tényleg

most megint jó szar a kedvem. túlságosan szeretném őt, nincs b tervem és nem is akarok, pedig a dolgok nem állnak túl jól. ma. holnap ki tudja hogy állnak majd, de ez a hullámzás nyilván nem jó. én nem értem egyébként amit csinál. eddig úgy fogtam fel, hogy hol ezt, hol azt mond, hogy maga sem tudja mi legyen sok minden miatt. nem is nagyon foglalkoztam ezzel, de ma vhogy hirtelen teljesen hülyének éreztem magam, mikor magyarázta, hogy majd hogy fog engem szeretni a leendő pasim, mert mennyire normális (vagy már nem is emlékszem milyen) vagyok, és értsem meg, ő sajnos nem tudja nekem megadni, amit szeretnék, mert nem és kész (ezt nem annyira részletezném). és akkor belém nyilallt, hogy valószínű tök hülyének néz, hogy ennek ellenére is találkozgatok vele, merthogy ezt nem először hallom. mondjuk az is igaz, hogy ilyen duma után meg mondott már olyasmiket is, amiktől halálra rémültem. legutóbb múlt szombaton. szóval nem nagyon értem mi megy itt. mármint azt elfogadnám, hogy össze van zavarodva, csak tisztázza már a dolgait és kész.

alapvetően most érezném azt, hogy időt kell neki adni és hagyni, hogy átértékelje a dolgait. merthogy ő is tudja, hogy most ez van soron. és még csak nem is én nyitogatom a szemét, hanem mások, meg ő maga. én vajmi keveset mondok, sőt, inkább csak sugallok. meg is tudnám talán állni, hogy nem hívom egy ideig, (mondjuk pár napig :)) viszont közben meg az lett, hogy holnap vele lehetek munka közben és mivel ráérek, egyszerűen nem tudom kihagyni, de ha meg nem hagyom ki, akkor sztem előállok a nagy beszélgetéssel, mert már nem halogatható és annak meg a jelenleg várható eredményétől rettegek. jajnemjómost.