tényleg

reggel az érzés, mikor leesett, hogy egy órával később van, mint amikor kelni szoktam és hogy egyedül megyek az edzésre, hát, nem volt jó. épp akkor jöttem ki az öltözőből, mikor adta le a kulcsot. odamentem köszönni. a jól bevett rutinjával operált, miújság és hozzá mosolygás, ami sztem nulla szinten volt őszinte, de a próbálkozást mindenképp értékeltem. egyszerűen nem tudtam mit mondani és szokás szerint ideges is voltam, szóval csak visszakérdeztem, hogy vele miújság. előbb jött, most végzett, megy a boltba reggeliért, aztán dolgozni. tegnap ideges volt nagyon, nem tudja miért, mert nincs úgy semmi baja (hogyhogy nincs, mért nincs, mi van otthon, kibékültek? nyilván nem, csak annyira állandósult a gáz, h nem lehet a tegnapi hisztire ráhúzni. ezt csak én mondom, amúgy fogalmam sincs), csak a kocsi, hogy az megint plusz két hét és a hó, hát a hótól annyira kivan, hogy elmondani nem tudja (nem értem ezt a nagy hótól való kilevést. ilyen szinten meg főleg nem). mondom nekem csak annyi mondandóm van, hogy nekem a reggel az, ami neki a hó. utalva arra, hogy minden reggel idegesnek nézek ki. ja, annyi különbség van, hoyg én igaziból nem vagyok ideges reggelente, tökre örültem mindig, hogy vele kezdem a napot. a fejem olyan morcos, hogy idegsnek tűnök, de azzal meg mit csináljak? ezzel elváltunk. nem kérdeztem meg eljön-e velem holnap masszázsra, pedig anno, kb 1-2 hónapja azt beszéltük, hogy mindenképp szeretném, ha jönne. persze azt se értem hogy van, hogy 1-2 hónapja várok, hogy hívjanak, hogy mehetek, erre pont aznap este, mikor elvileg vége*, felhívnak, hogy megüresedett egy hely. ezt hogy? ha az univerzum ilyen figyelmes, akkor igazán köszönöm.

*igaziból nem tudom most mit csináltam, vagy mit akartam, vagy hogy lehet a végének újabb vége, vagy mi van egyáltalán, szóval nem tudom mit kell a vége helyett írnom tulképp.