tényleg

szerintem azért nem írok róla, mert most nyugalom van bennem és én a tipikus hisztérikus blogoló vagyok, aki akkor nyíg ide, ha baja van. nem szép, de ez van. úgy veszem észre, hogy mostanában igyekszik velem lenni, és ki tudja miért egyre többet nevetünk, ami nekem nagyon jól esik. eddig is nevettünk, de biztos más vmi, ha mostanában szemet is szúr. ma is nyihogásig röhögtem és olyan jó volt. persze az is, hogy sokáig itt volt. én már nem is kérdezek, csak igyekszem kiélvezni a jót. na jó utóbb néha kérdezgetek, hogy ezt most hogy, de nem forszírozom annyira a tényeket. szóba került, hogy elmenjünk londonba egy napra jövőre. ezt csak megjegyzem, mert nem nagyon hiszem, hogy rá bírja venni magát. pedig találtam egy napot februárban, amikor nagyon olcsó a jegy. reggel mennénk, este jönnénk - legjobb. voltam már így párizsban és annál menőbbet, mint egy retiküllel a hónom alatt elröppenni egy másik országba, el se tudok képzelni. tényleg csak mintha a következő sarki boltba ugrottam volna le.

nagyon aranyos egyébként, bár mostanában asszem sokat látom vergődni megint. már hogy magában belül. nem tudom perpillanat mi megy pontosan otthon és jó így. ez az ő játszmájuk. még mindig extrém jóképűnek látom és nagyon szeretnék vele lenni, és még mindig esélytelen az egész. hát ennyi.