyg már csak az érdekli, holott eddig teljesen más volt a viszonyunk több, mint 10 évig. és ez most hogy van. és miért, és joggal zavar-e ez engem. azt hiszem igen. nyilván. és sokkal önzőbb, mint gondoltam. sokkal jobban be tudja tartani a határokat, mint gondoltam. és sokkal kevésbé gyengéd, mint gondoltam. és kényszeresen beszélni akarok vele ezekről, ami rég rossz. és akkor ma biztos voltam benne, hogy hív, de nem. és hiába tudom, hogy így volt ez a legjobb, mert nem vagyok eszemnél sok ügyből kifolyólag, amiben ő is benne van és csak őrjöngtem volna, akkor is zavar.