tényleg

ma is hidegvérrel vártam kb plusz 2 órát, h hívjon. érdekes, de most tényleg semennyire nem izgatott fel, h nem hív, mert ha nem hív, az jel. de bíztam benne, h hív és ennyi. így is lett. pont.

eleinte mindenféléről beszéltetett miújság kategóriában. igyekeztem, gyorsan összehadartam mindent, aztán beszéltünk róla, volt némi pikáns téma is, de nem velünk kapcsolatos, csak úgy általában. aztán, újra a beszélgetés végén, mint tegnap, megkérdezte, hogy vagyok amúgy. nem tudom h vagyok, nem is igazán válaszoltam, inkább elmondtam, h a nagy kirohanásomon gondolkodom, h azt hogy képzeltem és bár mindketten megbuktunk akkor és ott kommunikációból, én a magam részén szeretnék változtatni és remélem beszélünk majd még erről. és akkor hazaért.

itt jegyzem meg, h azt gondolom ma találkozhattunk volna, de nem hívott el magával dolgozni. nem baj, kell ez a kis távolság most, csak jelzem, h észrevettem.