tényleg

ma nem bőgtem, meg is lepődtem. csak akkor sajnáltam meg magam nagyon, mikor rájöttem, hogy ez a kocsiüléses kiborulásom azért esett meg, mert ez volt az utolsó csepp a pohárban. hiába gondoltam, hogy a 2013-as év majd nagyon jó lesz (még lehet), eddig nem igazán úgy fest. konkrétan minden területen csak gáz van: párkapcsolat, munka, pénzügyek, egészség. minden tekintetben lefelé száguldok, de nem veszek róla tudomást, hanem próbálok kapaszkodni. a nincsbe. elég durva. és úgy látszik a kocsiülést már nem bírtam kezelni. és még csak megállás sincs, mert holnaptól minden megy tovább: találkozom vele és ki tudja mi lesz, hogy bírom. visszük (nagyon remélem!) a kocsit szervízbe, ami újabb pénzkiadás és csak bízni tudok benne, hoyg könnyű mutatvány lesz az ülés rögzítése. és ott lebeg felettem mindenféle munkabeli döntés, amikről egyszerűen nincs képességem dönteni, hanem csak segítségért szeretnék kiáltozni, hogy legalább azzal segítsen bárki (igaziból egy pasi, a pasi, vagyis ő), hogy meghallgat, meg hümmög vmit a témában. ezen kívül pedig mindenem fáj inak, ízületek szintjén, már megint iszonyúan nyomaszt az ir, meg "kitaláltam", hogy a pajzsmirigyem is alul működik és a fogorvoshoz is vissza kéne menni, de nem tudom ezeket is hoyg menedzselni már. sok nekem ez az egész, az van. lehet, hogy magamba kéne szállnom és hagyni hogy lezuhanjak olyan mélyre, amennyire kell, nem csak vadul és vakon kapaszkodni az alattam tátongó gödör szélébe. és akkor jöhet az újra kimászás. vagy nem tudom, tényleg nem.