tényleg

reggel kicsit "veszekedtünk" a szervízből gyalogolva, de nem volt az veszekedés, csak túlhisztiztük mindketten a dolgot, mert teljesen máshogy láttuk a helyzetet, ami a kocsit illeti. mindegy.

délután nálam viszont már nagy volt az egyetértés. olyan jó volt vele lenni. ma történt először, hogy nem bírta ki hozzám nyúlás nélkül, de leállítottam azzal, hogy ezt inkább csak akkor, ha majd komolyak lesznek a szándékai. haha. persze viccesen csinálta, amiből ki lehet hátrálni akár. nyilván nem így van, de én úgy láttam, hogy ő most nyitott lenne ott folytatni, ahol abbahagytuk. akár csak egy alkalom erejéig is. ahogy ismerem a múltunkat és annak kétféle értelmezését részünkről, szerinte ez a történet teljesen máshogy zajlott. ezért hangsúlyozom, hogy sze-rin-tem ma nyitott lett volna vmire. esetleg. mikor már indulni kellett volna, elhevert a kanapén, csapkodva a tiltott helyeken és úgy éreztem, kb magára rántana. egyébként bárcsak tenné, de persze, csak ha végre komolyak a szándékai.

aztán voltunk a szüleinél, ahol ott volt a testvére kisfia. nagyon aranyos volt, de leginkább az, ahogy cc szeretgette. én ilyen gyengédséget férfi részéről gyerek irányába nem láttam már ki tudja mióta. annyira aranyos volt, hoyg kedvem lett volna megölelgetni, megpuszilgatni őket. mennyire szeretném, h a közös gyerekeinket szeretgesse így! dejóislenne. csak állnék és mosolyogva nézném őket napestig.

állítólag azt hitte mostanában, hoyg nem szeretem, mert szoktam kiszámíthatatlanul veszekedni vele. ez persze nem igaz, nagyon is szeretem. el is mondtam neki most jó párszor, meg megkérdeztem, szerinte megtennék-e érte annyi mindent, amennyit, ha nem szeretném. a válaszom: nem. és lennék-e olyan borzasztóan aranyos, ha nem szeretném. persze, hoyg nem. tehát sze-re-tem, be kell látnia. amúgy tudja mindenféle magyarázkodás nélkül is. és olyan jó látni, hogy topog még a kocsi mellett kicsit, mikor már mennie kéne és nem és nem akaródzik neki.