tényleg

egyébként amikor ennyire rá vagyok feszülve vmire (konkrétan az egész napra), akkor az a vége mindig, hogy megpróbálom elengedni az egészet. ennek mindig más a módja és általában jól zárulnak így is a dolgok és mázsás kövek hullanak le rólam. na nem úgy most. a könyvelőt ugyan felhívtam és jó, ha jövő héten fáradok be, de éreztem, hogy utál, így nem könnyebbültem meg a halasztástól sem. aztán intéztem volna egy telefont, de nem vették fel az egyik számon, a másik meg nem is jó. a szívességből intézett telefonhívást elbasztam, mert rejtett számról terveztem telefonálni, ami akkor ugrott be, mikor már felvették a telefont, mire téves hívásra hivatkozva letettem. hátőőő. az, hogy hogy jutok el a város másik végébe a bnőmékhez nem tudom. lemondani jó ötlet? nem tudom. faszkivan, komolyan.