tényleg

volt egy kis virtus a kocsi körül tegnap este. egyiküknek pénze van és azt se tudta azon kívül mi merre  meddig, másikuknak meg nincs, viszont tudott vontatni. és akkor ekörül volt egy kis izé. és hát ő jött ki belőle rosszabbul. nekem meg olyan lelkiismeret furdalásom volt, hogy remélem nem hallottak meg semmit, hogy este későn még küldtem egy köszi sms-t és aztán reggel is telefonnal indítottam, hogy halljam , van-e baj, vagy nincs. asszem nincs. szerencsére. bennem viszont volt egy kis fura érzés emiatt. nem tetszett, ahogy beszélt, amiket mondott. és bár nem akartam, ma kibukott belőlem, hogy nagyon nem volt ez nekem szimpatikus. és erre letagadott mindent. hogy ő nem mondott semmit. én értettem csak félre vmit. ez nem így volt, nem értettem félre semmit. nem bírom felfogni, hogy tagadhatja le. nem először van ilyen. egyébként szerintem rosszul érezte magát, hogy nem tud mit hozzátenni az ügyhöz pasi módjára, hanem csak áll ott és aztán hazahoz. ha ezt most látná kitérne a hitéből. pedig szerintem ez volt, még ha foggal körömmel tiltakozna is ez ellen. és bár én se voltam egészen magamnál, szerintem ő sem, emiatt nem is emlékszik a mondottakra. azért is hoztam szóba, mert nekem esett már rosszul, amiket mondott. mert excc nem volt velem korrekt, az igaz és tartozik is bőven, amit lehet, hogy sose fog megadni és ez nyilván nem dícséretes, de én őt szerettem és még most is kedvelem valamiért, szóval nekem nem kell őt szidni. mindezt az edzőteremben adtam neki elő, kicsit paprikás is lett a hangulat, de mivel nem óhajtottam ilyenből vitát csinálni, mondtam, hoyg hagyjuk, én csak el akartam mondani, ennyi. aztán kicsit később esetleg beugorhatott neki vmi a tegnap estéből, mert magyarázott vmit, hogy nem akarta megbántani, meg hát persze, tök jó volt, hogy segített. ennyiben maradtunk. minden esetre nem volt jó élmény.