2012. október 22., hétfő

előbb leírom, h rendhagyó módon tegnap hívott, mert hívnia illett. ajándékot nem fogok kapni, amit furcsállok és nem tudom, h meg kell-e ezen sértődnöm, vagy sem. a megbeszélt ajándékom sem lesz, amiről, ha nyikk nélkül "megfeledkezik", az több, mint béna. pedig ez lesz. nem mondom neki, mert nyilván rögtön előáll azzal, h pont másnap akart róla nyilatkozni. nagyon durva és kiábrándító. bár már nem nagyon van honnan kiábrándulni.

aztán jöjjön az, hogy viszonylag korán reggel csörög ma a telefon. nagyon meglepődtem, mert ugye rettentő sok a munkája és soha nem hív ilyenkor. haha. úgy látszik, ha kell, azért tud rá időt szakítani. első körben érdeklődött én hogy vagyok, aztán előkerült mért hívott. összevesztek reggel. MIVAN?! úgy értem nekem ehhez mi közöm? ilyen így még nem is volt, hogy felhív elmondani, hogy összevesztek. mit kezdjek vele? nyilván kellett vki, aki meghallgatja, de nem volt elég a kollégája? mert gondolom már neki is előadta mondjuk úgy háromszor. nem tudtam mit csinálni a döbbenettől, így végighallgattam csöndben. amúgy is gondolom ennyire vágyott. ráadásul vmi tök bénaságon vesztek össze, ami nem is nagy kaland, nem is értem mért vette ezt ennyire komolyan. (tegnap nem volt otthon családi esemény miatt, és este a nő kiakadt, hogy egész napra otthon hagyta a családját, pedig előre meg volt beszélve, h így lesz. mármint az ő verziója, a nő részét nem tudom). és akkor megint ment a váljanak el cirkusz, amit, ha jól értelmeztem a nő ordított, ő meg kontrázta, hogy jó - ez is csak a szokásos, ezt csinálják mindig. itt azért gyorsan hozzátette, h ő nem akar elválni, gondolom üzenetként nekem, mert a gyerek, meg plusz egy adalék. jó. most ez milyen béna történet már? minek hív fel emiatt? meg ez nem is akkora durranás innen nézve! voltak ennél komolyabb dolgaik is már. és mivel még reggel is ment a duzzogás és nem engedte a nő, h elvigye munkába, ezért este se megy érte akkor. így viszont felhív engem, jó? na és itt elakadt a szavam. mivaaaaan?! és akkor mikor felhorkanok, még előáll a leggyerekesebb játékával, miszerint jó, akkor se érte nem megy, se engem nem hív. (ezt a játékát gyűlölöm és még nem jöttem rá mért csinálja. biztos vmi tipikus reakció, majd utána nézek. azt viszont tudom, hogy utálom és hogy tökre beszabályozza vele az embert, h mit mondhat, mit nem, mert ki kiváncsi arra, hogy mondok vmit, ő akkor előáll a dacos, jó akkor nem!-jével és még nekem kell(ene) visszakozni, mert ugye nem azt akarom, h ne legyen vmi. biztos jobb lenne ráhagyni, de ott még nem tartok. vagy igaziból nem tudom erre mi a jó lépés. valaki?)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése