felhívott délután. örültem neki, főleg, mert arról beszélt, hogy holnap hogy találkozunk. szóval mégse dobott örökre, gondoltam. vagy majd holnap fog, ki tudja. aztán eszembe jutott, hogy csak pár papír miatt hívott, amik nálam vannak és holnap szüksége lehet rájuk. sztem igazam van, de letagadja. annyira zavaró, hogy sose tudom mi az igazi igazság. annyira zavaró lehetek, hogy folyton kombinálok (nem direkt, esküszöm).
a botrányos viselkedésem miatt meg nem tudom hogy fogok a szemébe nézni holnap. komolyan szégyenlem magam, még ha jogosnak is érzem a sérelmeimet, ahogy reagálok és viselkedek szerintem sem normális. és hogy még ezt tudom is, mégsem vagyok képes uralni az érzelmeim, az zavar csak igazán.
tényleg csak nyávogás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése