tényleg

annyi kérdés van már, annyira kesze-kusza minden a történetben a múltat és a jelent illetően is, hogy elkezdett zavarni. eddig csak úgy elvoltam a jelenben, de most egy múlt béli külföldi utat addig ragoztunk, hogy muszáj folyton ezen gondolkodnom. hogy mi volt, hogy volt. és még mi volt és az hogy volt. a memóriám kurvaszar, arra hagyatkozni nem lehet. csodálatos hülyeségeket tudok kitalálni ugyanis, amiknek fele nem igaz, én mégis szentül hiszem. szóval ebben a nagy zűrzavarban ma eszembe jutott, hogy én nagyon rég írok blogot és régen elég sokat írtam róla, szóval akár utána is nézhetnék mi hogy volt pontosan. nem tudom ez eddig miért nem jutott eszembe.
szóval elkezdtem nézegetni a kismillió blogom. egyet leszámítva mindet meg tudtam nyitni. az az egy nem publikus és nem tudom a belépési nevem, pedig fontos dolgok lehetnek abban is. hihetetlen mennyiségű pasis bejegyzésem van az elmúlt évekből. volt, amin jót derültem, volt amire nem is emlékeztem, és volt akiről fogalmam nincs kicsoda, pedig elég sokat írtam róla. gratula, tudom. na de rátérve a lényegre, van róla is bejegyzés elég. elsősorban nekem most azért fontos a blog, hogy tudjam időrendben mik történtek. ez megvan. aztán szerettem volna visszaolvasva rájönni, h mi volt a bajom vele hosszú évekig, de ez sajnos egyáltalán nem derül ki. nagyon sok nem szép bejegyzést írtam, de ok igazán egyikben sincs. érthetetlen. van viszont sok olyan, amit szívesen az orra alá dörgölnék, de mivel se azt nem akarom elmondani, h blogot írok, se arra nem lehetek különösebben büszke, amiket és ahogy összeirkáltam róla, egyelőre hallgatnom kell. meg gondolkodnom. szeretném tényleg tudni, hogy mi ez az egész. egyáltalán hogy szerethetem most ennyire, ha régen pont az ellenkezője volt igaz. de ennél is jobban érdekel, hogy hogy könyöröghetett nekem olyasmiért anno, amiért most bármit megadnék, akkor pedig hallani se voltam hajlandó róla.

(sajnos nem tudok tovább mit írni, mert ittam egy kis bort és még annyira se tudok gondolkodni, mint amúgy)