tényleg

azért is vagyok nagy bajban, mert nagyon nagyon szeretnék már szexelni, nem megy ez így tovább. ehelyett még mindig csak várok. sikítozni fogok, komolyan. nem bírom tovább ezt a helyzetet egyáltalán, teljesen el van menve a józan eszem és csak az elszaladás van már előttem, mint lehetőség. de mivel valójában nem szaladok sehova, még sokkal rosszabbul érzem magam. igaziból már leírhatatlan. az én szemszögömből persze. mert egyébként meg csak egy vasárnap telt el azóta, mióta beszéltünk és meg lett mondva, h hív ma, mikor erre jár. (ő hív, ne én keressem. ilyen mondjuk még sose volt és külön idegesítő faktor, de igyekszem ezen nem pörögni legalább). idegbeteg talán azért vagyok, mert az én fejemben már megvan a forgatókönyv, ami szerint ma semmi se lesz, vagy legalábbis nem úgy, ahogy nekem megfelelne, szóval őrült sikoltozás on. hogy az ő fejében mi hogy játszódik azt egyrészt nem tudom, másrészt nem is érdekel már ezen a ponton. akkor érdekelne, ha jelentkezne, hogy tudassa mit hogy gondol. de így?! e l e g e m v a n .