tényleg

mért ís nem írtam le, mért, mért, mért, hogy tuti, h hívni fogja a csaj, h mégis vigye haza, ő meg ugrik és hazaviszi. elmehetnék jósnak, bazdmeg.

szóval ez történt. felhívott, h mégis hazamegy, mert hívta a csaj, de ha akarom, addig felugrik. jo. és akkor hirtelen nem is tudtam átgondolni, h mit mondok, vagy mi lesz, mert gyorsan el kellett pakolnom kicsit, meg felporszívózni és felöltözni, mert a reggeli fürdés után még egy pokrócban üldögéltem csak vizes hajjal. épp, h végeztem és már itt is volt. még egyszer felköszöntött, ajándék nélkül persze, de nem is érdekel már, komolyan. aztán bejöttünk a nappaliba, leültünk a megszokott kis helyünkre és nyilván elkezdett ömleni belőlem a szó. szerintem nagyon jól nyomtam, biztos a hirtelen jött lehetőség miatt összeszedtem magam :) és szerencsére végre el tudtam mondani, amit a pár hete tartó szomorú periódus alatt többször is akartam, hogy akkor én ezennel fellazítom ezt a dolgot kettőnk közt és nem várom el, h hívjon, azt csinál, amit akar. ez nyilván csak nekem volt fontos. enélkül is ezt csinálja, csak így legalább azt gondolhatom, h én irányítottam a helyzetet. hát haha. beszélgettünk még arról is, h szerinte én elvárom, h elváljon és hogy szerintem ez azért inkább legyen úgy megfogalmazva, h őszintén elmondtam miket érzek iránta. és igen, ez jelentheti azt, h szeretném, ha elválna, de inkább mégsem jelenti, mert ha valaha elválna (never ever), akkor az legyen az ő önálló döntése, és ne legyen nekem hozzá közöm. de amúgy értem, hogy ő mért érzi az elvárást részemről. és miután ilyen szépen elengedtem őt, elkezdte ugyanazt csinálni, mint múltkor. simogatni az arcom, dícsérni a körmöm, aztán felállt, engem is felhúzott és megölelt, de úgy, hoyg abban tényleg a világ minden szeretete benne volt, aztán leült, én az ölébe és be kellett vallanom, hogy szeretem-e még. és hogy adjak neki időt, ami kb 1 hét, és akkor jobban rám fog érni, hogy átbeszéljük ezeket a dolgokat, mert szeretné és amúgy is több időt tölthetünk majd együtt, már ha szeretnék egyáltalán még vele időt tölteni.

most elmegyek és veszek egy könyvet a párkapcsolatokról, férfiakról és nőkről, a játszmákról és miegyebekről. én ezekhez a dolgokhoz tök hülye vagyok azt kell mondanom, pedig azt hittem ennyire nem. vagy csak már tényleg annyira el vagyok veszve azt sem tudom, h hol, hogy azért nem látok semmit, de semmit tisztán.

(borzasztóan tetszik és a borzasztóan finom illata még mindig rajtam van. csak egy szájrapuszi volt és ennek örülök)