tényleg

ma olyan történt, ami soha eddig senkivel. én magam sem értem. hogy ugye gyógyszert rég nem szedek, az óvszerből elegem van, neki sajna látványosan is, a kezét én már nem engedem, mert tartok tőle, hogy a sok rágcsálás miatt megtelepedő bacik miatt járkáltam sokat az sztk-ba és hát odatette, és annyira jó volt, hogy nem tiltakoztam. igaziból attól nem félek, h terhes leszek, mert egyrészt most kell megjönnie (nem mintha tudnám mi a naptár módszer, vagy hinnék benne), másrészt meg az ir miatt sztem ha akarnék is nehéz lenne. szóval ez nem igazán izgat. attól picit viszont tartok, mi van, ha átadtam neki vmit. nemtom mit, meg remélem is, h nem. egyébként olyan szívesen lennék tőle terhes. ilyet is életemben először érzek. persze csak, ha együtt lennénk, mert annál rosszabbat el sem tudok képzelni, h egyedül álló anyuka legyek. nem is értem hogy lehet végigcsinálni mindent egyedül. olyan meg meg sem fordul a fejemben, h ha véletlen terhes lennék, ő futna hozzám. annak ellenére se, hogy a nője megint válást ordít, de hát elmebeteg, így nem lehet komolyan venni. saj nos.