tényleg

kezd fura lenni ez a főzési hóbortom. lehet, h a sok vacsoracsata nézés ment az agyamra? mindegy is, főzök. el vagyok ámulva magamtól. vagyis hogy lehetnek ilyen jó receptek a neten? a problémám, hogy ma sem voltam itthon nappal, vmi okádékot ettem egy azonnal bezárni való helyen és mikor főztem már megint? most éjjel. és akkor épp csak meg akarom kóstolni, de annyira jó, hogy a fele megint lecsúszott a serpenyőnyi finomságnak. úgy érzem kétféle módon lehetne segíteni ezen: vagy költözzön ide és akkor nyilván nem merek itt este a konyhában sertepertélni, hanem már lefeküdni készülődünk, vagy járjon hozzám minden délben, hogy akkor főzzek és együnk. az én önmegtartóztatásomra várni reménytelen.

és hát semennyire nem izgalmas, de idebiggyesztem, hogy rozmaringos, gombás, répás csirkecomb filétől vagyok perpillanat ilyen boldog. meg mustáros is volt. hát. tegnap meg kapros csirkemell volt. na az is, hát!