most jövök az ügyeletről. nincs hova halogatni, komolyan kell vennem a diétám, ha nem akarok még egyszer ilyen rosszullétet. nem akarom, nincs hozzá kedvem és lelkierőm se. olyan jó lett volna, ha elvisz, ott van mellettem, mikor nem tudom hogy összegörnyedjek, vagy épp ellenkezőleg, próbáljam magam a lehető legjobban kihúzni és mély levegőket venni; vesz gyógyszert, hazahoz, törődik velem és aztán együtt fekszünk le aludni és tudom, hogy biztonságban vagyok. annyira szeretném. őt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése