miután órákig vezettem, majd bőgtem a paplan alatt, bőgtem a lakásban fel-alá járkálva és bőgtem a tükör előtt, újra elmentem órákig vezetni. ezalatt órákig beszéltem, hol magamban, hol magammal fennhangon, hol vele fennhangon képzeletben, hol élő emberekkel telefonon. mostanra baromira elfáradtam és megfájdult a fejem és nemsokára ivászat lesz. remélem más nem, pedig ahogy most érzem magam, semmire se mernék megesküdni. egyedül az tart vissza, hogy másnap leköpném magam. pedig annyira dühös, szomorú, csalódott és felajzott vagyok, hogy kb bárkire rávetném magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése