tényleg csak nyávogás
2012. október 1., hétfő
annyi minden nem íródik le. pedig le szeretnék jegyezni mindent, hogy majd egyszer messziről is lássam ezt a hullámvasutat. a fent és lent most már abszolút a mindennapjaim része, ugyanis semmi nincs rendben körülöttem. elég csak rágondolnom akár a pasi, akár a pénz ügyeimre és máris repülök. a pénz miatt meredeken le, a pasi ügyek miatt hol fel, hol le. és ott van még ugye az is, hoyg nem érzem jól magam a bőrömben, de
képtelen vagyok bármit is tenni akaratgyengeségből kifolyólag. a pénzbeli problémáim most 99%-ban háttérbe vannak szorulva a pasi téma miatt. ettől persze még nem tűnik el, csak legalább nem nyomaszt csontig hatolóan minden egyes pillanatban, hanem szépen alattomosan hátulról jőve. gondolom ennek is meglesz a böjtje. a pasis nyomorom viszont él, virul, tombol és nem akar megoldódni. annyira nem tudom hányadán állok, hogy az már rémisztő. fogalmam nincs mit kéne tennem. hát miből vagyok én? nyilván kívülállóként nagyon okos lennék és osztanám az észt magamnak, hogy hát azonnal ott kell hagyni és újat keresni. nem ácsingózhatok egy nős, válni nem különösebben szándékozó pasi után. tiszta sor. különben is, soha nem akartam elvált, gyerekes pasit, akkor most mit kapkodok pont egy ilyen után. de mivel nem kívülálló vagyok, ez az a lehetőség, amit elképzelni se tudok. innentől kezdve meg passz. vajon örök életemre hülye maradok? akinek nincs egy csepp normális esze se?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
A kívülállók mindig nagyon okosak. Jót is akarnak, de ennek ellenér fogalmuk sincs, milyen benne lenni, belülről nézni az egészet.
VálaszTörlésÉn is egy tipikus barátság extrákkal kapcsolatban szenvedek, ahol részemről természetesen jó ideje sokkal több van a dologban, mint barátság + extrák... Minden alkalommal megbeszéljük, hogy abba kellene hagyni, ne tegyük tönkre a barátságot (ami 5 éves, az extrák fél éve jöttek), de aztán mindig egymás mellett kötünk ki. Amikor már heti 4 napokat vagyunk együtt és mindent együtt csinálunk, mint egy rendes kapcsolatban, akkor Ő mindig menekülni kezd, legutóbb egy 3 hetes kapcsolatba futott el előlem, előlünk, de közben is folyton hozzám talált vissza, így annyiban is maradt a kapcsolata. Hálistennek, mert embertelen szenvedés volt nekem mással látni. Egyszerűen nem értem Őt, nem értem a férfiakat, nem értek semmit. Mindenki azt mondja, keressek olyat, aki felvállal, aki nem menekül el azért, mert fél attól, hogy ha elengedi magát, akkor sérülhet... De ez nem így megy. Szeretem, mindenkinél jobban, nem tudom elengedni, nem tudok nemet mondani, sőt...
Tehát teljes mértékben megértelek, amikor azt mondod, hogy tudod, mit mondanak a kívülállók, de mivel Te vagy benne, így számodra nem opció, amit javasolnak.
Bár picit a jövőbe látnánk és kiderülne, merre tartunk...
Olvaslak továbbra is szorgalmasan, abban bízva, hogy egyszer majd jobbra fordulnak a dolgok!
szia, üdv a blogomon :) mindig úgy megörülök, ha sorstársak is olvasnak, sőt írnak. téged mért nem vállal fel a barátod tulajdonképpen?
VálaszTörlésÉn is örömmel olvaslak mindig, persze ez az öröm keserédes, mert az, hogy megértelek, azt jelenti, hogy Neked sem jó és nekem sem, a helyzet amiben vagyunk. :) De valahol jó tudni, hogy nem egyedül szenvedek.
VálaszTörlésMiért nem vállal fel? Mert azt mondogatja mindig, hogy ne áldozzuk be a barátságot, mert mi lesz, ha vége és akkor oda minden, mi lesz a közös barátokkal (teljesen egy a baráti társaságunk), ráadásul valamilyen szinten munkakapcsolat is van közöttünk. Ez az egyik kifogása, a másik pedig az, hogy a múltban annyira megégette magát egy ex barátnővel, hogy azt mondja, el fog menekülni, hanyatt-homlok, az érzelmektől, mert az fegyver a nő kezében, ha a férfi szerelmes és Őt még egyszer nő nem teszi tönkre érzelmileg... Butaság, egyik nagyobb, mint a másik... A barátság már így is kockára van téve... Az érzelmek pedig már így is ott vannak, maximum elfut mindig előlük, amint nagyon 'összenövünk', akkor elmenekül, minél messzebb tőlem, majd minden próbálkozása másokkal abba bukik bele, hogy egy közös péntek este és már nálam köt ki... Tehát vannak érzelmek is, csak önmaga előtt sem vállalja fel, mert azzal sebezhetővé válik, sérülhet és attól retteg. Tőlünk retteg, attól, ami lehetne ebből és hogy hogyan élné meg, ha vége lenne... Ő a tipikus bele sem fogok, mert mi van ha...-típus.
Bonyolult ezt így leírni, de valami ilyesmi, sajnos az én fejemben is csak egy káosz a sok átbeszélgetett óra.