tényleg

napiprimitív bejegyzés. őszintén remélem, hogy csak hasonszőrűek olvassák. szóval annyira szerettem volna, ha azt mondja az internet, hogy igen, lehet olyat, hogy mindenféle előzmény nélkül egyszer csak azzal állok elő istennél, hogy akkor én most kérnék vmit és nagyon ajánlom, hogy be is legyen teljesítve. rögtön elsőre találtam is egy szuper oldalt, ami mindent jól leírt a lényegek lényegéről, de egyben sajnos azt is tudatta velem, hogy ez nem csak így nem megy, hogy nulla kapcsolatunk van, hanem konkrétan sehogy. mert én inkább csak ne kérjek semmit, főleg ne könyörögjek sírva, ahogy terveztem rosszabb esetben, hanem inkább szeressek, legyek türelmes, bocsássak meg folyton folyvást, segítsek, ahol tudok, meg örüljek, úgy általában mindennek, ami megadatott. isten úgyis tudja mire van szükségem, leszek szíves afelett ujjongani. kérni felesleges, úgyse az van, amit én akarok. főleg én. egyébként elég ideges lettem az olvasottak miatt, úgyhogy hiába akarom néha megerőszakolni magam a legfurább módokon, nem megy, maradok ateista. bocsi, isten. egyébként sok mindenben passzolnék a rendszerbe, mert alapvetően elég normális vagyok, a kicsapongásaim meg vagy meg lehetne szüntetni, vagy nem olyan vészesek és lehetne rájuk legyinteni adott esetben. na de nem ez a lényeg, hanem hogy nincs meg bennem az áhítat, meg az állhatatosság, ez a baj, azt olvastam. mi lesz így velem, hahhh.