nyilván nincs erőm most részletezni, de legalább pár szóban ide vetem, hoyg az utóbbi napokban milyen furán érzek. kinyílt a szemem, kitisztult a tudatom és egész más szűrőn keresztül látom most őt. tudom, hogy nem ő másabb, mint eddig, hanem én látom másnak. a bennem dübörgő hol jó, hol rossz változtatja őt a szememben. most kicsit meg vagyok erősödve, nincsenek olyan rohamaim, mint pár hete és ettől könnyebb őt is normálisabb ésszel látnom. perpillanat rettentő bonyolultnak, távolinak és érthetetlennek tűnik ő is, az élete is, meg minden körülötte. nem is értem az egészet. meg őt se a saját élethelyzeteiben. ahogy reagál, ahogy gondolkodik, ahogy érez. semmit se értek lényegében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése