tényleg

nem bírok nekikezdeni, hogy leírjam az őrült gondolataimat, pedig tudom, hogy holnap reggel már megint más lesz a fejemben és bánni fogom, hogy ezt az őrületet nem írtam le. de ha nem bírom, akkor nem bírom. olyan tompa vagyok lassan egy hete, nem alszom éjjel és egyre püffedtebb a fejem reggelente. ez a tompaság egyébként ma jól jött, gondolom csak emiatt voltam képes minden agonizálás nélkül túl lenni egy olyan napon, mikor ő otthon épp az életét szedi rendbe. tompaság nélkül az őrületbe kergettem volna magam a saját gondolataimmal, mik szerint rendeződtek a dolgaik, emiatti nagy hevületükben pedig egymásnak estek, aztán elmentek vhova kajálni és boldogan vigyorognak a világba azóta is. ja és együtt aludtak. de nem gondoltam se erre, se másra. fogalmam nincs mi történt. majd megtudom. ha vmit nem bírok, az a várakozás, főleg az ilyen jellegű. és most semmi, meg se érint. megdöbbenek néha, milyen fura tudok lenni, ez konkrétan most egy magamból kifordulás.

de nem ez az, amit írni akarok amúgy, csak az nem jön. a lényege, hogy el tudnám vele képzelni, ha úgy alakulna. kíváncsi leszek pár nap múlva milyen messze leszek ettől az érzéstől. tulajdonképpen csak ezért akartam lejegyezni, hogy tudjam, hogy éreztem másképp is, mikor már elképzelhetetlennek tartom őt.