tényleg

a kisállattal elég sokat veszekszem mostanság. kitalálta, hogy semmi más nem érdekli, mint hogy a tv szekrény alá bepréselve magát kaparja a parkettát, mint az őrült. és én sok mindent megengedek neki, de ettől a hülye mániájától kivagyok. megőrjít az a zaj, ahogy kapar. a parkettában igazán nem tezs vele kért, de a megszállottsága baromi idegesítő, meg azt képzelem, hogy az alsó szomszéd is hallja és zavarja. ami, ha hallja, biztos így is van. szóval folyamatos ordítás van, hogy most azonnal hagyja abba, jöjjön ki és foglalja el magát a szőnyegen, de szarik rám. és akkor a végén oda kell mennem mindig és őrült módjára kizavarni a szekrény alól. ilyenkor általában döbbenten befut a helyére, remélem gondolkodni. :D aztán később kezdődik az egész elölről. lassan két hete terrorizál ezzel. most betömködtem párnával a szekrény alját. hát nyilván talált magának utat így is. ki fogom porolni a bundáját, de nagyon.

egyébként örülök, hogy újra élet költözött belé, ugyanis ezelőtt, kb egy hónapig elég mélabús volt. szerintem vmi hormon lehetett a ludas, mert mindig akart udvarolni, de hat nekem ugye felesleges. igy aztán sokat szomorkodott, meg nem akart enni, csak ímmel-ámmal, és a legaggasztóbb az volt, hogy a kedvenc lucerna ropogósát se kérte, és az imádott magja se érdekelte. de most úgy látszik ezen túl van, és a helyébe lépett az őrült kaparás. nagyon jó.