tényleg

egyébként talán az van, h megint sok nekem ez az egész. miért nem keresek egy egyedülálló, nekem való pasit? ezek hárman nem normálisak. egyikük se. teljesen betegek mind. hiába mondja, h ő nem, de igenis az. az nem normális, aki hagyja, hogy a családi élete így folyjon. hányás. és egyszerűen nem tudom magam függetleníteni az egésztől érzelmileg. ez a nagy probléma. vagyis egyrészt tudom, mert kb elértem, h azt gondolom, ez a nő nem is létezik. egyszerűen nem gondolok rá és akkor nincs (bravó megint). ugyanakkor tudom miket csinál és olyan gyűlölet van bennem, hogy már tényleg borzasztó dolgokat gondolok, mint pl h megtépném, ha lehetne, de ordítani mindenképp szeretnék vele. mivel ezt sajnos nem tehetem és máshogy egyszerűen nem bír kijönni, bennem marad az ordítás. emiatt meg extrém barom vagyok. ezért éreztem azt  ma gondolom, h el, el kell mennem tőle, hogy ne halljak véletlenül se semmit, mai borzolja az idegeimet, meg ami emlékeztet arra, h nem tesz semmit, szóval ő se különb a nőnél. egyelőre persze ez is szörnyű, mert már egy délután alatt is annyira hiányzik, hoyg csak na és egyszerűen életképtelen vagyok nélküle (nyilván nem). kérem szépen az univerzumot, hogy könyörüljön meg rajtam. megint félre fogja érteni, mert nem vagyok pontos és pont az ellenkezőjét fogja intézni, mint szeretném. meg ne próbáld, hallod! ugyanakkor pontosítani megint nincs erőm. csapda ez, én mondom. kíváncsian várom a fejleményeket. első lépésként azzal is boldog leszek, ha eltűnik ez az ordenáré hangulat belőlem.

ja és el ne felejtsem megemlíteni az sms dolgot. nem kérdeztem rá, magától mondta el. kérdeztem, mikor belekezdett, h akarom-e hallani, de nem is válaszolt, csak elmondta. annyi lélekjelenlétem még volt, h végighallgattam, de aztán bekattantam, baromságokat beszéltem, majd eljöttem, mert ilyenkor, ha idegbetegen nyilatkozom, úgyse veszi fel velem a kesztyűt, szóval felesleges lett volna tovább hergelni magam. szóval mikor hazament megkérdezte elolvasta-e az sms-eimet. igen. és az összes többit is másoktól. nem is részletezem, mert lényegtelen, nekem csak az a lényeg, h ez az észlény tökre nem is nehezményezte különösebben ezt az egészet. nem értem. mindentől függetlenül szerintem ez olyan, amin igenis kiakadok és határozottan válaszra szólítóm fel a másikat, h igenis mondja meg miért csinálta és kurvára be is lennék rágva. ő nem. szerintem egyszerűen teljesen be van már kattanva és kerül minden konfliktust (szerintem, szeretném hangsúlyozni. szerinte határozottan nem így van). direkt hagytam, h végigmondja a történetét és csak utána jegyeztem meg, h hát bazdmeg sztem a sima kérdezésnél azért tovább kellett volna menni. mire én honnan veszem, h nem akadt ki. hát mondom talán az elmesélésedből ez derült ki, nem? ez aztán nem is tisztázódott, mert eljöttem.

nem tudom mi lesz holnap. mivel én folytatom az orvos túrát, ő meg vhogy kölcsönkérte (?) a kollégája kocsiját, ki tudja hogy találkozunk-e. kicsit az az érzésem, h a tegnapi kirohanásom, miszerint én viszem mindenhova, ő meg viszont nem alkalmazkodik, ezt eredményezte, nem tudom. nem örülök neki amúgy, mert szívesen alkalmazkodom hozzá.