ma reggel feljött. még vagy 1,5 órát hevertem az ágyban, ő meg ült a babzsákon és beszélgettünk. hogy miről? a családjáról és ehhez kapcsolódó témákról. magam sem értem hogy bírunk még újat mondani a témában, vagy hogy bírjuk még egyszer elmondani a már milliószor elmondottat. én ugye többször okoskodni nem akarok, remélem minimális szinten tettem ma. és azt se értem, hogy voltam nyitott erre megint. néha az vagyok és még nekem is "jól esik" ilyenekről beszélgetni. aztán végre felkeltem és nem engedtem netezni, hanem kimentünk sétálni. húzódozott, de aztán jött és nagyon jó volt. egyetlen kifogása amúgy a sár volt, de mivel tudtam, hogy arra nem lesz, erősködtem és odavittem. örült. aztán vezettünk kicsit és ment a nő munkahelyére, h segítsen hazavinni a cuccokat hétvégére. tegnap még arról volt szó, hogy ma egész nap együtt leszünk, de aztán közbejött ez a cuccosdi, meg kiderült, h ma van a házassági évfordulójuk, mait elfelejtett, ma szólt neki reggel a nő. vajon mit ünnepelnek? meg is kérdeztem. sztem ilyenkor nem a házasságkötés napját kell ünnepelni, hanem az azóta tartó boldog házasságunkat. ő is kíváncsi volt mit gondol erről a nő és állítólag azt, h ő boldog (tessék?) és igen, újra hozzámenne, ha most vágnának bele az egészbe (tessék?). na mindegy. ő meg azt mondta, hogy nem egészen erre számított, de újra elvenné (ójajistenem), ha a szüleivel kapcsolatos mizéria nem lenne. csak itt jegyzem meg halkan, hogy magának is hazudik. na de ki nem? én tuti, egy csomó ügyben, úgyhogy pofám befogom. szóval ez.
viszont elég jó kedvem van ma és energikus is vagyok vmi csoda folytán, gondolom az időjárás miatt, szóval nem estem kétségbe, h hazament, hanem mindenféle tervekkel jöttem haza és már jó párat meg is valósítottam, hát hurrá. pl főztem levest! meg másodikat is, de a leves nagyobb szám, mert azt ugye évente kétszer kívánom és még ritkábban készítem. és munkaügyben is haladtam, nagyon örülök. van viszont egy nyomasztó dolog, amit fogalmam nincs hogy viszek véghez és mikor és nagyon kivagyok, mert elkerülhettem volna, ha múltkor képben vagyok a navnál, de nem voltam, így most jól megszívtam. sírok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése