és az ebédről. kiolvasztottam egy lazacfilét. erre nem azt ettem, hanem kölesgolyót nyomtam marhapárizsival. aztán kibontottam egy olajos makréla konzervet, amit szintén kölesgolyóval ettem és borzasztó volt, nem értem mit szerettem régen az olajos halon és arra se emlékszem hogy ettem. kenyérrel? vagy mivel? fú, szörnyű volt, bekaptam rá gyorsan egy bilagitot. hogy minél előbb tüntesse el belőlem. meg ettem rá almás-burgonyás bébiételt, csak az íze végett (imádom). ja és a hal felét kidobtam végül. hát így. vmi nagyon nem stimmel velem.

van velem vmi. nem beteg vagyok, de egyszerűen egész nap nem tudok felkelni. nem konkrétan erőtlenséget érzek, és nem is lelki oka van, hanem nem bírok fizikailag. nagyon fura és rossz érzés. és fáj kb minden csontom. öreg néninek érzem magam, borzasztó. és a szemem is olyan fáradt, mintha azonnal mély álomba zuhannék, de már megpróbáltam és nem megy. öntöttem literszám vizint is bele, de hiába. zsibbad és homályosan látok. nem is tudom, ha dolgoznék hogy csinálnék végig egy ilyen fura napot? volt ma dolgom, és azokat vhogy megcsináltam, de csak nagyon szőrmentén és rutinból. de ha koncentrálnom kellett volna, szerintem elbukok. mi lehet ez? ilyet így talán soha nem éreztem. ha a fejem is tompa lenne, akkor ismerős lenne az érzés, de így nem. remélem holnapra nyoma sem lesz.

a mai napon egy fostalicska már megint. vödör a fejemen, én meg egy puszta közepén ülök. ez az érzésem volt egész nap. semmire se tutdam koncentrálni és értelmet is elég nehéz volt találnom a napomnak. elmentem vásárolni, hátha. hát nem. egyetlen egy csipkés szélű trikót vettem. hát gratulálok magamnak. pedig semmi ruhám nincs. így nem is lesz.

vele ebédeltem. ennyi volt ma a jó.

ráparáztam újra az ir-ra. nézegettem a diétát és úgy megijedtem, hoyg cukorbeteg leszek, hogy még gyorsan utoljára iszom bort. ha már vettem. aztán nem is tudom mit csináljak. menjek orvoshoz? mert ugye nem szedem a gyógyszert. vagy valahogy fogyjak le magam, akkor menjek el vérvételre, hogy lássuk mik az eredményeim akkor és aztán forduljak újra a szuper szakemberekhez, hogy csináljanak vmit? jahajjj.

úgy szeretnék vele lenni.

egymillió alkalmazást töltöttem le a kis okos telefonomra. ezek közt van olyan, amiben feljegyezhetem, mikor milyen kedvem van. kiváncsi vagyok van-e bárminek bármihez köze, ami a hangulat ingadozásaimat illeti. sose sikerült semmit megfejtenem ezzel kapcsolatban. igaz, soha nem is figyeltem különösebben, mikor miért lehet jó vagy rossz kedvem. csak hagytam, hoyg legyen, amilyen van és kész. de kezdek nonszensz lenni és lehet, hogy jobb lenne tudni mi miért van. persze simán lehet, hogy még azelőtt megunom az egészet, hogy bármire rávilágítanának a feljegyzéseim.

ma kb 7000 forintért vettem tampont. kicsit, meg közepest, összesen 22 darabot. nyugtat a tudat, hogy probiotikumos. úgy döntöttem hiszek benne. már pár hónapja ezt használom és azt beszéltem be magamnak, hogy vannak pozitív tapasztalataim vele, bár nem tudnám részletezni, hogy ezek mik. működésre egyébként nyilván sima tampon. a doboza extragyönyörű, csak az zavar, hogy biztos amiatt ennyire drága. meg az, hogy rá van írva, hoyg tampon, tehát nem tehetem ki pl a konyhába és tarthatok benne vmi mást. örülök, hogy elmondhattam.

most már annyira beleszerettem, hogy a csontom is sajog tőle. és a szívem is biztos ki tudna szakadni.

annyira szar napom volt, hogy csak na. vagyis a hangulatom volt rossz. semmilyen. mintha egy kút mélyén ültem volna vödörrel a fejemen. és senkihez se tudtam szólni, mert mindenkim nyaral, vagy ugye nem lehet hozzá szólni. fú nagyon rossz volt. végül vezettem, hogy attól majd jobb lesz, de közveszélyesnek nyilvánítottam magam és az sem volt jó. (azt nem tudom ez kívülről is érezhető-e) mikor már tűrhetetlen volt a helyzet berontottam egy kútra, és vettem egy zacskó csipszet, bomba lájtot és vizet. kezdtem arra gyanakodni, hogy a vércukorszintemmel lesz a baj, meg a dög hőséggel így együtt. érezhető javulás csak estére lett, ahogy jött a hűvös, de azért nem ártan újra elgondolkodnom a kiegyensúlyozott vércukorszint fogalmáról. totál nem csinálom a diétát, csak áltatom magam. és a gyógyszert is abbahagytam önkényesen, mert semmit se hatott. vannak leleteim, tisztán látszik. na szóval borzasztó volt ez a nap, vagyis mégse, mert találtam jó gerintornát a neten, amit felvettem a telefonommal, aztán azt elküldtem magamnak emailben, mert amúgy nem lehetett elmenteni és aztán mentettem el, szóval most van egy sistergős hanganyagom, hogy mit merre tekerjek magamon. és megtaláltam azt a 12 éve a pincében őrzött és fél éve hiába keresett vadiúj wc tetőt, amire égető szükségem van. majd megkérem, h szerelje fel :) és itt fogadom meg, h soha nem törlöm le domestos kendővel tisztítási céllal, mert az baszta haza az elődjét is - értsd tüdőszínűre fogta a combok helyén - még vendégek után sem. de akkor mivel kell fertőtleníteni? sima vízzel nem vagyok hajlandó törölgetni, mert az az érzésem, hogy csak szétkenem a mocskot. meg szeretem az ilyen csak előhúzom a zacskóból, letörlöm a letörlendőt és kész is dolgokat. ma is nagyon értelmes vagyok. de legalább vége ennek a szürreális napnak.

egyébként úszni kéne. régen ki se lehetett rángatni az uszodából, de ma már csak a kifogásokat gyártom, ha az úszásra gondolok. egyrészt irreálisan drága a belépő. én nem értem mikor lett ez ilyen úri sport. drágább, mint egy fitness bérlet. aztán meg állandóan összeszedek vmit és már nagyon unom a kikezeléssel járó bonyodalmakat és nem kevés anyagi terhet. állandóan olyan megoldásról álmodom, ami szivárgás mentesen tömít és végre nyugodtan úszkálhatok. nagyon muszáj lenne. tud vki esetleg bármilyen uszodai praktikát?

akarjon jót magának az ember! rögtön nyakfájás a vége. dédelgetett régi tervem, hogy reggelente tornázzak. eleinte úgy képzeltem, hogy felkelés, gyógyszerek (uristen...), reggeli, egy óra netes elfoglaltság és utána torna, majd munka. na ezt még életemben egyszer sem sikerült kiviteleznem, mert ha leülök a gép elé, egyszerűen nem állok fel. semennyi akaraterőm nincs úgy látszik. az elszántságom meg kevés.

akkor gondoltam arra, hogy ahogy kikelek az ágyból, megyek a szőnyegre. kaja minden nélkül. nem voltak illúzióim persze, mert néha annyira fáj a talpam, derekam, hogy pár percig menni is nehezemre esik (úristen!), de gondoltam mindenképp meg kell próbálnom. vettem is nemrég egy gerinctorna dvd-t, amit egyszer délután ki is próbáltam és bár halál ideges leszek a végére, be tudom magyarázni magamnak, hogy jót tesz és csinálom. na ma reggel, pontosabban még épp, hogy dél előtt felkelve azonnal a szőnyegre mentem (jó, kicsit neteztem előtte, de tényleg csak kicsit). hát kár volt. ahogy sejtettem, rögtön kelés után nem lehet mozogni. mármint nekem nem mozog semmim rendesen és az lett, hogy már a bemelegítés alatt beakadt a nyakam és úgy is maradt. abbahagytam a tornát, hogy majd este visszatérek hozzá. nagyon kiváncsi vagyok. mondjuk nem ártana kevésbé idegesítő gyógytornászos dvd-t választani, de nem volt túl nagy választék az auchanban. esetleg elmegyek majd vmi gyógyászati segédeszközös (úristen) boltba, hátha ott jobbak vannak, mert még egy 990 forintos edzés dvd sem vált be az auchanból.

napok óta nem tudok elaludni és ma még olyan feszülten is ébredtem, hogy mindjárt sikítok. egy betontömb a vállam-nyakam-hátam.

elbaszódott a netem, a tv-m, minden körülöttem.

most két napja vagy úgy csinál, vagy tényleg látványosan szerelmes lett.

az hogy történik, hogy rendelek egy pizzát és 2 liter cola lightot, pedig nem is vagyok éhes, de ha lennék is fogyóznom és spórolnom kéne, így a pizza tabu; colát meg az életben nem rendeltem mellé, mert kurvadrága és 2litert a boltban se szoktam venni soha, nemhogy így, szóval nem tudom, mi van velem. nagyon fáj a fejem, lehet, hogy az csinálta az egészet. más magyarázatom nincs.

nem értem mért jobb elnézést kérnem nem kevés embertől, ahelyett, hogy időben válaszolnék a leveleikre. egy hónap múlva. úristen. hol élek?!

annyira hülye érzésem van. kényszer, h beszéljek vkivel, vagy menjek el itthonról. mivel akivel kedvem lenne neszélni fura mód nem veszi fel, el kell mennem. de hova és minek? nincs kedvem semmihez, csak ez a kéynszer hajt.

gerinctornáztam most itthon és olyan ideges lettem. pedig élőben élvezem és jól esik. egyébként mindig ez van a dvd-s tornákkal a nappali szőnyegén. fúj.

belepattant egy zsömle morzsa a szemembe. pislogtam gyorsan, hogy kijöjjön, de nem jött. egyrészt azt gondoltam, hogy nyilván nem maradt benne egy komplett morzsa, csak odapattant és le is esett, másrészt azt gondoltam, hogy a morzsa nagyon hamar el fog ázni a szememben és nem érzem majd, hogy ott van-e még, vagy sem, jajjaj. a történést követő 5. percben már a tükör előtt vizsgálgattam a szemem. és vajon melyik verzió jött be? nyilván az, hogy elázott egy elég nagy morzsa a szemhéjam alatt és ott nézett velem farkasszemet. ilyet még nem is hallottam, nemhogy velem essen meg. persze most azt képzelem, h további morzsa foszlányok vannak a szemgolyómra tapadva és már be is jutottak a szemem hátsó részére, ahol nem érzem őket. mindegy, ha lesz vmi, legalább tudom mitől.

tegnapelőtt nagyon sokat segített és nagyon aranyos volt és nagyon jó kis napunk volt. ezt mintha olyasmi előzte volna meg, h kicsit hátrébb léptem. vagy inkább csak gondoltam rá. bár lehet, h ezt is csak beképzelem, m int annyi mindent. leginkább annak örülök, h annyira alárendelődött az én dolgaimnak (aznap), pedig ez egyáltalán nem jellemző rá (szerintem), és nekem amúgy nem fontos általában, csak most nála.

elvittük és hoztuk a kocsim és négy másik ügyem is varázsütésre elintéződött. kis aranyos.

és sokkal nyugodtabb vagyok, mióta nem beszél a családjáról.

elvesztettem a fonalat. újfent azt írom, h ilyen fáradt még sose voltam. már homályosan látok. majd igyekszem visszaemlékezni és írni.

a héétvégén olyan határozott és kiegyensúlyozott voltam, annyira tudtam mit mondanék a nagy megbeszélésen. éreztem, hogy eddig ez a legjobb verzió mindkettőnk szempontjából és hogy ez a legrealistább. na mára már természetesen nem vagyok olyan határozott és a nyakam is be van feszülve. kíváncsi vagyok mit alakítok, meg egyáltalán, h mikor lesz rá módom.

ma meg egyszer csak megjelent és elmentünk ide-oda, aztán halmoztunk mindenféle élvezeteket. mindeközben pedig olyanokat mondott, hogy kérdésem se legyen mik a szándékai. a holnapi nagy beszélgetést elnapolta a mai elnyúlt találkozás miatt, ami nagyon nem baj, ugyanis perpillanat nincs is mit mondanom és azon gondolkodtam hogy lehetne megúszni. hát így. a lehető legeslegrosszabbkor buggyantottam volna holnap, és a válasz is teljesen egyértelmű. majd. egyszer. és most mintha tisztábban is látnék, amivel kapcsolatban nincsenek illúzióim, hogy meddig fog tartani, de a lényeg, hogy most kicsit jobb, mint a nagy ködben őrültként, vagdalkozva tapogatózni. amit ma kívánok, hogy holnap mégis feljöjjön, de nem beszélgetni.

van az ugye, h azok a dolgok teljesülnek, amiket nem direkte kérünk, hanem csak úgy "véletlenül". na ezen a ponton emlékeztetném magam, hogy azt hiszem szombaton bekövetkezik az, hoyg szomorú leszek, nem feszült. kíváncsian várom tényleg-e. ha igen, már most mondom, hogy inkább boldog legyek, mint szomorú. vele, ha ez is kérdés lenne.

ma beszéltünk, és hát jaj. lefixáltuk szombatra A beszélgetést. persze hiszem, ha majd itt ülünk kétségbe esve egymás mellett a kanapén, de mindegy. fogalmam nincs mi legyen a stratégiám.

ja és ma nem hívott.

talán említettem, hogy fáj a fejem napok óta, de igazán nem foglalkoztam vele. gondoltam napszúrást kaptam, vagy huzatot, vagy csak keveset és rosszul aludtam mostanában, vagy túl lapos a párnám, vagy mert túl feszült vagyok, végül is mindegy, folyamatosan fájt a fejem. de úgy, hogy ha mondjuk éjjel felkeltem wc-re, lassan kellett felkelnem, mert ahogy felálltam, húzott előre a fejem a nyilalló fájdalommal együtt és meg kellett kapaszkodnom az ágyban. reggel ugyanez. és napközben is szünet nélkül. nem tudnám megmondani mért nem foglalkoztam vele, pedig nehezen viselem a fejfájást. egyszerűen nem vettem róla tudomást. néha bekaptam egy-egy gyógyszert, amik egyáltalán nem hatottak. furcsálltam ugyan, de továbbra se foglalkoztam tovább a dologgal. amit most se értek, mert már kb rosszul láttam, meg alig bírtam vezetni, leginkább csak úgy, ha hideg vizes palackot tettem a nyakam és a fejtámla közé. meg létezni is csak úgy tudtam, hogy álló nap hideg vizes kézzel tapogattam a tarkóm, és vízzel locsoltam a fejem. aztán közben kicsit mintha fájt volna a torkom is, de ezzel sem foglalkoztam, mert csak néha, meg csak kicsit, meg a fejfájás amúgy is elnyomta. és akkor tegnap este hirtelen felindulásból belenéztem a számba. hát őőő, egy gyönyörű, gennyes bal mandula mosolygott vissza rám. csodálatos. a sok jégkása hétvégén. pedig milyen finom volt. a mandula ügyön nem sokat gondolkodtam, mert tudom, hogy nekem az csak egy fajta antibiotikumra múlik, úgyhogy ma mentem is az orvoshoz. és akkor ott előálltam a fejfájásommal is, ami akkorra már olyan méreteket öltött, hogy kb csak úgy tudtam tartani a fejem, hogy a doktornő asztalán támasztottam a kezemmel. azt mondta lehet a mandulámtól is, de nekem sose fájt a fejem még mandulagyulladástól. meg elkezdtem magam figyelni és rájöttem, hogy elképesztően feszült vagyok, minden eddiginél jobban és attól fájhat a fejem. ezt elő is adtam, mire egy egyszerű vizsgálattal bizonyosságot is nyert, hogy kicsit valóban feszült vagyok, de nem adna rögtön beutalót a neurológiára, csak pénteken, ha nem múlik addigra se. szóval a vizsgálat úgy történt, hogy lefeküdtem hanyatt a vizsgáló asztalra, felfelé néztem, becsuktam, majd kinyitottam a szemem és abból látszott, hogy feszült vagyok. nem voltam olyan állapotban, hogy rákérdezzek ez milyen vizsgálat volt. a tarkóm viszont nem volt különösebben feszes, úgyhogy magamban megnyugodtam, hogy nincs agyhártyagyulladásom, mert azt hiszem a merev tarkó annak tünete. ezeket persze már csak az őrület mondatta velem és szigorúan csak magamban. szóval kaptam gyógyszert a mandulámra, meg a fejemre is. én a fejem miatt aggódtam inkább, így azóta biztosra mentem. nem csak a quarelint vettem meg, amit felírt, hanem sedatif pc-t, meg izomlazító krémet, meg volt itthon még vmi dm-es, irtó büdös, gyógynövényes nyugtató, na szóval ezeket mind beszedtem, meg magamra kentem és lefeküdtem. próbáltam koncentrálni a légzésemre, mert emlékeim szerint azt kell, hogy lenyugodjak, de nem nagyon ment. akkor próbáltam azt figyelni, hogy ellazítsam az izmaim az arcomon, nyakamban, hátamon. ez kicsivel jobban sikerült. aludni nem tudtam, de pihentem és láss csodát, pár óra múlva sikerült nyilallás nélkül felkelnem. ezen felbuzdulva tornáztattam kicsit a nyakam, meg nyújtottam és hát amilyen hangok jöttek belőle, szerintem csupa mész. azóta jobban vagyok, bár konkrétan minden percben arra kell koncentrálnom, hogy ne feszítsem be a nyakam. nem könnyű, de azért megnyugodtam, hogy ez lesz a kulcs, az idegbetegség.

az idegbetegségről. a múlt péntek, szombat és vasárnap nagyon kikészített, ez tény. de ezen felül ott van még ő. ott vannak a bajok. mármint ott is. muszáj megtalálnom az elengedés kulcsát. olyan görcsösen ragaszkodom hozzá, ami már nem normális. a saját érdekemben kell ezen változtatnom elsősorban. és ezzel nem csak nekem lenne jobb. most inkább lennék pl szomorú, mert az is könnyebben viselhető, mint ez az iszonyatos feszültség. és érzem, hoyg csak egy csettintés kéne, hogy normális legyek. de nem tudok csettinteni. nagyon unom magamat és teljesen elvesztettem megint a fonalat. lehet, h nagyon rossz úton járok és már rég késő letérni róla. mi lesz így.