tényleg

nem, mintha itt tartanék a történetben, de úgy látom nem foglalkozom az időrenddel. szóval ma, 2,5 hónap után újra lekerült a bugyi-melltartó-alsógatya mindenkiről. mármint rólunk. nem is ez a lényeg, hanem, hogy utána zavart arccal hadart vagy 5 percig, hogy ezt nem szabad (ezt néha közben is mondta), ez nem fordulhat elő többet, annyira sajnál, de nem akar hitegetni, és én most megint szomorú és mérges leszek, amiért újra távolságtartó lesz és nem lesz köztünk semmi és ehhez hasonlók. annyira ledöbbentem, hogy nem is értettem mit mond. teljesen meg volt zavarodva. nagyon rosszul érintett az egész monológ, iszonyatos rossz kedvem lett tőle, sajnálom magam a végtelenségig már megint. nem hittem, hogy ettől a mai dologtól változik bármi is, kár volt a beolvasással tovább szomorítani. már eleve volt bennem egy hiányérzet, vhogy annyira hirtelen jött az egész, fel se fogtam és kicsit szívtelennek éreztem a történteket. nem tudom miért, de nem csókolóztunk. az is lehet, hogy egyszerűen csak nem úgy alakult, de én inkább azt képzelem, h nem akart, mert az még közelebb engedés magához. persze ez csak sztem. meg miután végeztünk, felpattantunk, fürdés, indulás a dolgára. persze erre is lehet azt mondani, hoyg a szükség hozta így, de én mégis inkább azt képzelem, hogy nem akart összebújni, ugyan amiatt. letagadná tuti. szóval ez is csak szerintem. kár ezen morfondírozni nyilván, csak olyan rossz érzés maradt bennem, hogy muszáj vhogy levezetnem. amúgy meg értem én, h nem lesz ilyen többet, de az se lehet, hogy ilyen legyen az utolsó szex köztünk. ez egyszerűen lehetetlen.