tényleg

olyan fáradt vagyok, hoyg nem tudom leírni, hogy mindenféle válságban vagyok már megint. kihúzták a nagy szőnyeget a lábam alól, és perpillanat pár kis kádkilépőn egyensúlyozok munka terén. mondom, olyan fáradt vagyok, hogy már őrjöngeni se tudok, meg felfogni se a történteket.

és hát ugye ő sincs. ma volt az első nap, hogy nem találkoztunk, nem beszéltünk. hogy nem sírok vinnyogva, annak az az oka, hoyg még mindig nem fogtam fel az egészet és hát lőjetek le, de még mindig hiszek a dolgok jóra fordulásában. én lennék-e a leghülyébb a világon? tudom, kérdezni is kár volt.

nincs erőm új posztot kezdeni, ezért ide kerül az is, hogy a kurva hús az interspárból már megint büdös. tegnap vettem és holnapig jó elvileg. mondja meg nekem vki, hogy miért bűzlik már ma? egy hajszál választott el attól, hogy lendületből dobjam a kukába, de ránéztem az árára és hát bakker 1300 ft volt, ennyire nagyvonalú én se lehetek. mosogattam hideg vízben, szagolgattam, mosogattam és mikor már határesetnek ítéltem, akkor utolsó erőmből nekiálltam egy levesnek. remélem ehető lesz. ha kapnék tőle vmi fertőzést, akkor remélem, hogy fogyok kicsit a fosás-hányás végeztével. ilyet főztem amúgy neki is legutóbb és nagyon szereti. úgyhogy majd ha eszem, akkor belesírok afölötti bánatomban, hogy már nem adhatok neki a nagy kutyatáljában és nem fog megdicsérni, hoyg milyen finom.