tényleg

ójaj. jó szarul vagyok. a gyomrom kikészült, nagy kő van benne, és a nyelvem is jelzi, hogy hűha. és hoyg mi történt. én nem tudom mi van ezzel a paradicsomos tökkel, de hiába szabtam határt 8-ig bezárólag a kajálásnak, végül éjjel szakaszokban betömtem az egész kurva lábassal. egyszerűen nem bírtam abbahagyni. van vmi egészen érdekes savanykás íze, ami nélkül élni nem lehet, gondoltam. az utolsó falatokat konkrétan ki akartam dobni, hogy ne egyem meg, de végül mégis megettem, én idióta. és ha a tök nem lett volna elég, ittam még rá egy 3:1-ben kávét (de miért?!) kb éjjel 1-kor. nem nagyon értem az hogy történt és nem is volt finom a tökre, azért persze megittam. éjjel aztán vmi szuper félelmetes gyilkososat álmodtam, alig bírtam felébredni, h véget vessek neki. akkor már sejtettem, h a tök bosszulja épp meg magát. aztán reggel a tükörbe nyújtogatva a fura ízű nyelvem, elborzadtam a látványtól és még egyértelműbbé vált a gyomorhelyzet. és azóta se jobb. ójaj. lehet diétázni. nem vagyok normális esküszöm.

általában egy adagot főzök mindenből, rakosgatja a franc a hűtőbe a maradékot, de ezt vhogy soha nem sikerült még. ez a baj. egyébként, ha vki azt mondja nekem, h egyáltalán ízleni fog ez a főzelék, már akkor kiröhögöm, és ha még azt állítja, h a kedvencem is lesz, fogadást kötök az ellenkezőjére, ami nagyon nem szokásom.