tegnap, miután kiszálltam mellőle a kocsiból és feljöttem, végre sírtam. nem sokat, mert mennem kellett el, de az a kevés is jól esett. jól esett végre érezni. azóta viszont megint nihil. nem is beszélek róla, nincs már mit. két embernek mondtam csak el, és közben semmit sem éreztem. semmit. nagyon ijesztő. és azóta sincs másképp. mi lesz ennek a vége?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése