tényleg

milyen jók a megérzéseim. pl most az, hogy jó lesz 2013. tudom, hogy egy fél nap még nem jelent semmit, de amilyen az a mai nap! eleve úgy keltem, mint akit összevertek. mindenem fáj. mindkét sarkam, ami sajnos már jó ideje így van, de mára elmúlhatott volna, a jobb forgóm, ami egy visszatérő dolog, de mért pont most? a bal térdem, ami fogalmam nincs mi, meg úgy általában az ízületeim, ahogy érzem. és a fejem, a gyomrom, vagyis mindenem belül. nem tudom mi ez, de nem tetszik. és ha ez nem lenne elég, nincs túl jó kedvem ettől a szürkeségtől sem. aztán szétmarcangolódtak az idegeim már mostanra, hogy hol van, mert azt ígérte megy edzésre és utána felugrik 5 percre. ez éltetett kb. na nemrég hívott, hogy mégsem ment edzésre, így nem is tud jönni. hátttőőő. úgy szerettem volna megölelgetni, hozzá bújni, puszit adni neki. így viszont ugorhatok a következő projektre agyban. elvileg megyek délután bnőmékhez, ahova nincs ajándékom és a desszert sincs kész, amit vinni akartam. ötletem sincs mi az, amit egy 3 évesnek készíthetnék, örül is neki és a mai nem munkanapon kivitelezhető. hogy indulhat így egy év, főleg az, amihez nagy reményeim fűződnek?!