én szeretem a havat. ilyenkor is. hiába vagyok ezzel teljesen egyedül, olyan boldogsággal csodáltam este a puha fehér faágakat az utcámban, hogy el is feledkeztem róla, milyen jó lenne megosztani vkivel a lelkesedésem.
ő utálja a havat és azt hiszi csak azért lelkendezek, hogy ellene beszéljek. de ma este sztem rájött, hogy én tényleg örülök a hónak, mert mondta, hogy ő ugyan rühelli, de miattam most már egy kicsit örül neki, hogy esik. mondjuk attól, hogy szidja, nem fog hamarabb elolvadni, szóval akár örülhetne is neki. vagy annak, hoyg én örülök.
tényleg csak nyávogás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése