tényleg

van ez a fura viszonyom a hússal most már jó ideje. eddig csak annyi volt, hoyg ritkán kívántam, de akkor azért jóízűen megettem. aztán lett az, hogy egyáltalán nem kívántam és ha mégis azt kellett ennem, hányingerem lett és keveset is tudtam enni belőle. és nemrég volt, hogy megkívántam ugyan egy sült csirkecombot a kajáldában, amit vegyes zöldségkörettel ettem meg, majd hazajöttem és sebtiben kihánytam, annyira rosszul voltam tőle. sose hánytam így. aztán utána megpróbáltam kb egy hét múlva újra enni ugyanabból a fajta combból és kis híján ugyanaz lett a végerdmény, csak résen voltam és inkább mégse hánytam ki, hanem ettem rá vmit, ami bent tartotta. elég drága volt ahhoz, hogy másodszor is a wc-ben végezze. és akkor ma csirkepaprikás volt otthon. és kívántam is, meg nem is. szerencsére nem zabáltam be belőle, hanem megálltam egy alsó combnál és az még jól esett, de éreztem, ha egy falattal se tudnék többet lenyelni. öklendeznem kell tőle. szóval így. nekem ez nagyon érdekes, ahogy a szervezet eldönti, mi nem kell neki. semmi mással kapcsolatban nem érzem ezt a fura viszolygást, mint a hússal mostanában. persze lehet, hogy ez vmi tünete... a legjobb az lenne, ha mondjuk a ch fogyasztással kapcsolatban lennének hasonló érzéseim, de sajna nincsenek.