tényleg

egész éjjel nem bírt aludni, olyan lelkiismeret furdalása volt. félt, hogy terhes leszek és azzal álmodott, hogy hoyg fogja ezt vállalni a környezete előtt, beleértve ebbe az én szüleimet is, akik elé a gyerek apja státuszban kívánt járulni, de úgy, hogy nem él velünk, csak vállalja, hogy ő az apa. mert ugye biztos bemutatnám, ugye. meg mit mondana a feleségének, a szüleinek. lehet, h hülyén hangzik, de sajnáltam őt most emiatt. főleg, mert én nem meg tényleg a legnagyobb lelki nyugalommal voltam, talán életemben először, és jól is tettem, ma reggelre megjött. egyszerűen tudtam, hogy így lesz. persze nem volt éppen szívderítő azt hallani, hogy akkor sem lenne velem, ha gyerekünk lenne, de igaziból ezt tudtam amúgy is. annyira a saját (elferdült) lelkiismeretének hatása alatt van, h képtelen a szívére hallgatni. vagy akár a józan eszére. mindegy is perpillanat. kérdezte én gondolkodtam-e, mi lett volna, ha terhes leszek. igaziból nem. mondtam is neki. max két perc erejéig voltak kósza gondolataim, miszerint nem vetetném el, viszont egész életemben sírnék, hogy egyedül kell felnevelnem, nélküle.

mivel történt ma egy extra dráma vele, nem forszíroztam a témát, mert tényleg kisebb gondja is nagyobb volt, mint ez. és annak ellenére, hogy egyetlen egyszer sem hoztam szóba, mégis sokat beszéltünk róla az ő kezdeményezésére. bevallotta, hogy neki ez volt életében a legeslegjobb, mert egyszerűen nem lehet igaz mennyire szeretem és ezt mennyire éreztetem is vele, és hogy ő mindig is erre vágyott, hogy így csókolja, meg így ölelje vki, mint én. tudom, hogy tényleg így is van és ennek nagyon örülök. elszomorít viszont, hoyg ennek ellenére sem vagyunk együtt. mármint nem amiatt, h miket csinálok szex címszó alatt, hanem hogy mennyire szeretem és ő is engem. és hát jegyezzük meg újfent, hogy nem és nem fog elválni. nonszensz. és azt is meg kellett hallgatnom, hogy vmiért a nő épp tegnap este kezdeményezni akart, vagy legalábbis szerinte és ő meg újra elutasította, mert egyszerűen nem bírt, csak rám gondolni. meg persze lelkiismeret furdalása is volt. erről majd még jobban megkérdezem, mert érdekel, csak mondom, ma a drámák drámája volt és inkább igyekeztem nem kérdezni, csak engedni, amit ő magától mond.

egyébként az én gyomrom is mindannyiszor összeugrik, ha a tegnapra gondolok, szóval kb 2 percenként és nem merek belegondolni, hoyg esetleg ez volt az első és utolsó eset, hoyg így szeretkezhettünk. ha el merném engedni magam, akkor olyanokról fantáziálnék, hogy itt lakunk nálam és mekkora öröm már, hogy bármikor becsusszanhat, amikor csak kedve szottyan. már megint mikről írok?!