tényleg

én régen nagyon jó helyes író voltam. most pedig már jó ideje egyszerűen képtelen vagyok megjegyezni pár szót. igaziból szentül hiszem, hogy mindig a másik verzió jó, mint ahogy leírom, szóval változik bizonyos szavak helyesírása. ilyen pl a kíváncsi, amit most véletlen eltaláltam, de egyébként mindig rosszul írom le az i betű rövidsége, illetve hosszúsága miatt. a dícsér-rel ugyanez a helyzet. tessék ezt pl rosszul írtam most. dicsér a jó, de mért vannak ezek ellentétesen? ezért nem tudom megjegyezni, most esik le. aztán van az egyszercsak, amit annyira szeretnék egybe írni, de nem lehet ugye. néha azért megteszem, hogy jó legyen nekem. de miért nem lehet egyébként? egy szó az szerintem. a végülis-t se értem mitől két szó. úgy értem nem lehetne, hogy végre összevonódjanak ezek? és akkor van az egyelőre is, amit nagyon szeretnék egyenlőre-ként használni, de erre még csak gondolni se merek, hát tisztában vagyok én vele, hogy mást jelent, de akkor is. nehézséget okoz még a híjján szó, mert mért nem két l az? híján. hát hogy néz így ki? biztos van még, amit nehezen bírok feldolgozni, egye(n)lőre ennyi jut eszembe.