tényleg

ja és még annyi, hogy tényleg sose lehet tudni mikor lesz baj. már úgy értve, hogy mondjuk amikor épp nem aggódom különösebben semmin, nyugodt és jókedvű vagyok, na akkor. nem akkor, amikor eleve hülye vagyok és idegbeteg és akkor mondjuk bevonzom. nem. tehát ez a bevonzás tök hülyeség, csak  mondom. az elmúlt napokban annyi pozitív gondolatom volt, mint már rég. jó részét persze "meditáció" alatt haluztam, és az hatott ki napközben, de akkor is. meg ma takarítás közben (mert napközben is takarítottam, csak akkor még jókedvemben) találtam két általam készített könyvet, amit meg akartam neki mutatni és előre büszke voltam magamra, h majd biztos csak pislog milyen ügyes vagyok. és van egy könyv rólam, az meg vicces és már láttam magam előtt, ahogy röhögünk a babaképeimen, hogy milyen hurkás volt a hasam és aztán meg nagyobb koromban béna a hajam és mennyire hülye voltam már, hogy miknek be nem öltöztem és jé, itt egy érettségizős kép és tényleg így néztem ki, mit se változtam azóta (gimnáziumban egy osztályba jártunk, onnan ismerjük egymást). de ebből sem lesz már semmi. és nem vagyok egy képkirakosgatós fajta, de a hevenyészett, tintasugaras nyomtatóval igénytelenül kinyomtatott mindenféle kiskori képeim rendeztem a parafatáblán, meg méltó keretet kapott a nagyszüleim képe is, és még egy szilikon szívet is tettem rá, nagyon szép. ezeket sem fogja már érdemben megnézni. ja és a parafatáblán, ahol közel 10 éve gyűlik a mindenféle és ma szelektáltam őket, tőle is találtam egy írást 2006-ból, miszerint klassz a lakás és jó volt nálam. ez is ott díszeleg most, mert meg akartam mutatni neki, szedjem-e le azonnal.