tényleg

olyan ólmos álmosság van rajtam napok óta, amivel nem tudok mit kezdeni. mindenben akadályoz és nem találom a módszert, amivel túl léphetnék rajta. az is nehezíti a helyzetem, hogy reggelente képtelen vagyok kimászni az ágyból motiválatlanság ürügyén. ez az állapot rettenetes és úgy örültem, hogy rég nem volt ilyen. ennek leküzdésére régebben kitaláltam már a megoldást, de most azt is nehezemre esik csinálni. reggel mindenféle tevékenységeket kell az agyamban pörgetni addig, míg az egyik annyira fel nem villanyoz, hogy felkeljek. ha nagyon akarom, ez működik, de mostanában nincs hozzá erőm. ma nagy nehezen 9-kor felkeltem. 10-ig a nappaliban kényszerítettem magam, hogy legalább üljek és nézzek nyitott szemmel, hátha akkor spontán felébredek, de nem. azt éreztem, hogy ha nem fekhetek le azonnal a földre, akkor megszűnök létezni. utolsó erőmből le is dőltem a kanapéról a szőnyegre és 2 órán keresztül moccanni se tudtam. hol aludtam, hol csak hevertem mozdulatlanul. akkor már nem lelki akadálya volt a felkelésemnek, mert addigra eljutott az agyamig, hogy nagyon sok dolgom lenne, meg nem is egészen fizikai, hanem mintha valami láthatatlan erő nem engedett volna felkelni. délben aztán annyira ijesztőnek tűnt hirtelen az egész jelenség, hogy valahogy csak feltápászkodtam és a lehető leghamarabb kivonszoltam magam a lakásból, bízva abban, hogy kint jobb lesz. jobb is lett. egész nap elég jól voltam. most estére viszont újra egy bénaság vagyok, alig bírok fent maradni, pedig a dolgommal nem haladtam semmit, viszont muszáj lenne. mi a franc van velem?