délben akartam megfőzni a kapros csirkét, de nem jutottam haza sehogy se csak éjjel fél 11-kor. és akkor meg egyszerűen muszáj volt megcsinálni, mert féltem hogy holnapra megromlik a hús. aztán meg annyira finom lett, hogy bár csak meg akartam kóstolni milyen, megettem majdnem az egészet. két adagnyi volt... míg tömtem a serpenyőből mokkáskanállal (!)(azt hittem úgy meg tudok állni időben, de nem) arra gondoltam, hogy nem szabad, mert mit eszünk holnap, meg milyen ciki vagyok már, de nem bírtam abba hagyni. még arra a gondolatra se, ami általában győz, hogy szarul fogok aludni és rosszat fogok álmodni. durva volt. és túl finom. egy picit meghagytam végül reggelire és majd készítek új ebédet. ezért nem szabad nekem este főzni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése