tényleg

ma amúgy szégyelltem magam, mert nem mentem ki anyuékhoz. többnyire feszült leszek ettől a menetrendszerű túrától. olyan gáz vagyok. nem így akarok viselkedni. nem is anyuékkal van amúgy bajom, hanem a menetrendszerű semmivel. kimegyünk, kínlódunk, dőlünk erre-arra a kanapén, eszünk, elvileg kutyát sétáltatunk és hazajövünk. nem tudom hogy lehetne ezen változtatni. ma meg még két plusz program is lett volna a húgom miatt, amihez aztán még annyira se fűlt a fogam, meg jól össze is vesztünk reggel, szóval a végén inkább nem mentem. vacak érzés, de be kell vallanom, hogy csak vele van kedvem lenni. még akkor is, ha csak elvagyunk egymás mellett, mert ő dolgozik, meg vég nélkül dumál másokkal. szoktam olyat, h végigfuttatom magamban mihez lenne kedvem. és sokszor semmihez rajta kívül. nem akartam találkozni egyik bnőmmel se, anyuékhoz kimenni se, egyedül dolgozni se itthon, egyedül elmenni se sehova. csak vele lenni. hátháthát. és akkor ezt még el is mondtam neki.