annyira gyorsan változik bennem megint minden, hogy követni se tudom. szívesen leírnám, csak úgy magamnak, hogy visszaolvasva elborzadjak, de annyira gyors, hogy leírni se tudom. és az is milyen érdekes, hogy a semmitől érzem hol ezt, hol azt. megint hazugsággal gyanúsítom magam egyébként. meg aztán azonnal hiszek másoknak, teljesen igaz, amit mondanak és nem is értem magam. nekem tényleg nincs semennyi normális eszem. másnak miért van? mindig csak reménykedni tudok, hogy vannak még hozzám hasonlók. nem mintha attól nekem jobb lenne, de azért kicsit nyugtatna a tudat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése