tényleg

semmi nem volt előre megbeszélve és nekem már illúzióim se voltak az eddigi tapasztalataimra alapozva. elfogadom a semmit is és kész. aztán azt mondta bemehetek a mhelyére. jó. gondoltam üldögélek ott a hidegben 1-2 órát, aztán ő megy haza és ennyi. de vhogy úgy alakult, hogy nem, hanem munka után menjünk enni és abból meg az lett, hogy én vezettem és elég messzire mentünk, ahova mindig is kérleltem, hogy menjünk. ügyetlen a felvezetésben, aminek nem tudom mi az oka és sajnálom is emiatt, mindenesetre étteremben ettünk végül és nagyon jó volt. örültem, hogy ott vagyunk, hogy együtt vagyunk, hogy rám szánta az idejét, hogy örül, hogy én örülök, nagyon aranyos volt és végig élveztem mindent.

élvhajhász furaságokat most is csinált persze, de ezekre én már inkább nem figyelek, komolyan meg véletlen sem veszem, mert mint szintén eddigi tapasztalataim mutatják, nem szabad. szóval kapok tőle egy gyűrűt, ha hordom. hordanám? persze mondom, ha el is veszel mellé, akkor nagyon szívesen. no comment. aztán újra megbeszéltük, hogy milyen jó lenne nekünk együtt, de mivel otthon rohamos fejlődésnek indultak a dolgai, még a nyomor se álmodjon. a mondat második felét én teszem hozzá, mert sztem így van. ő úgyis másképp magyarázná, mindegy is.

köszönöm ezt a napot itt is. kis aranyos.