tényleg

kidobott. azt hiszem. ő ezt a megfogalmazást visszautasítja, de én meg ezt bírom csak használni. mivel a lényegen nem változtat, nem teljesen mindegy? max az ő szempontjából lényeges, hogy ne hangozzon ilyen brutálisan. furán lett felvezetve és lehet, hogy ha nem kérdezek rá, akkor most nem is lesz semmi végzetes, hanem újra csak elhúzódik a dolog, vagy nem tudom. röhörészett egy sort erőltetetten, h mért nem hívott vissza tegnap. az sms írás elmaradására is volt vmi magyarázata, ami nekem már a nonszensz kategória volt, de ezt most csak azért írom le, h le legyen, tök lényegtelen. aztán kezdte mesélni, mit csinált ma és h mért hív későn. és h beszélgetett ma egy általa nagyra becsült emberrel (jó lenne pontosan leírni mifélével, de ennyi titok mégis muszáj, mert annyira csak nem lehet ez itt nyitott könyv, még ha érthetetlen is lesz tőle minden), aki óva intette, h mindenképp feddhetetlen életet éljen, különben megnehezítheti a saját dolgát. és végül is ennyi. sztem ez volt az utolsó lökés abba az irányba, ami tőlem el. nem tudom mit gondoljak. nem érzek semmit. üresség van bennem. elvileg holnap megbeszéljük, de mivel soha semmi nincs úgy, ahogy azt ide leírom, hát fogalmam nincs mi lesz és mikor beszélünk. meg hát miről. el fogja ismételni ugyanazt, amit kierőszakoltam ma a telefonban. egészen elképesztő egyébként, hogy részéről a dolog a továbbiakban úgy fog működni, hogy minden megy tovább, ahogy eddig, csak ritkábban találkozunk és nem szexelünk. mit lehet erre mondani? komolyan kérdezem. nem normális. ezt meg komolyan mondom.

nem tudok még sírni sem. jó lenne, ha holnap tudnék. hazajöttem és mint az eszelős, nekiláttam a lakás további ganézásának. a szisztematikus takarítás, szelektálás hetek óta megy, most jutottam a hálóig és a fürdő, wc takarítás meg újra esedékes lenne épp. tehát van hol levezetnem a feszültséget. eddig kipakoltam az előszoba szekrényt, ahol a pasik szoktak lakni. most már felesleges, de milyen jó lett volna, ha  ő költözik bele nemsokára. rendeztem a fiókokat is, azokat is hiába. üresen várnak vkit. a ruhásszekrényemből kihajigáltam a fele ruhát, mert nem jönnek rám, meg már utálom is őket. így most már 99%-ban csak fekete ruhám van. szívderítő. épp a nadrágoknak kezdtem, mikor hívott a húgom. igaziból a nadrágokkal nem is értem mit vacakolok. mivel egyetlen egyet hordok, nyugodt szívvel kihajíthatnám mindet válogatás nélkül. úgyse jön rám abból se egy se. kár az időt vesztegetni. aztán jönnek a fehérneműk és kész.

mivel extrém fáradt vagyok, gondolom takarítani már nem fogok különösebben. annyira sokkot kaptam amúgy is, hogy igaziból még csak dühös se vagyok, csak néha kezdek majdnem sírni, de abbamarad végül. a takarítást azokra az időkre tartogatom inkább, amikor már eszement mérges leszek és nem lesz hol levezetnem a feszültséget.

felháborít és hányingerem lesz, ha arra gondolok, hogy ezt az egészet a nője megúszta egy pár viharos hónappal. már hogy a köztük lévő borzadvány kapcsolat mégis helyrehozható annyira, hogy tovább éljen, úgy képzelem, hogy élnek továbbra is a sötét panelban, külön szobában aludva, örökre boldogtalanul és általa küzdve a kb elviselhető hangulatért.

időközben, az írást megszakítva kitöröltem a képeit a telefonomból és a laptop legeldugottabb mappájába száműztem őket. azt a sok gyönyörű képet, amin annyira tetszik,hogy megőrülök és amiket annyit nézegettem és álmodoztam, hogy milyen jó lesz nekem vele egy szép napon. tulképp én azt hiszem még most is valahol, hogy mi egymással leszünk majd, lesz három gyerekünk, két fiú, egy lány és nagyon boldogan élünk a világ végéig. ezt hiszem. ezzel hülyítem magam. tudom, h nem vagyok normális és nagyon rosszul vagyok már előre, h hogy fogom viselni ezt az egészet, ha eljut az agyamig, mi is történt. itt a tél, a hideg, a sötét, jön a névnapom, a szülinapom, a többi hülye ünnepről nem is beszélve. a névnapomra azt kértem, h aludjon nálam. megígérte. mint ahogy pár más dolgot is, amikből ugyanúgy nem lesz semmi, mint az itt alvásból. nagyon, nagyon szomorú vagyok.

vettem neki ma vmit. vagyis kettőnknek. egy képregény könyvet. a második pun háború pornó változata. egész extrém és pont hozzá illett volna minden szempontból. hezitáltam egyébként, hoyg megvegyem-e, mert mindig rosszul sül el, ha én pasinak veszek vmit. általában lelépnek. mivel úgy döntöttem, h ez egy irreális félelem,  és ideje megszabadulnom tőle, megvettem. jobb lett volna a megérzéseimre hallgatni és nem megvenni. szuper. és vettem még 3 másik, nagyon cuki dolgot is, de erről inkább kussolok, mert a végén kiderül, h tényleg nem vagyok normális.