tényleg

viszem haza. a szülei utcáján megyünk keresztül épp, mikor meglátja a tesóját és annak kisfiát és akkor kérdezi bemegyünk-e mi is a szüleikhez. hááát. na mindegy, bementünk. értem, h ő babázni akar, de én mit csináljak ott? az anyukája, ha nem is undok velem, de mindenképp távolságtartó a végtelenségig, apukájával meg elbeszélgetek ugyan, de azért púpnak érzem magam a hátukon, ami teljesen érthető, hát fogalmuk nincs ki vagyok, csak megjelenek ott néha tisztázatlan viszonyok közt. mert oké, h én hurcolom a fiukat, de hát már az se normális, nem hogy még az, h be is visz folyton. na mindegy. ő elbabázgatott, én meg egy ideig támasztottam az ajtófélfát és őket bámultam, ami engem mondjuk nem zavart különösebben, de azért elég szerencsétlen képet mutathattam, mire az apukája mondta menjek már be. akkor meg már beszélgetni is kellett, és hát egy közös témánk van kb, az autóink, szóval arról diskuráltunk. az anyukája kb átnéz rajtam, vele semmit se beszéltem, csak a kislányon keresztül, mikor azt ecseteltem neki, látom finomat főzött a mama, hogy ilyen lelkesen eszed. és akkor válaszolt vmit a mamája a témában. nagyon vidám volt az egész, mit ne mondjak. állítólag ilyen rideg fajta, de engem kifejezetten szeretne, ha mi együtt lennénk. hát, nem tudom. nem vagyok róla meggyőződve. vagy fél órát ott voltunk végül. én beszélgettem ugye az apjával, az öccse evett, az anyukája etette az öccse gyerekeit, vagy hajkurászta őket, míg vele játszottak. sajna elég feszült voltam végig, ami szerintem érthető. ezt aztán nem mondtam neki, mert mit mondjak rajta, csak helyeseltem, hogy biztos szeretnének a szülei, ha együtt lennénk, mert hogy szerinte igen. meg milyen jó dolgom lenne nekem velük, nem? legszívesebben megverném ilyenkor, de komolyan. hát bazdmeg ő az egyetlen akadálya annak, h ez nem derülhet ki. az öccse is furán méreget amúgy szerintem. érdekelne, hoyg mit gondolnak miért vagyunk folyton együtt, mert az, h én őt kocsi híján hurcolom, nem a legjobb duma nyilván. még ha igaz is. amúgy tényleg nagyon aranyosak a gyerekek, a kisfiúval el kellett bújnom nekem is, meg a nyakban állós mutatványát is megmutatta, a kislány, aki tényleg nagyon pici még, hozzám is átkéredzkedett tőle, és beszélgettünk picit a masnikról a pólóján és a zokniján. nagyon cuki volt. aztán hazavittem a saját családjához és nagyon nehezemre esett engedni, h kiszálljon a kocsiból. hova hányjak már, de komolyan.