tényleg

este eljött velem ingyen moziba, amin nagyon meglepődtem, de örültem neki. azon meg még jobban meglepődtem, h tetszett neki a film, mert nem lövöldözős volt, ami a kedvence amúgy. mármint hogy  én ezt hittem. és akkor elkezdte mondani, h nem, ő szívesen néz ilyen romantika gyanús filmeket is, olyat meg főleg, amiben mély érzelmi dolgokról esik szó és akkor szó szót követett, hogy ő alapvetően milyen érzelmes, csak megkeményedett a sok béna dolog miatt, amiket megtapasztalt eddig és hogy ő mennyit sírt pl az első felesége miatt is, amikor még nagyon szerelmesek voltak egymásba. és hát igen, sajnos nekem ezt az oldalát nem mutathatja, mert így is állandóan lelkiismeret furdalása van az illegális ügyünk miatt, nem súlyosbíthatja ezt még tovább. és én akkor úgy megsajnáltam magam, de komolyan. hogy milyen dolog már ez az élettől, hogy pont velem nem lehet igazán önmaga, aki tudom, hogy annyira becsülném ezeket az értékeit és úgy tudnám szeretni, plusz a végtelenségig hálás lennék, ha viszonozná is az érzelmeimet. és erre nem, nem és nem. hanem egy ilyen rohadvány ribancra pazarlódik az élete, akit sajnálom, de tényleg szívből utálok és ha tehetném egyszerűen leradíroznám a képről, hogy nyoma se maradjon. bárcsakbárcsakbárcsak együtt lehetnénk.