tényleg

főzök. most. hajnali negyed kettőkor. tejfölös, gombás sertéspörkölt. talán. nem értek ezekhez az ételekhez egyáltalán. otthon sem eszünk ilyesmit kb soha. és én sehol máshol se. nem is értem mi vitt rá erre most és hogy mért nem bírtam ki holnap délig, hogy nekiállhassak. a recept hússzori elolvasása után képes voltam már a második lépést elrontani. hiába volt érthetően leírva, hogy felteszem a hagymát, aztán a fokhagymát, majd a húst, főzögetem, fűszerezem és nagy sokára teszem bele a gombát, képes voltam hangos méltatlankodás közben a hagymára rátenni a gombát. közben nagyon sokszor ellenőriztem az okostelefonomon, h tényleg így kell-e eljárni, mert ez így nagyon fura, de minden újraolvasáskor megnyugtattam magam, h igen. nem is tudom hogy esett le végül, hogy amit gombának olvasok konzekvensen, az valójában fokhagyma. így aztán kiborítottam a hagymás gombát egy nagy lyukú szűrőbe és lemostam róla. közben áldottam az eget, hogy soknak találtam a felaprított hagymát és nem használtam el mindet. így volt mihez nyúlni. és akkor újra kezdtem. ezek után már csak ott akadtam el, hogy érzés szerint kell fűszerezni. és akinek nincs hozzá érzése? úgy értem elsőre fogalmam nincs mit érzek ez ügyben. mindegy, szórtam, ami a kezem ügyébe akadt és most fő a cucc. elképzelni nem tudom mi lesz belőle. és ráadásul nem is nagyon ehetek tejfölt, úgyhogy tényleg semmilyen szinten nem értem ezt az ételt most itt a tűzhelyemen. hm.