tényleg

a tegnap estét őrjöngéssel töltöttem egy bnőmnél, és dunának akartam menni. mi az, h nem hív vissza? ezen a vonalon lehet mindenfélét képzelni, főleg, h ugye "összevesztünk". én már nem is értettem mi volt a baj, annyira semmi közöm a valósághoz, h tényleg nem értettem mi is volt a szóváltás és a megbántódásom oka. aztán azért csak eszembe jutott, tényleg nem mondott éppen kedves dolgokat, de igaziból már nem bántott. asszem. vagyis sokkal jobban hiányzott ő, mint bántott az ügy. annyi még derengett az agyamban, hogy ha bekeményítettem, akkor csak kéne magam tartani hozzá, de kedvem már nem nagyon volt véghez is vinni. aztán az lett, hogy ma reggel alig bírtam aludni, annyira akartam már edzésre menni, h láthassam. tényleg találkoztunk is, ahogy meglátott jött mosolyogva és ma sokkal őszintébbnek tűnt, mint tegnap. és én is csak vigyorogni tudtam. mondta, h este 9-re ért haza és akkor már nem hívott, meg gondolta, h a beígért mise miatt hívtam, az meg már akkor így is úgy is tárgytalan volt ugye. a masszázsra sajnos nem tudott eljönni, ahogy sejtettem, dolgoznia kellett. és aztán nagy sokára vettem csak észre, hoyg tök sokszor elnézést is kért az eset miatt, már a megbántós miatt. mert hát tényleg bántó baromságokat mondott. hogy miért nem vettem észre, h épp elnézést kér, azt utóbb én se értem, de aztán csak leesett és megbeszéltük, h már nem neheztelek rá, mert bár megbántódtam, meg csalódtam is, de nem vagyok haragtartó és sokkal jobban is szeretem annál, mint h ilyenen hosszú távon fennakadjak. persze nagyon aranyos, h végül komolyan vette a dolgot és az is fontos volt neki, h tisztázzuk. meg hát hogy pont rossz párosítás vagyunk olyan szempontból, h ha ő ideges  és mondja, h hagyjam békén, én annál inkább megyek rá. ez igaz. de most pl egyáltalán nem szándékoztam ezt csinálni. amiért mégis így alakult az az, h nem tudtam, h ideges, mert nem látszott rajta semmilyen szinten, és azt, h benyögte, ideges a hó miatt, hát őszintén szólva nem vettem komolyan, sztem otthon van vmi. a lényeg, h megbeszéltük. ja és még egy dolgot felrótt, ami szintén igaz, és a hülye stílusommal kpacsolatos, de ezt most nincs erőm leírni. tezsek ide csillagot, hogy majd egyszer, ha eszembe jut. * és akkor aztán együtt voltunk, de keveset, tulképp szinte csak hazavittem. ma is volt mise, amire el is akartam menni, hoyg megnézzem már mi fán terem, de elaludtam, meg mondta, h ez nem akkora szám, inkább holnap menjek. jó.