tényleg

felesleges elolvasni.
nincs most erről különösebben kedvem írni, de mivel később érdekelni fog hogy is történt pontosan, lejegyzem. mit, mit, hogy hívott-e vagy, sem, vagy mi van. úgy látszik a blog mégsem változik, hiába próbáltam elterelni a témát a telefonálásról. szóval bár én azt mondtam nem izgulok többet a hívását várva, mivel megígérte, hogy hív szerdán, vmiféle várakozás csak volt bennem. más, mint eddig, nem olyan szorongató, de volt azért. szerencsére nem óranézegetéssel egybekötött, mint eddig, hanem estefelé, csak úgy általánosságban. épp azzal az érzéssel vívódtam fél kilenc körül, hogy mért érzem magam kicsit csalódottnak, hogy nem hívott, hisz nem is várom ugye és hát megígérte, meg, de úgy látszik mégse lett az az ígéret betartva, mikor megcsörrent a telefon. akkor vettem észre, hogy a nagy morfondírozásban el is aludtam. beszélgettünk mindenféléről, ki mit csinált, aztán csak megkérdezte, vártam-e, hogy hívjon. aranyos, h rákérdez. a telefont azzal az ígérettel tette le, hogy ma hív, de ne ijedjek meg, ha csak későn, mert sokáig dolgozik, meg lehet, h nem is tud hívni. ezeket én nem értem ugye, már hogy nem tud hívni, de már nem tisztem e miatt felhúzni magam, úgyhogy ugortam is. pirospont. ma egyáltalán nem volt várakozós pillanatom, aminek nagyon örültem. persze azért sem, mert biztosan tudom, h fog hívni. de nem így lett, nem hívott. hanem ennél is jobb, küldött sms-t. bár szívesen beszéltem volna vele, persze, de az sms mégis azért volt jobb, mint a telefonhívás, mert életében először tette azt meg, hogy nem csak simán nem hív, hanem kívánságomnak megfelelően küld erről vmi jelet (nekem a füstjel is megfelelne), hogy ne idegbetegeskedjek. nagyon köszönöm és komoly fejlődésnek könyvelem el. az ok szerintem, h múltkor, mikor mondtam, h felmentem a telefonálási kényszer alól, hozzátettem, h én azt hittem, ha vki vkit szeret, akkor egyértelmű, h minden nap felhívja. fel tudja hívni történjen bármi. vagy jelez neki, mondjuk sms-ben, hogy nem tudja hívni. jó, magamból indulok ki és ezt akartam rákényszeríteni. mostanra érett be, mikor feloldottam a hülyeségem alól.