tényleg

egyébként pedig az van vele, hogy lelki épségem cafatjainak megőrzése érdekében megkértem, hogy ne beszéljen az otthoni dolgokról, mert én azoktól kikészülök. nem is tudom felfogni, amiket mond. hogy hogy történhetnek meg olyasmik két ember közt, mint náluk és hogy ezeken hogy lehet túllépni. komolyan mondom nekem fáj minden egyes veszekedés. borzasztó. és sokat álmodtam is velük veszekedőset, amiből köszönöm elég. és azért sem bírom hallgatni ezeket, mert nonszensznek tartom, hogy vele van helyettem. elképzelhetetlennek tartom, hogy köztünk ilyenek történjenek (jól megjegyzem, hogy ezt leírtam, mert ha mégis valaha lenne esélyünk együtt és a blogom a veszekedéseinktől lenne hangos, akkor tudjam hol kell visszaolvasni a kezdeti pozitív hozzáállásomról/naivságomról) na de a lényeg, ahogy egyre inkább összecsiszolódunk, ami engem komolyan lenyűgöz, mert nem sok hasonlóság van bennünk azt hiszem. szeretek vele lenni és ő is velem. jó látni, hogy tényleg szerelmes belém és én is az vagyok, már nem is értem hogy lehet, hogy egyre inkább, csak az a nagyon rossz, hogy ennek nem lehet normálisan teret engedni. és nem várt fejlődés van más téren is, aminek annyira örülök, hogy elmondani se tudom. ha nagyon őszinte akarok lenni, nem számítottam rá. meglep és nagyon boldoggá tesz. és az is olyan jó, hogy bőven van még hova fejlődni külön-külön és együtt is és esküszöm ez inspiráló. már nem tudom elképzelni, hogy ennek egyszer vége legyen. (majd megírom hol kezelnek, ha mégis és akkor várok mindenkit szeretettel, aki meglátogatná a legidiótább nők egyik díszpéldányát)