tényleg

talán említettem, hogy fáj a fejem napok óta, de igazán nem foglalkoztam vele. gondoltam napszúrást kaptam, vagy huzatot, vagy csak keveset és rosszul aludtam mostanában, vagy túl lapos a párnám, vagy mert túl feszült vagyok, végül is mindegy, folyamatosan fájt a fejem. de úgy, hogy ha mondjuk éjjel felkeltem wc-re, lassan kellett felkelnem, mert ahogy felálltam, húzott előre a fejem a nyilalló fájdalommal együtt és meg kellett kapaszkodnom az ágyban. reggel ugyanez. és napközben is szünet nélkül. nem tudnám megmondani mért nem foglalkoztam vele, pedig nehezen viselem a fejfájást. egyszerűen nem vettem róla tudomást. néha bekaptam egy-egy gyógyszert, amik egyáltalán nem hatottak. furcsálltam ugyan, de továbbra se foglalkoztam tovább a dologgal. amit most se értek, mert már kb rosszul láttam, meg alig bírtam vezetni, leginkább csak úgy, ha hideg vizes palackot tettem a nyakam és a fejtámla közé. meg létezni is csak úgy tudtam, hogy álló nap hideg vizes kézzel tapogattam a tarkóm, és vízzel locsoltam a fejem. aztán közben kicsit mintha fájt volna a torkom is, de ezzel sem foglalkoztam, mert csak néha, meg csak kicsit, meg a fejfájás amúgy is elnyomta. és akkor tegnap este hirtelen felindulásból belenéztem a számba. hát őőő, egy gyönyörű, gennyes bal mandula mosolygott vissza rám. csodálatos. a sok jégkása hétvégén. pedig milyen finom volt. a mandula ügyön nem sokat gondolkodtam, mert tudom, hogy nekem az csak egy fajta antibiotikumra múlik, úgyhogy ma mentem is az orvoshoz. és akkor ott előálltam a fejfájásommal is, ami akkorra már olyan méreteket öltött, hogy kb csak úgy tudtam tartani a fejem, hogy a doktornő asztalán támasztottam a kezemmel. azt mondta lehet a mandulámtól is, de nekem sose fájt a fejem még mandulagyulladástól. meg elkezdtem magam figyelni és rájöttem, hogy elképesztően feszült vagyok, minden eddiginél jobban és attól fájhat a fejem. ezt elő is adtam, mire egy egyszerű vizsgálattal bizonyosságot is nyert, hogy kicsit valóban feszült vagyok, de nem adna rögtön beutalót a neurológiára, csak pénteken, ha nem múlik addigra se. szóval a vizsgálat úgy történt, hogy lefeküdtem hanyatt a vizsgáló asztalra, felfelé néztem, becsuktam, majd kinyitottam a szemem és abból látszott, hogy feszült vagyok. nem voltam olyan állapotban, hogy rákérdezzek ez milyen vizsgálat volt. a tarkóm viszont nem volt különösebben feszes, úgyhogy magamban megnyugodtam, hogy nincs agyhártyagyulladásom, mert azt hiszem a merev tarkó annak tünete. ezeket persze már csak az őrület mondatta velem és szigorúan csak magamban. szóval kaptam gyógyszert a mandulámra, meg a fejemre is. én a fejem miatt aggódtam inkább, így azóta biztosra mentem. nem csak a quarelint vettem meg, amit felírt, hanem sedatif pc-t, meg izomlazító krémet, meg volt itthon még vmi dm-es, irtó büdös, gyógynövényes nyugtató, na szóval ezeket mind beszedtem, meg magamra kentem és lefeküdtem. próbáltam koncentrálni a légzésemre, mert emlékeim szerint azt kell, hogy lenyugodjak, de nem nagyon ment. akkor próbáltam azt figyelni, hogy ellazítsam az izmaim az arcomon, nyakamban, hátamon. ez kicsivel jobban sikerült. aludni nem tudtam, de pihentem és láss csodát, pár óra múlva sikerült nyilallás nélkül felkelnem. ezen felbuzdulva tornáztattam kicsit a nyakam, meg nyújtottam és hát amilyen hangok jöttek belőle, szerintem csupa mész. azóta jobban vagyok, bár konkrétan minden percben arra kell koncentrálnom, hogy ne feszítsem be a nyakam. nem könnyű, de azért megnyugodtam, hogy ez lesz a kulcs, az idegbetegség.

az idegbetegségről. a múlt péntek, szombat és vasárnap nagyon kikészített, ez tény. de ezen felül ott van még ő. ott vannak a bajok. mármint ott is. muszáj megtalálnom az elengedés kulcsát. olyan görcsösen ragaszkodom hozzá, ami már nem normális. a saját érdekemben kell ezen változtatnom elsősorban. és ezzel nem csak nekem lenne jobb. most inkább lennék pl szomorú, mert az is könnyebben viselhető, mint ez az iszonyatos feszültség. és érzem, hoyg csak egy csettintés kéne, hogy normális legyek. de nem tudok csettinteni. nagyon unom magamat és teljesen elvesztettem megint a fonalat. lehet, h nagyon rossz úton járok és már rég késő letérni róla. mi lesz így.